Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Bár a mai napra csak a reggeli órában megjelent köszöntőt szándékoztam megosztani veletek, olvasóimmal, egy nemrég talált Magyar Kurír-hír okán ez kettő bejegyzésre emelkedett. Ennek oka az, hogy Szegeden jótékonysági rendezvényt szerveztek december 17-én, aminek fénypontját Kökény Attila koncertje adta. Az ÁGOTA-karácsony a dél-alföldi vármegye székhely szempontjából azért különleges, mert keretei között nemcsak egy bizonyos, hanem személyre szabott ajándékot adnak minden rászoruló családnak és gyermeknek, ami ez esetben nem a drukkelerktől, hanem az örömködéstől hangos sportcsarnokot eredményezett fent nevezett napon. Emellett a rendezvényre 13 vármegyéből érkeztek nevelőszülőnél vagy lakásotthonban élő gyermekek és fiatalok, aminek tekintetében a főszervező megjegyezte, hogy

Ez a közösség azért egyedülálló, mert itt nem elvárásokkal, hanem valódi, őszinte figyelemmel fordulnak a gyerekek felé, ami a nehéz sorsú fiatalok számára a legértékesebb útravaló.Az ünnepség nem csupán egy jótékonysági akció, hanem a helyi gazdaság és a közigazgatás példaértékű együttműködése is.

Az eseményen Salgó László Péter főispán rávilágított, hogy:

A Csongrád-Csanád Vármegyei Kormányhivatal 1500 munkatársa egy emberként mozdult meg, hogy 200 gyermek álmát váltsa valóra.

A rendezvény szakrális és morális súlyát Kiss-Rigó László megyéspüspök szavai adták meg, aki emlékeztetett:

A karácsony lényege a születés és a szeretet töltekezése. Az ÁGOTA Közösség harmincéves fennállása alatt Szeged egyik legmeghatározóbb szociális tartóoszlopává vált.

Sziasztok!

A mai napon egy kellemes melegséget árasztó bejegyzéssel érkeztem, hiszen elérkezett Szenteste, s vele együtt egy kétnapos ünnep, Karácsony is, melynek alkalmából íródik néhány szavas napindító cikkem. Épp ebből adódóan szeretném megragadnai az alkalmat és:

Nagyon boldog, áldásokban teli karácsonyi ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! Remélem, mindenki nagyon várja az ajándékozás időszakát és azt kapja a fa alá, mire egész évben szíve legmélyén vágyott.

Tartsatok velem a karácsonyi időszak elmúlta után is, várlak benneteket szeretettel!

Prekambrium

Sziasztok!

Ezennel elérkeztünk Karácsony előtti, utolsó bejegyzésünkhöz, melyen belül ezúttal a Veszprémi Érsekség területére látogatunk el gondolatban. Látogatásunkat anon esemény apropóján tesszük, mely szerint Adventi lelkinapot tartottak az érsekségi dolgozók. Az eseményre december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén került sor, s mintegy száz munkatárs vett részt rajta. A lelkinap első felvonásaként Udvardy György köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dékány Sixtus ószövetségi szentleckéje, és a lecke értelemzése következett. Sixtus atya kiemelte, hogy a Teremtés Könyvének első fejezetei arról beszélnek, hogy valójában milyen Isten, és ebből fakadóan az ember milyen teremtménye az Úrnak. Ebből azt a következtetést szűrte ki, hogy Isten minden embert saját képére formált, és ebből fakadóan képes mindenki a szeretet megélésére és átadására. S ez nem pusztán csodálatos gondolat, hanem valós emberi igazság. Ide kapcsolva kijelentette azt is, hogy Szeplőtelen Fogantatás Ünnepe Isten hűségének jele, s annak, hogy Mária mindent isteni szóra cselekszik. Ez azt jelenti, hogy a Szűzanya engedelmessége egyben az adventi várakozás esthajnal csillaga, mely mindenkor vezeti a hívőt; különösen igaz ez az adventi időszakra.
A lelkinap második részében Sixtus atya az Ábrahám meghívásáról szóló bibliai fejezetet elemezte. Ábrahám példája a keresztény élet egyik legnagyobb mintája. Mindene megvolt, mégis készen állt arra, hogy Isten szavára elinduljon. Bizalmat adott ott, ahol még nem látott semmit; engedelmességet vállalt ott, ahol út még nem volt; bátorsággal lépett ki egy biztos, de talán terméketlenné vált életformából. A lelkinap ezt követően kiscsoportos beszélgetésekkel folyt tovább, majd szentmisével és agapéval zárult.

Szasztok!

Mielőtt belevetnénk magunkat Karácsony megünneplésébe, utolsó előtti cikkem egy szentmise jegyében kerül megosztásra, melyet Andocson ült meg a római katolikus közösség. A szentmise felajánlás a hivatások jegyében történt meg Advent második vasárnapján, s a konkrét ajánlás pedig az újmisés papokért és szerzetesekért szólt. A mise helyszíne az andocsi Nagyboldogasszony-bazilika volt, ahová ez alkalomból zarándokok is érkeztek, akiket megismertettek a kegyhely történetével. Ezt követően a nap imádságos lelkületben, ezen belül is közös rózsfüzér-imádság elmondásával folytatódott, majd a papi-és szerzetesi hivatásokért tartott mise homíliájában Varga László, püspök Keresztelő János örömhírével buzdította a híveket a megtérésre. Ide kapcsolván kifejtette, hogy megtérésről akkor beszélhet az ember, ha felismeri és meggyónja bűneit, valamint megváltoztatja gondolkodását és az egyedüli követendő példaképp Krisztus tanítását veszi alapul.
A szentmise előtt egyébként egy fontos tanúságtétel is lezajlott, melyet a helyi Karitász vezetője tárt az egybegyűlt hívek elé. A szentmise végül a kegytárgyak megáldásával és agapéval zárult, melyre szeretettel várták az ez alakalommal a településre érkezett zarándokokat.

Sziasztok!

Mai, második bejegyzésem egy kitüntetési eseményről fog szólni, melyet ezúttal a lengyelországi Krakkóban ültek meg. A hír azért jelentős a vallási élet szempontjából, mert egy 1993 óta Magyarországon szolgálatot teljesítő Domokos-rendi, lengyel származású szerzetes, név szerint Ireneusz Wysokiński kapott Magyar Állami Kitüntetést. A kitüntetés átadására, amint erről cikkem elején szót szóltam, Krakkóban került sor december 5-én.
Wysokiński atya munkásságáról azt röviden tudni érdemes, hogy jelentős szerepet vállalt a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény létrehozásában, ahol a rend 1950 után szétszóródott kulturális javait, mindenekelőtt a levéltári és könyvtári anyagot igyekeztek összegyűjteni. Érdeklődéssel fordult a magyar rendtörténet iránt, doktori értekezését is egy ilyen témában védte meg 2004-ben a Lublini Katolikus Egyetemen, majd lengyelországi visszatérése után különböző pasztorális feladatokkal bízták meg. Ez magában foglalta a rendi főiskola tanári-és a rendtartományi levéltár vezetésével kapcsolatos teendőket is többek között. Továbbá Együttműködve Magyarország krakkói főkonzulátusával rendszeressé tették a magyar nyelvű szentmiséket és a helyi magyarok találkozásait, amelyeknek immár állandó jelleggel a domonkos kolostor ad otthont.
Épp e fenti szösszenet alapján is történt meg az, hogy a főkonzul hálás köszönettel élt Irek atya áldozatos munkásságát illetően, majd a rend káptalani termében átadta számára a Magyar állami kitüntetést a következő indoklással kísérve:

Ezennel átadom Önnek eme díjat a Szent Domonkos-rend 1989 utáni újjászervezésében vállalt szerepe, valamint a magyar–lengyel egyházi és tudományos kapcsolatok erősítése, illetve a Krakkóban élő magyarok lelkivezetőjeként végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként.

Az érdemrend kézhez vétele után Wysokiński atya a vele lefolytatott baráti beszélgetés során kijelentette, hogy örömmel vesz részt továbbra is a lengyel–magyar lelki és kulturális kapcsolatok ápolásában, nyugállományba vonulása és krakkói feladatai lezárása után, akár újra Magyarországon.