Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Amint azt tegnap megígértem, mára is egy görögkatolikus vallási hírrel érkeztem nektek, ugyanis, mint erről szó esett, február 16-án náluk is megkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos böjt időszaka. Ennek apropóján jelen bejegyzésemben Debrecenbe látogatunk el, ahol megülte az Előszenteltek bűnbánati liturgiáját a görögkatolikus közösség. A szent liturgiát Kocsis Fülöp, hajdúdorogi érsek-metropolita vezette, aki Szent Tivadar ünnepéhez kapcsolódva arról beszélt, milyen gyorsan eltelnek a böjti napok, és milyen fontos, hogy ne csupán külső gyakorlatként éljük meg ezt az időszakot. Emlékeztetett arra, hogy a nagyböjt kezdetén, a kiengesztelődési vecsernyén már szólt a bűnbánati idő lényegéről, ami így hangzik:

Nem önmagában a böjt, nem az aszkézis, nem is a lemondás a kulcs, hanem az irgalom.

Prédikációjában egy szemléletes történettel világította meg mondanivalóját. Egy fiatalemberről beszélt, aki rossz útra tért, börtönbe került, és hosszú évek után szabadult. Nem tudta, vajon szülei megbocsátanak-e neki, ezért levelet írt: ha hazatérésekor fehér szalagot lát a házuk előtti almafán, az a megbocsátás jele lesz számára. Amikor a busz közeledett a házhoz, nem mert ránézni a fára, inkább útitársát kérte meg erre. A fa azonban nem egyetlen szalagot viselt, hanem százával díszítették fehér szalagok; a szülők így fejezték ki határtalan szeretetüket és megbocsátásukat.
A metropolita rámutatott:

Ez a történet Isten irgalmas szeretetéről szól. Ahogyan a tékozló fiú apja, úgy Isten is túláradó módon vár vissza bennünket. Életünket „fehér szalagokkal” aggatta tele, számtalan jelét adva annak, hogy szeret, és mindig kész megbocsátani. Épp ezért mi is gyakoroljuk buzgón a megbocsátás erényét, ne őrizzünk haragot szívünkben!
Az édes koliba, amelyből ezen az ünnepen részesülhetünk, ennek az irgalomnak jelképe: akkor is megízlelhetjük, ha gyengének bizonyultunk a böjtben. Minden leborulásunkkal és bűnbánatunkkal higgyük el: Isten szeretete édesebb mindennél, és soha nem fogy el.

Sziasztok!

Amint ígértem, már egy második bejegyzést is hozok nektek, melynek fő témája az Ortodox egyház szokását, a vajhagyó vasárnapi vecsernyét tárgyalja második nekifutásra is. Ezúttal azonban Debrecenbe látogatunk el gondolatban, ahol február 15-én esti zsolozsmára gyűlt össze a helyi közösség. A vecsernyét Kocsis Fülöp, hajdúdorogi érsek.metropolita vezette, aki szentbeszédében a nagyböjt igazi kulcsára irányította a figyelmet:

A Böjt első és alapvető cselekedete tehát a kiengesztelődés, mert az Istennek tetsző áldozat a rendezett emberi kapcsolatokból fakad. Épp ezért bűnbánat igazi kulcsa Isten irgalmában rejlik.

Az érsek továbbá kiemelte azt is, hogy a nagyböjt azért kezdődik megbocsátással, mert ezen keresztül nyerhetjük el Isten irgalmát, melyből hívő lélekként élni kívánunk. Bocsánatot kérni nem egyszerű feladat, hiszen ahhoz kettő fél kölcsönös jelenlétére és elfogadására van szükség, valamint arra, hogy képesek legyünk elfogadni a másik bocsánatkérését. Épp ennek függvényében a Miatyánk szavai (Miképpen mi is megbocsátunk...) nem valamiféle alkudozást jelentenek, hanem a tényleges megbocsátást annak ellenére is, hogy valaki kéri vagy sem bocsánatunkat.
A prédikáció személyes hangon zárult. A főpásztor maga is bocsánatot kért paptestvéreitől, családjaiktól, a hívektől és minden munkatárstól. A kiengesztelődés szertartása így nem puszta forma, hanem valóságos lépés egymás felé.
A szertartás végén a Hajdúdorogi Főegyházmegye papjai is ezt a lelkületet követve nyújtottak egymásnak kezet a nagyböjt előestéjén tartott vecsernyén, példát adva közösségeiknek és családjaiknak.

Sziasztok!

Február első két napi bejegyzése az ökumenikus imahét lezárásával kapcsolatos híreket fog tartogatni számotokra, hiszen január 25-én hivatalosan is lezárult az aktuális hónap 18.-25. között végre hajtott eseménye. Elsőként e témakörön belül Debrecenbe látogatunk el gondolatban, ahol a záróakkordnak a Református Nagytemplom adott helyszínt. Ennek során a hívekkel közösen imádkozott Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, valamint Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita, Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztor, valamint Várszegi Asztrik, korábbi pannonhalmi főapát.
A záróimádságot orgonajáték vezette fel, majd Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke köszöntötte az egybegyűlteket. A püspök köszöntőjében úgy fogalmazott, az Örmény Apostoli Egyház keresztény vezetői az ökumenikus imahét zárónapjára a „nagykorúság Krisztusban” témát választották, ami a hitbeli egységre jutást jelöli meg célként. Ezen felül kiosztották a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány Pro Unitate In Christo díját is, melyet ezúttal Várszegi Asztrik OSB püspök, emeritus pannonhalmi főapát vehetett át. A bencés szerzetes elmondta, korábban is kapott díjakat, de az igazi elismerés szerinte másban rejlik.
Az záróeseményen imát mondott Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek-metropolita és Asztalos Richárd evangélikus lelkipásztor is. Az imahéten Debrecenben beérkezett perselyadományokat, a kárpátaljai egyházi fenntartású óvodák részére ajánlották fel.

Sziasztok!

Megmaradva vezérhírünk fonalán - s persze Palánki Ferenc püspök atya témaegységénél is - ezúttal Debrecenbe látogatunk el gondolatban, ahol az ökumenikus imahét keretein belül közös ájtatosságra gyültek össze a hívek. Az imádságos alkalomra január 23-án került sor a debreceni Baptista imaházban, melynek keretei között igét Palánki Ferenc, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett, az imaórát pedig Kállai Imre, református lelkipásztor vezette.
Palánki Ferenc igehirdetésének középpontjában Jézus felszólítása állt:

Legyetek tökéletesek!

A püspök hangsúlyozta, hogy ez az evangéliumi kérés nem emberfeletti teljesítményre hív, hanem arra, hogy életünket egyre inkább a szeretet formálja. Emellett rámutatott arra is, hogy mindez önerőből nem valósítható meg. A keresztény ember hivatása nem az, hogy saját erejéből „csodát tegyen”, hanem hogy rendelkezésre álljon Isten számára, aki rajtunk keresztül cselekszik. A kánai menyegző példáját idézve a megyéspüspök kiemelte:

A szolgák megtették a maguk részét, a csodát azonban Jézus vitte végbe. A hívő ember jutalma sokszor nem látványos siker, hanem az a csendes bizonyosság, hogy Isten munkatársává válhatott.

Az igehirdetés végén Palánki Ferenc arra buzdított, hogy a jóság hordozóivá váljanak. Amikor Isten szeretete rajtunk keresztül válik láthatóvá, akkor – sokszor észrevétlenül – már itt, a földön is részesévé válhatunk Isten országának.

Sziasztok!

Amint erre egy korábbi bejegyzésemben kitértem, január 18-25 között Ökumenikus imahetet tartanak országszerte, melynek nyitó istentiszteletét a budapesti Kálvin téri Református templomban tartották. Ennek vonalán haladva következő állomásunk nem lesz más, mint a Kálvinista Róma néven is elhíresült hajdú-bihari székhely, Debrecen, ahol telt házas részvétellel zajlott az első imaalkalom. Az idei imádságos időszak fő mondata Szent Pál apostolnak az Ephesosiakhoz írt leveléből, azon belül is a 4. rész 4. szakaszból való, melyen keresztül az apostol az egységre, közösségre és reménységre hívja el a hívő embert. Az imahét perselyadományát a kárpátaljai egyházi fenntartású óvodák támogatására ajánlják fel a részt vevő közösségek, így az imádság kézzelfogható szeretetté és szolidaritássá is válik.
Az imahét hagyományosan ifjúsági alkalommal vette kezdetét: tavaly indult útjára az a kezdeményezés, amely felekezeti hovatartozástól függetlenül hívta közös imára a fiatalokat. Idén a református testvérek voltak a vendéglátók, az ifjúsági imaestről külön beszámoló készül. Az igehirdetés szolgálatát Asztalos Richárd evangélikus lelkész végezte. Prédikációjában Pál apostol életútján keresztül mutatta meg az elhívás és a megtérés erejét, valamint azt, hogy a keresztény egység nem külső forma, hanem belső, lelki valóság. A damaszkuszi úton történt találkozás, az üldözőből lett apostol példája arra hív, hogy merjük újra és újra feltenni a kérdést: hűségesek vagyunk-e az első szeretethez. Az igehirdetés személyes emlékezésekkel is gazdagodott: elhangzott a mártírok hitvallásának példája, valamint az a felismerés, hogy amikor egy közösség vagy egy ember elfárad, gyakran az első szeretet kihűlése áll a háttérben. Az ökumenikus imahét ezért nem csupán a keresztény egységért való könyörgés ideje, hanem lehetőség a lelki megújulásra, az elhívás újra felfedezésére is.
Az ökumenikus imahét alkalmait a Debrecen Televízió mindennap élőben közvetíti 17.00 és 17.55 között, lehetőséget adva arra, hogy minél többen bekapcsolódhassanak a közös imádságba, akár otthonuk csendjéből is.