Sziasztok!
Napindító bejegyzésem helyszíneképp ezúttal Kisvárdát választottam ki nektek, ahol görögkatolikus ifjúsági napot tartottak nem olyan régen. Az eseményre március 3-án került sor a Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Bizottságának és az Ifjúsági Tanácsának megszervezésében, melynek nyitányaként Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens atya köszöntötte a vendégeket. Ezt követően Jenei Miklós, a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola igazgatója fogadta a résztvevőket, külön megköszönve kollégái és az iskola pedagógusai áldozatos előkészítő munkáját. Kovács Csaba atya, a Nyíregyházi Egyházmegye új pasztorális referense útravalóul azt kívánta:
A fiatalok a napkeleti bölcsekhez hasonlóan egyfajta belső változáson átmenve az imaestről „más úton”, megújult lelkülettel térjenek haza.
Ezt követően Szirmai Máté Ferenc mándoki parókus atya vezette be a fiatalokat a „Merre?” kérdés rejtelmeibe. Három bibliai példán keresztül világított rá az életvezetés titkaira. Ábrahám példázata szerint:
Isten ritkán ad kész térképet, inkább csak a következő lépéshez ad fényt. Isten nem ad térképet, hogy lássuk a teljes utat, mert az elvenné a szabadságunkat. Iránytűt ad és erőt a legközelebbi lépéshez.
Ruth példájában a következő szerepel:
Az úton nem kell egyedül mennünk, Isten társakat ad mellénk, akikkel közösen fejlődhetünk.
Végül mondandóját Szent Péter példájával zárta:
Ha rájössz, hogy egy irány mégsem a tiéd, lépj vissza kettőt oda, ahol még jó volt az út, és indulj el máshova. Semmi nem veszett el, mert közben is tanultál és gazdagodtál.
A folytatásban az Ifjúsági Tanács tagjai vezettek kiscsoportos beszélgetéseket, ahol a fiatalok saját életük válaszútjairól diskurálhattak. Ezután a csapat útra kelt: az iskolától a templomig tartó séta egyfajta éjszakai zarándoklattá vált, ahol a célpontot a kivilágított templomtorony mutatta. A görögkatolikus templomban Demkó István parókus atya volt a házigazda. A találkozó taizéi énekekkel, Tamás László lelkipásztori kisegítő gitáros kíséretével és teljes elcsendesedéssel zárult, lehetőséget adva mindenkinek, hogy az elhangzottakat a szívében is elrendezze.