Az oldal az egyéb VILÁGVALLÁSOKKAL, VALLÁSI IRÁNYZATOKKAL FOGLALKOZIK, de nem áll kapcsolatban semmilyen vallási felekezettel, plébániával vagy azok vezetőivel. AZ ITT TALÁLHATÓ ANYAGOK SAJÁT TANULMÁNYOKBÓL, PAP-ISMERŐSEIMMEL VALÓ PÁRBESZÉDEK ALAPJÁN, ILLETVE KÜLÖNBÖZŐ INTERNETES FORRÁSOKBÓL KERÜLTEK A MODULOKBA, mindezt saját szavakkal átformálva, épp ezért más, vallással foglalkozó oldalak számára elvinni és sajátodként feltüntetni SZIGORÚAN TILOS!
A mai napon Bátaszéket célozzuk meg, mely településen egyházmegyei ministránsnapot tartottak a fiataloknak. A rendezvényre március 7-én került sor, s fő tematikáját a Béke köré építették a szervezők.
A ministránskupa, lelki programok, mozgás, valamint keresztút és szentségimádás is szerepelt a programban, ami Kovács József pécsi káplán, ifjúsági lelkész szerint egyszerre volt vidám és segítette a nagyböjti szent idő megélését is. A ministránsnap egyik különlegessége volt az utcai keresztút, aminek útvonala a II. Géza Gimnázium és a Nagyboldogasszony-templom között volt. A résztvevők egy 2,5 méter magas, fából készült kereszt vittek magukkal. A ministránsszolgálathoz kapcsolódó elmélkedéseket Mihovics Szebasztián mohácsi káplán állította össze kifejezetten erre az alkalomra. A hagyományos ministránsvetélkedő vándorkupáját ezúttal a regölyi plébánia fiataljai nyerték el, akiket Harkány és Komló csapata követett a dobogón. A programokat a Pécsi Egyházmegye Ministráns Referatúrájának önkéntesei és a bátaszéki ifjúsági közösség tagjai állították össze. Folytatás október 17-én lesz, az őszi ministránsnapon, amelyet Siklóson szervez a Pécsi Egyházmegye Ministráns Referatúrája.
A mai naptól egészen március 30-ig ismét a templomépületek világába kalauzollak el benneteket, melyek között ezúttal 6 db új templomtörténeti videót hallhattok majd. Első felvonásként a Nógrád vármegyei Tar község templomát mutatom be nektek, melynek védőszentje Szent Mihály arkangyal.
Mielőtt megjelenik a nap videómegosztása a a tari Szent Mihály-templomról, Vatikánban kalauzollak el benneteket, ahol XIV. Leó pápa egy római nő levelére adott választ fogalmazott meg a minap. Egész pontosan a Piazza San Pietroc. magazin márciusi számának hasábjain jelentek meg válaszlevelében közölt gondolatai. E válaszban a pápa mély szomorúságát fejezte ki a kapcsolatokban jelen lévő erőszak, különösen a nők elleni bántalmazás miatt. Emlékeztetett arra is, amelyet II. János Pál pápa fogalmazott meg a „női géniuszról” – arról az egyedi képességről és érzékenységről, amellyel a nők gazdagítják az emberi közösséget. A pápa szerint a nők fontos szerepet játszanak abban, hogy a társadalomban erősödjön a gondoskodás, az együttérzés és a testvériség kultúrája. Éppen ezért nélkülözhetetlenek az emberiség jövője szempontjából. Ugyanakkor sokszor éppen emiatt válnak az erőszak célpontjaivá, hiszen olyan értékeket képviselnek, mint a hit, a szabadság, az egyenlőség, a remény, a szolidaritás és az igazságosság. A Szentatya hangsúlyozta, hogy az erőszak minden formája elfogadhatatlan. Szerinte az erőszak az a határ, amely elválasztja a civilizációt a barbárságtól. Ezért egyetlen erőszakos cselekedetet sem szabad jelentéktelennek tekinteni, és fontos, hogy az áldozatok vagy a tanúk ne féljenek segítséget kérni vagy bejelentést tenni. Kiemelte azt is, hogy a nők elleni erőszak elleni küzdelemben kulcsfontosságú a nevelés. Már fiatal korban meg kell tanítani a gyerekeket a tiszteletre, az egyenlőségre és arra, hogy a kapcsolatokat nem uralom vagy birtoklás, hanem kölcsönös megbecsülés kell hogy jellemezze. Ebben a munkában fontos szerepet játszhat az iskola, a család és az Egyház együttműködése. Ha ezek az intézmények közösen dolgoznak, akkor hozzájárulhatnak egy olyan társadalom kialakításához, amelyben a nők elleni erőszaknak nincs helye. A pápa végül arra hívta az embereket, hogy változtassanak gondolkodásmódjukon, és olyan közösségeket építsenek, amelyek a békét, a tiszteletet és az egymás iránti felelősséget erősítik.
Napindító bejegyzésem helyszíneképp ezúttal Kisvárdát választottam ki nektek, ahol görögkatolikus ifjúsági napot tartottak nem olyan régen. Az eseményre március 3-án került sor a Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Bizottságának és az Ifjúsági Tanácsának megszervezésében, melynek nyitányaként Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens atya köszöntötte a vendégeket. Ezt követően Jenei Miklós, a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola igazgatója fogadta a résztvevőket, külön megköszönve kollégái és az iskola pedagógusai áldozatos előkészítő munkáját. Kovács Csaba atya, a Nyíregyházi Egyházmegye új pasztorális referense útravalóul azt kívánta:
A fiatalok a napkeleti bölcsekhez hasonlóan egyfajta belső változáson átmenve az imaestről „más úton”, megújult lelkülettel térjenek haza.
Ezt követően Szirmai Máté Ferenc mándoki parókus atya vezette be a fiatalokat a „Merre?” kérdés rejtelmeibe. Három bibliai példán keresztül világított rá az életvezetés titkaira. Ábrahám példázata szerint:
Isten ritkán ad kész térképet, inkább csak a következő lépéshez ad fényt. Isten nem ad térképet, hogy lássuk a teljes utat, mert az elvenné a szabadságunkat. Iránytűt ad és erőt a legközelebbi lépéshez.
Ruth példájában a következő szerepel:
Az úton nem kell egyedül mennünk, Isten társakat ad mellénk, akikkel közösen fejlődhetünk.
Végül mondandóját Szent Péter példájával zárta:
Ha rájössz, hogy egy irány mégsem a tiéd, lépj vissza kettőt oda, ahol még jó volt az út, és indulj el máshova. Semmi nem veszett el, mert közben is tanultál és gazdagodtál.
A folytatásban az Ifjúsági Tanács tagjai vezettek kiscsoportos beszélgetéseket, ahol a fiatalok saját életük válaszútjairól diskurálhattak. Ezután a csapat útra kelt: az iskolától a templomig tartó séta egyfajta éjszakai zarándoklattá vált, ahol a célpontot a kivilágított templomtorony mutatta. A görögkatolikus templomban Demkó István parókus atya volt a házigazda. A találkozó taizéi énekekkel, Tamás László lelkipásztori kisegítő gitáros kíséretével és teljes elcsendesedéssel zárult, lehetőséget adva mindenkinek, hogy az elhangzottakat a szívében is elrendezze.
A mai napon Bonyhádra utazunk gondolatban, ahol a napokban szobor-megáldó ünnepségre gyűlt össze a városi lakosság. Az eseményre március 11-én került sor a település központjában, ahol 1796 óta magasodik Szentháromság-szobor.
A szobrot Walter József, bonyhádi orvos állította fent nevezett évben, s a hozzá felhasznált kőzetanyag pedig a mészkő. Művészettörténeti stílusa szerint a kompozíció a kései barokk, annak is a rokokó és klasszicizmus közötti ága, a német eredetű copf irányzatot képviseli (Zopf: nagyképű, unalmas - szerk.), aminek legtetején a Szentháromság szoborcsoportja, alatta a Szűzanya látható, kinek feje fölé angyalok tartanak koronát. Egy szinttel lejjeb Szent Péter, Szent Pál, a gyermek Krisztust kezeiben tartó Keresztelő János, a tűzoltók védőszentje, Szent Flórián és a járványok ellen patronáló szent, Sebestyén szobra elevenedik meg. A barokk szobrok hagyományai szerint helyet kapott az emlékművön az önmegtagadásban és magányban folytonos imádságos életet élt Szent Rozália is, akit egy barlangban, fekvő helyzetben ábrázolnak. A szoborcsoportot korábban 1934-ben és az 1980-as években is felújították. A közelmúltban megvalósult munkálatok során konzerválták az eredetinek tekinthető felületeket, javították a kőanyagot, eltávolították a korábbi, helytelen kiegészítéseket, és pótolták a plasztikai hiányokat. A restaurálás keretében felújították az emlékművet körülvevő kovácsoltvas kerítést, és rendbe hozták a szobor környezetét is.
Ezt a szobrot újították fel nem olyan régen, s áldotta meg Felföldi László, pécsi püspök ünnepi szentmisét követően. A megyéspüspök beszélt a Szentháromság közösségének nagy titkáról, az egységről és a közösségről is, mely gyönyörű szimbóluma lett Bonyhádnak
s melynek nyomán a szívekben, feleségek, édesanyák, férjek és édesapák szívében megszületik, hogy megvalósítsák az Isten által rájuk bízott küldetést. Napjainkban óriási feszültség vesz körül minket, melyben csak a Lélek csodája segíthet, mely többre képes minden emberi akaratnál és gonosz szándéknál.
Végezetül XIV. Leó pápa a békéért mondott imádságával zárta beszédét.
