Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A nap első bejegyzése ezúttal Nyíregyházára kalauzol el benneteket, ahol ökumenikus imaórára gyűltek össze a hívek. Az eseményre a Belvárosi Református templomban került sor január 24-én, szombaton, melynek szentbeszédét ezúttal Palánki Ferenc, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartotta.
Prédikációjában Palánki Ferenc püspök a talentumokról szóló evangéliumi példabeszéd üzenetét állította a középpontba. Kiemelte: az evangélium örömhír, amely nem a félelemre, hanem a bátorságra hív. Isten nem elásásra, hanem életre szánt ajándékokat bíz ránk – mindenekelőtt magát az életet, amelynek végtelen értéke van. A főpásztor hangsúlyozta:

A keresztény ember nem halogathatja a jót, hanem menten, azonnal el kell kezdenie használni azt, amit kapott; saját élete vezetésében és mások szolgálatában egyaránt.

A püspök arra is rámutatott, hogy

A talentumok nem versengésre, hanem egymás építésére adatnak.

Az igazi vezetés nem mások feletti uralkodást, hanem önmagunk feletti felelősséget jelent, amelynek iránytűje Krisztus szeretetparancsa. A szeretet pedig nem puszta érzelem, hanem tudatos döntés: döntés az újrakezdés mellett, a félelmek legyőzésére, a felállás bátorságára, akkor is, ha az út nehéz. A keresztény közösségek – felekezeti határokon túl – akkor töltik be küldetésüket, ha az Istentől kapott ajándékokkal egymást segítik az üdvösség útján.

Sziasztok!

A nap második híre - még mindig az imádságos lelkületre fektetve a legfőbb hangsúlyt - ezúttal határainkon inneni imádságos időszakot tárgyal, mely során Győrbe látogatunk el, ahol közös imádságra gyűlt össze a hívői közösség. Az imaestet a győri Nagyboldogasszony-bazilikában tartották január 17-én, azonban az meghagyandó hogy valójában egy bevett tradícióról van szó esetében. Ennek lényege az, hogy minden hónap 17-én a Könnyező Szűzanya közben járását kérik az új papi-és szerzetesi hivatások megtartásáért, melynek tükrében szentmisét Veres András, győri megyéspüspök mutatott be, szentbeszédet pedig Kótai László, jánossomorjai plébános tartott.
Beszédében Kótai László kihangsúlyozta, hogy egyetlen paptestvére sem indult el hivatása útján anélkül, hogy személyes elhívást ne kapott volna. Ez az ő saját életében sem volt másképpen: nyolcadik osztályos volt, amikor bencés diákokkal és paptanáraikkal találkozva, fegyelmezettségüket látva, imádságukat hallva benne is feléledt a vágyódás a többre, a jóra. E ponton hozzátette, hogy

Mária is kapott jelet, amelynek hatására igent mondott. A Fiúisten, aki öröktől fogva létezik az Atyától, Mária szűzi méhében öltötte magára az emberi természetet. Máriát méltán nevezhetjük Istenanyának, mert Jézusban az emberi és az isteni természet egyesül.

Ebből az fakad, hogy Isten tiszteli az emberi szabadságot, és semmit sem tesz a beleegyezésünk nélkül. Mária igenjétől tette függővé Jézus megtestesülését. Máriát boldoggá tette ez az igen, de boldogsága nem volt könny és tövis nélkül. Minket is boldoggá tesz, hogy igent mondtunk a meghívásra, de nekünk is vannak töviseink, nekünk is van keresztünk. Az igazi boldogság az Isten közelében lenni, benne növekedni, többé válni. A valóban megélt kereszténység a világ legragyogóbb világossága. Csak egy a fontos: nem szabad félig-meddig keresztényeknek lennünk. Ahogy vállszélességben szoktunk keresztet vetni, úgy teljes vállszélességgel tartozzunk Jézushoz! 

Sziasztok!

A mai nap kezdő bejegyzésén keresztül ezúttal külhoni magyar társainkhoz látogatunk a romániai Temesvárra, ahol ezúttal fiatalok számára tartottak ökumenikus imanapot. Az eseményt január 21-én rendezték meg a temesvári Szentlélek Eljövetele-templom tanulmányi termében, s házigazdája pedig Zaharia Pereș temesvári ortodox esperes volt. A közös imanapon részt vett Pál József Csaba temesvári megyéspüspök, Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus püspök és Kovács Zsombor evangélikus lelkész is többek között.
Bevezetőjében Zaharia Pereș esperes továbbította Ioan Selejan bánsági metropolita üdvözletét, jókívánságait és áldását, majd elsősorban a fiatalokhoz intézte szavait:

Minden ilyen találkozásunk, a párbeszéden túl, Istennek az ember iránti szeretetét közvetíti.

Az irgalmas szamaritánusról szóló példázat kapcsán Zaharia Pereș atya beszédében így fogalmazott:

Felebarátunk minden ember, aki Isten képmását hordozza. A hívő ember tetteivel mutatja meg hitét. A szamaritánus is tetteivel mutatta meg Istenbe vetett hitét. A jó cselekedet az a kincs, amit az Isten országa felé vezető úton magunkkal viszünk.

A jelen lévő fiatalok egyébként a Román Ortodox Egyházat, a Szerb Ortodox Egyházat, a Római Katolikus Egyházat, a Görögkatolikus Egyházat és az Evangélikus-Lutheránus Egyházat képviselték. A római katolikus közösséget a Gerhardinum Római Katolikus Líceum diákjainak csoportja és a Harmonia Christi kórus képviselte, Iustin Călin tanár vezetésével, akik több éneket is előadtak, továbbá az egyik fiatal szép hegedűszólóval gazdagította az estet.
Az imaest végén a jelenlévők román, görög, latin, magyar és német nyelven mondták el a Miatyánkot, majd a felekezetek elöljárói és papjai áldásban részesítették az egybegyűlteket. Az ökumenikus imaest a házigazda közösség által készített agapéval zárult.

Sziasztok!

A nap második bejegyzése szintén az ökumené jelentőségére hívja fel figyelmeteket, ugyanis ezúttal a két ősi vallás, a Kereszténység és Judaizmus felekezetei ültek össze közös imára. A közös eseményre január 25-én, azaz múlt hét vasárnap került sor az Ávilai Nagy Szent Teréz-templomban, s igét ezúttal Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek és a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija, Frölich Róbert mondott. A főrabbi beszédében rámutatott többek között arra is, hogy amikor Izrael fiai megsokasodtak, a fáraó rabszolgasorba süllyesztette őket, és elrendelte, hogy minden születendő fiúgyermeket dobjanak a Nílusba. A folyó akkor is, és a múlt század közepén Magyarországon is a kivégzés eszköze volt. A zsidó legenda mesterei azt mondják, a fáraó varázslói, a mágusok azt jövendölték, hogy születik majd valaki, aki kiviszi a zsidókat Egyiptomból, de a víz lesz a végzete. A fáraó felmérte a helyzetet és úgy döntött, hogy a tömeggyilkosságot választja. A mágusoknak aztán igazuk lett, de Mózesnek nem újszülöttként, hanem meglett, felnőtt emberként lett veszte a víz. Mózes életét végigkíséri a víz motívuma: a zsidók vándorlása során például vízért könyörög, vizet intéz a gondjaira bízott zsidóknak, és végül az okozza a vesztét is: amikor vizet fakasztana, nem úgy beszél a kősziklához, ahogy Isten kérte, hanem kétségbeesésében kétszer is a sziklára sújt. De a víz életet is ad, s amikor az Úr kettéválasztja a tengert, a zsidó nép megmenekül az egyiptomiaktól. Fel kell ismernünk, hogy mi az, ami az életünket szolgálja, és mi az, ami nem! Meg kell tanulnunk helyesen értékelni a történéseket, a híreket, az információkat, mérlegelni, hogy ne járjunk úgy, mint a fáraó! Imádkozzunk azért, hogy kapjunk Istentől bölcsességet, megértsük, mi az, ami a javunkat szolgálja, s hogyan, mikor és kit kell bölcsen választanunk ahhoz, hogy továbbra is békés, áldott életünk legyen.

Sziasztok!

A nap első cikke ezúttal Nyíregyházára kalauzol el benneteket, ahol ökumenikus imádságos napot tartottak a hívek. Az esemény megrendezésére január 23-án került sor a nyíregyházi református templomban, melyet Zsarnai Krisztián, evangélikus esperes vezetett, s nyitányaként pedig az Örmény Apostoli Egyház által összeállított útmutatót ismertette.
Az alkalmat átszőtte a bűnbánat. Az elhangzott imádságok rávilágítottak arra a modern kori fásultságra, amelyben természetesnek vesszük a békét, miközben a szomszédban háború dúl. Az este központi üzenetét Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök hozta el Máté evangéliuma alapján. Tanításában rámutatott: az imádság legnehezebb fokozata az ellenségeinkért való könyörgés. Ennek a nehéz lelki létrának a legfelső fokára nem könnyű eljutni. A püspök a belső átalakulást egy kép segítségével szemléltette. Egy tiszalöki fogvatartott festményét mutatta be metaforaként: a kép egy kidőlt fát ábrázol a patakparton, ám ha a festményt megfordítjuk, a vonalakból kirajzolódik Krisztus arca. Az imádságban a közösségért, a társadalmi egységért és a politikai megosztottság ellen fohászkodtak.
Az alkalmat a református ifjúság énekszolgálata és a közösen vallott apostoli hitvallás tette teljessé, emlékeztetve minden jelenlévőt, hogy bár a dogmatikai kérdések olykor elválasztanak, a Krisztusban kapott bűnbocsánat elválaszthatatlanul összeköt.