Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mielőtt megjelenik a nap videómegosztása a a tari Szent Mihály-templomról, Vatikánban kalauzollak el benneteket, ahol XIV. Leó pápa egy római nő levelére adott választ fogalmazott meg a minap. Egész pontosan a Piazza San Pietro c. magazin márciusi számának hasábjain jelentek meg válaszlevelében közölt gondolatai. E válaszban a pápa mély szomorúságát fejezte ki a kapcsolatokban jelen lévő erőszak, különösen a nők elleni bántalmazás miatt. Emlékeztetett arra is, amelyet II. János Pál pápa fogalmazott meg a „női géniuszról” – arról az egyedi képességről és érzékenységről, amellyel a nők gazdagítják az emberi közösséget. A pápa szerint a nők fontos szerepet játszanak abban, hogy a társadalomban erősödjön a gondoskodás, az együttérzés és a testvériség kultúrája. Éppen ezért nélkülözhetetlenek az emberiség jövője szempontjából. Ugyanakkor sokszor éppen emiatt válnak az erőszak célpontjaivá, hiszen olyan értékeket képviselnek, mint a hit, a szabadság, az egyenlőség, a remény, a szolidaritás és az igazságosság.
A Szentatya hangsúlyozta, hogy az erőszak minden formája elfogadhatatlan. Szerinte az erőszak az a határ, amely elválasztja a civilizációt a barbárságtól. Ezért egyetlen erőszakos cselekedetet sem szabad jelentéktelennek tekinteni, és fontos, hogy az áldozatok vagy a tanúk ne féljenek segítséget kérni vagy bejelentést tenni. Kiemelte azt is, hogy a nők elleni erőszak elleni küzdelemben kulcsfontosságú a nevelés. Már fiatal korban meg kell tanítani a gyerekeket a tiszteletre, az egyenlőségre és arra, hogy a kapcsolatokat nem uralom vagy birtoklás, hanem kölcsönös megbecsülés kell hogy jellemezze. Ebben a munkában fontos szerepet játszhat az iskola, a család és az Egyház együttműködése. Ha ezek az intézmények közösen dolgoznak, akkor hozzájárulhatnak egy olyan társadalom kialakításához, amelyben a nők elleni erőszaknak nincs helye. A pápa végül arra hívta az embereket, hogy változtassanak gondolkodásmódjukon, és olyan közösségeket építsenek, amelyek a békét, a tiszteletet és az egymás iránti felelősséget erősítik.

Sziasztok!

Napindító bejegyzésem helyszíneképp ezúttal Kisvárdát választottam ki nektek, ahol görögkatolikus ifjúsági napot tartottak nem olyan régen. Az eseményre március 3-án került sor a Nyíregyházi Egyházmegye Ifjúságpasztorációs Bizottságának és az Ifjúsági Tanácsának megszervezésében, melynek nyitányaként Szabó Csaba Péter ifjúságpasztorációs referens atya köszöntötte a vendégeket. Ezt követően Jenei Miklós, a Szent György Görögkatolikus Általános Iskola igazgatója fogadta a résztvevőket, külön megköszönve kollégái és az iskola pedagógusai áldozatos előkészítő munkáját. Kovács Csaba atya, a Nyíregyházi Egyházmegye új pasztorális referense útravalóul azt kívánta:

A fiatalok a napkeleti bölcsekhez hasonlóan egyfajta belső változáson átmenve az imaestről „más úton”, megújult lelkülettel térjenek haza.

Ezt követően Szirmai Máté Ferenc mándoki parókus atya vezette be a fiatalokat a „Merre?” kérdés rejtelmeibe. Három bibliai példán keresztül világított rá az életvezetés titkaira. Ábrahám példázata szerint:

Isten ritkán ad kész térképet, inkább csak a következő lépéshez ad fényt. Isten nem ad térképet, hogy lássuk a teljes utat, mert az elvenné a szabadságunkat. Iránytűt ad és erőt a legközelebbi lépéshez.

Ruth példájában a következő szerepel:

Az úton nem kell egyedül mennünk, Isten társakat ad mellénk, akikkel közösen fejlődhetünk.

Végül mondandóját Szent Péter példájával zárta:

Ha rájössz, hogy egy irány mégsem a tiéd, lépj vissza kettőt oda, ahol még jó volt az út, és indulj el máshova. Semmi nem veszett el, mert közben is tanultál és gazdagodtál.

A folytatásban az Ifjúsági Tanács tagjai vezettek kiscsoportos beszélgetéseket, ahol a fiatalok saját életük válaszútjairól diskurálhattak. Ezután a csapat útra kelt: az iskolától a templomig tartó séta egyfajta éjszakai zarándoklattá vált, ahol a célpontot a kivilágított templomtorony mutatta. A görögkatolikus templomban Demkó István parókus atya volt a házigazda. A találkozó taizéi énekekkel, Tamás László lelkipásztori kisegítő gitáros kíséretével és teljes elcsendesedéssel zárult, lehetőséget adva mindenkinek, hogy az elhangzottakat a szívében is elrendezze.

Sziasztok!

A mai napon Bonyhádra utazunk gondolatban, ahol a napokban szobor-megáldó ünnepségre gyűlt össze a városi lakosság. Az eseményre március 11-én került sor a település központjában, ahol 1796 óta magasodik Szentháromság-szobor.

A szobrot Walter József, bonyhádi orvos állította fent nevezett évben, s a hozzá felhasznált kőzetanyag pedig a mészkő. Művészettörténeti stílusa szerint a kompozíció a kései barokk, annak is a rokokó és klasszicizmus közötti ága, a német eredetű copf irányzatot képviseli (Zopf: nagyképű, unalmas - szerk.), aminek legtetején a Szentháromság szoborcsoportja, alatta a Szűzanya látható, kinek feje fölé angyalok tartanak koronát. Egy szinttel lejjeb Szent Péter, Szent Pál, a gyermek Krisztust kezeiben tartó Keresztelő János, a tűzoltók védőszentje, Szent Flórián és a járványok ellen patronáló szent, Sebestyén szobra elevenedik meg. A barokk szobrok hagyományai szerint helyet kapott az emlékművön az önmegtagadásban és magányban folytonos imádságos életet élt Szent Rozália is, akit egy barlangban, fekvő helyzetben ábrázolnak. A szoborcsoportot korábban 1934-ben és az 1980-as években is felújították. A közelmúltban megvalósult munkálatok során konzerválták az eredetinek tekinthető felületeket, javították a kőanyagot, eltávolították a korábbi, helytelen kiegészítéseket, és pótolták a plasztikai hiányokat. A restaurálás keretében felújították az emlékművet körülvevő kovácsoltvas kerítést, és rendbe hozták a szobor környezetét is.

Ezt a szobrot újították fel nem olyan régen, s áldotta meg Felföldi László, pécsi püspök ünnepi szentmisét követően.
A megyéspüspök beszélt a Szentháromság közösségének nagy titkáról, az egységről és a közösségről is, mely gyönyörű szimbóluma lett Bonyhádnak

s melynek nyomán a szívekben, feleségek, édesanyák, férjek és édesapák szívében megszületik, hogy megvalósítsák az Isten által rájuk bízott küldetést. Napjainkban óriási feszültség vesz körül minket, melyben csak a Lélek csodája segíthet, mely többre képes minden emberi akaratnál és gonosz szándéknál.

Végezetül XIV. Leó pápa a békéért mondott imádságával zárta beszédét.

Sziasztok!

A mai napon Kállósemjénbe látogatunk, ahol közös imádságra gyűltek össze a római katolikus hívek. Az imádságos napra március 5-én került sor, s központi témáját az új papi és szerzetesi hivatások adták. A szentmisét Palánki Ferenc, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök celebrálta, aki homíliájában a szegény Lázár személyéből kiindulva kitért többek között arra is, hogy:

Földi életünk meghatározza örök sorsunkat. Nem mindegy, hogyan élünk, hogyan töltjük mindennapjainkat, és mennyire vagyunk figyelmesek embertársaink iránt. Az ember földi élete olyan, mint amikor valaki itt dolgozik, de munkájának gyümölcse „odaát”, az örök otthonban épül.

A főpásztor hangsúlyozta: minden ember alapvető hivatása a szeretet. A példabeszéd gazdag embere nem azért hibázott, mert gazdag volt, hanem azért, mert önző maradt, és nem vette észre a kapujában fekvő rászorulót. A lélekben való szegénység, amelyről Jézus beszél, azt jelenti, hogy az ember nem kötődik görcsösen a földi javakhoz, hanem Istenhez ragaszkodik. Palánki Ferenc arra is rámutatott, hogy:

A szeretetlenség már itt a földön is „pokolként” jelenhet meg az ember életében. Aki bezárkózik önzésébe, eltávolodik embertársaitól és Istentől.

Jézus azonban arra hív mindenkit, hogy figyeljen az ő tanítására, hordozza életének keresztjeit szeretetből, és áldozatvállalással szolgálja a rábízottakat. Ebben a küldetésben mindenki meghívást kap: ott, ahol él, abban az életállapotban, amelyben van. A fiatalok számára pedig különösen fontos, hogy felismerjék azt a hivatást, amelyre Isten hívja őket, és hűségesen kitartsanak mellette.

Sziasztok!

A mai napon görögtatolikus vallási hírekkel érkeztem számotokra, ugyanis helyére került a debreceni görögkatolikus székesegyház időkapszulája és toronykeresztje.

A templom építése 1907-ben kezdődött. Firczák Gyula püspök 1910. május 22-én az Istenszülő oltalmának tiszteletére szentelte fel. Az építés után több mint száz évvel szükségessé vált a 2015-ben főszékesegyházi rangot kapott templom teljes körű felújítása. A munkát 2023 októberében, nem sokkal a templom búcsúünnepét követően kezdték el. Közel két évvel később, 2025. szeptember 4-én a szakemberek egy 1908-ban elhelyezett időkapszulát találtak a torony tetején található kereszt tövében. A bádogból hajtogatott doboz közel 120 éven át sértetlenül megőrizte az elhelyezés emlékdokumentumát és az azt védő újságlapot.

A dokumentumok a Görögkatolikus Metropóliai és Főegyházmegyei Levéltárba kerültek, ezeket március 6-án, az új időkapszula elhelyezését megelőző rendezvény keretében meg lehetett tekinteni a Görögkatolikus Látogatóközpontban. A történelmi eseményt megtisztelte jelenlétével a művészi festésben részt vevő több ikonfestő, a tervezést ésAz esemény rövid vetítéssel kezdődött a főszékesegyház épületének felújításáról, majd Papp László polgármester köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve: büszke arra, hogy „a város polgárai közötti egyetértés, megértés és összefogás révén” a református, a római katolikus és a görögkatolikus egyháznak is Debrecen az egyik püspöki székhelye. A görögkatolikus egyház aktív tagjaként azt kívánta, hogy az utódok is egy ugyanolyan fejlődő, virágzó, szellemi, kulturális és gazdasági szempontból is európai jelentőségű, regionális központ polgárai lehessenek Debrecenben, mint amilyen a város ma. a kivitelezést végző cégek képviseletében pedig Tisza András, illetve Gál Attila és Som János.
Ezt követően Kocsis Fülöp ések-metropolita, Seszták István hajdúdorogi főhelynök és Sivadó Miklós debreceni parókus látta el kézjegyével az esemény emlékdokumentumát, mely többek között a Görögkatolikus Metropólia hierarchái, a Debreceni Görögkatolikus Parókia szolgálattevői, az építést és kivitelezést végző szakemberek és a művészi festést végző ikonfestők nevét tartalmazza; illetve megemlékezik a templom építésének történetéről és az 1908-ban készült iratokról is.
Az ünnepélyes alkalmon nemcsak a kapszula került fel a toronyba, hanem a vörösrézből készült toronykeresztet is visszatették régi helyére, miután a szakemberek lecsiszolták, polírozták, kijavították rajta a hibákat, az alapozás után pedig aranylemezekkel borították. Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita végül megáldotta a megújult toronykeresztet és az alatta elhelyezett új időkapszulát is.