Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Ezennel elérkeztünk Karácsony előtti, utolsó bejegyzésünkhöz, melyen belül ezúttal a Veszprémi Érsekség területére látogatunk el gondolatban. Látogatásunkat anon esemény apropóján tesszük, mely szerint Adventi lelkinapot tartottak az érsekségi dolgozók. Az eseményre december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén került sor, s mintegy száz munkatárs vett részt rajta. A lelkinap első felvonásaként Udvardy György köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dékány Sixtus ószövetségi szentleckéje, és a lecke értelemzése következett. Sixtus atya kiemelte, hogy a Teremtés Könyvének első fejezetei arról beszélnek, hogy valójában milyen Isten, és ebből fakadóan az ember milyen teremtménye az Úrnak. Ebből azt a következtetést szűrte ki, hogy Isten minden embert saját képére formált, és ebből fakadóan képes mindenki a szeretet megélésére és átadására. S ez nem pusztán csodálatos gondolat, hanem valós emberi igazság. Ide kapcsolva kijelentette azt is, hogy Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe Isten hűségének jele, s annak, hogy Mária mindent isteni szóra cselekszik. Ez azt jelenti, hogy a Szűzanya engedelmessége egyben az adventi várakozás esthajnal csillaga, mely mindenkor vezeti a hívőt; különösen igaz ez az adventi időszakra.
A lelkinap második részében Sixtus atya az Ábrahám meghívásáról szóló bibliai fejezetet elemezte. Ábrahám példája a keresztény élet egyik legnagyobb mintája. Mindene megvolt, mégis készen állt arra, hogy Isten szavára elinduljon. Bizalmat adott ott, ahol még nem látott semmit; engedelmességet vállalt ott, ahol út még nem volt; bátorsággal lépett ki egy biztos, de talán terméketlenné vált életformából. A lelkinap ezt követően kiscsoportos beszélgetésekkel folyt tovább, majd szentmisével és agapéval zárult.

Sziasztok!

Mai cikkemmel elérkeztünk utolsó adventi tematikájú cikkemhez, melynek során a negyedik adventi vasárnapot mutatom be nektek röviden. Advent negyedik vasárnapja a szeretet lángját gyújtja meg szívünkben és koszorúinkon, mely egyúttal utal arra, hogy már közel van a Megváltó, hiszen három nap múlva Szenteste. Az időszak meghatározó liturgikus színe a lila, melyet az adventi koszorú utolsóként meggyújtandó gyertyája is illusztrál számunkra. Azonban id kapcsolván az kihangsúlyozandó, hogy:

A szeretet nem tesz különbséget, nem mér minket másokhoz, és úgy osztható, hogy közben ereje végtelen.

Fontos ugyanakkor kihangsúlyoznunk, hogy utolsó napja egyes egyházaknál még böjti nap, s ez az időszak éjféli szentmisével ér véget. Jellemzője a dísztelen oltár és az, hogy az orgona kizárólagos szerepe a szentmiséken, liturgiákon énekelt dallamok kíséretére összpontosul. Liturgikus színe - ami ugyebár az előzőleg említett lila - Advent első és második vasárnapjájoz kapcsolódván a bűnbánat jelentését is magán hordozza az összeszedettség és fegyelem jelképezése mellett.

Sziasztok!

Mai, második cikkem egy Debrecen városát érintő örömteli hírt fog tárgyalni, ugyanis nemrég érkezett az a hír, miszerint megérkezett a Cívis Városba a Betlehemi Láng. A Láng átadására december 16-án került sor az Emlékkertben, melynek érdekességét azt adja, hogy azt a 43. Főnix Cserkészcsapat tagjai a bécsi Születés-templom örökmécseséről gyújtották meg, majd vitték egyenest Debrecenbe, melyet a helyi általános iskola kisdiákjai énekszóval köszöntöttek. Ezt követően a cserkészek egy speciális mécsesben nyújtották át a Béke Lángját a történelmi egyházak képviselőinek és a város alpolgármesterének, melyhez igazodván utóbbi köszönetet mondott érte, majd mindenkit arra buzdított, ne hagyja, hogy a sötétség eluralja a reménység és ezzel egyidejűleg a béke világosságát.
A beszéd után a történelmi egyházak képviselői elmélkedtek a Karácsony kapcsán, melyet illetően Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke kijelentette, hogy e lángot tartalmazó mécses mindig annyi fényt ad, mai az ember következő lépéséhez szükséges. Ha eme apró lépéssel megelégszik, jöhet az ennél nagyobb, ami garantáltan a célhoz segíti, bárhol tartson is útján.
Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita felidézte az idei első gyertyagyújtáson megfogalmazott gondolatait, amely szerint a dicsőség a magasságban Istennek ugyanaz, mint a Földön a békesség az emberi szívekben.
Krakomperger Zoltán, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye általános püspöki helynöke arról beszélt, hogy a békeláng mély értelmű szakrális szimbólum, ami jelképezi a mi Urunkat, Jézus Krisztust, aki a mi békességünk és kiengesztelődésünk.
Sipos Barnabás, a Debreceni Szent Háromság Magyar Ortodox Egyházközség parókusa azt azt tanácsolta a híveinek, hogy karácsony környékén még inkább ragaszkodjanak az ünnepi rítusokhoz és hagyományokhoz.

Sziasztok!

Mai, első bejegyzésem - folytatva a vasárnaponta megjelenő ünnepi cikkeim sorát - Adventről fog szólni, hiszen, mint tudjuk ma van Advent harmadik vasárnapja. Az ünnepkör harmadik vasárnapja a latin nyelven Gaudate-vasárnap, mely során a liturgikus szín az örömre hangolva rózsaszín. A koszorún - alap esetben persze - a gyertya színe a litrugikus színhez igazodva, szontén rózsaszín, s ez jelzi számunkra egyúttal, hogy Advent ünnepének félidejébe érkeztünk. Legjellemzőbb liturgikus dallamai az ún. Ó-antifóniák, melyeknek különlegessége abban keresendő, hogy Krisztust azon a hét nevén szólítják, melyeket az Ószövetség adott a Messiásnak. Így pl. említik Emánuel, Jessze gyökere vagy Dávid kulcsa-ként is. Érdekesség - visszacsatolva a liturgiák színéhez -, hogy a szentmisék felső ruházatának színe nem mindenütt egységes, hiszen egyes területeken ekkor a pap (helyettesítő színként!) piros palástot visel. 

Sziasztok!

Ma elsőként egy ünnepi hangvételű cikket hoztam nektek, melyben adventi kulturkörös ismeretanyagunkat foyltatjuk, ezúttal a másodk gyertya meggyújtásáról elmélkedve.
Advent második vasárnapja a keresztény kultúrkörben a remény üzenetét hordozza, a második gyertya meggyújtása nálunk római katolikusoknál a liturgia szerinti miseruhával megegyezően lila színű. A fény Isten attribútuma, mely rendkívüli hagyománnyal bír a régi időkből. A keresztény szimbolika megőrizte ezt a hagyatékot, hiszen az adventi koszorú Isten végtelen szeretetére utal, a díszítéshez használt örökzöld pedig azt a reményt jelzi, amellyel az ember a teremtője felé fordul. Ahogy előre haladunk a gyertyagyújtással, úgy lesz a koszorú körül mind világosabb, a növekvő fény pedig a második isteni személyként tisztelt Jézus eljövetelének, a Megváltó születésének közeledtére világít rá.