Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A nap híre egy külhoni vallási eseményre hívja fel a figyelmet, melyet Ukrajnában tartottak nem régen. Az imanapot február 24-én, az orosz-ukrán háború 4. évfordulóján tartották fent nevezett országban a helyi karitászszervezetek szervezésében, melynek keretei között nemzetközi találkozóra is sor került az ukrán főváros, Kijev területén. A nemeti imanap célja a béke megteremtésért törtnő imádkozás volt, azonban felmérték a háború alatt igénybe vett humanitárius szükségletek szempontjait is visszatekintve a globális segélynyújtásra, amivel a hosszú évek során kitüntették az országok a háború viselt honfitársaikat.
A szenvedéssel és reménnyel telt közösség épp e megfontolásból gyűlt össze az ukrán görög-és római katolikus testvérek összefogásával, melynek elején Alistair Dutton, a Caritas Internationalis főtitkára videóüzenetben szólt az összegyűltekhez. Mély háláját fejezte ki mindazoknak, akik az ukrajnai karitászszervezetekben fáradhatatlanul és hűségesen szolgálták a lakosság szükségleteinek kielégítését ebben a négy rendkívül nehéz évben. Visvaldas Kulbokas apostoli nuncius rámutatott, hogy a két helyi karitászszervezet a legaktívabb az országban a humanitárius segítségnyújtás terén. Hangsúlyozta, hogy az imaesemény, amelyet a Caritas szervezett, két dimenziót kapcsol össze: az aktív szeretetet és az imát. Ezután arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak az elfoglalt területeken élőkért, a foglyokért, a rendkívül nehéz körülmények között dolgozó orvosokért, a sebesültekért és azokért, akik e háborúban életüket vesztették.
Az ima után Hrihorij Selescsuk, a Caritas Ukrajna alelnöke arról beszélt, hogy fia nemrég töltötte be a 14. életévét, és hirtelen ráébredt, hogy az ifjú nem emlékszik a békés életre. Végszóképp szeretném veletek megosztani Vjacseszlav Hrinevics tapasztalásait az elmúlt négy tragikus év kapcsán:

Emlékszem a sok szemre, amelyekkel találkoztam. Olyan tekintetekre, amelyek rád néznek, de már nem látják a világot; olyan pillantásokra, amelyekbe életet szeretnél lehelni, de nem tudod ezt megtenni, tehetetlennek érzed magad. Egy harkivi metróállomáson született gyermek szeme, aki néz és még nem ért, de talán már érez valamit. Egy nagymama szeme, aki a határon találja magát, kiűzve földjéről, nem tudván, melyik horizont felé fordítsa tekintetét… Sok olyan szem van, amelyekbe igyekeztünk visszahozni a reményt. Fáradt szemek, amelyeknek joguk van sírni; szemek, amelyek mosolyognak, hálát fejeznek ki és ölelnek. De ezek egyben misztikusan és valóságosan is Isten szemei. Olyan szemek, amelyek valóban felépítik azt a reményt, amire ma annyira szükségünk van. Szeretnék imában emlékezni azokra és megköszönni nekik, hogy nem fordítják el tekintetüket, hanem ránk emelik azt, tudván, hogy ott található az erő: az Úr mindent lát, és erős kezével támogat minket.

Sziasztok!

A napra érkeztem egy második hírrel is számotokra, melyben ezúttal az orosz-ukrán háború 4. évfordulójáról lesz szó, minek apropóján egy csodálatos gesztust tett a magyar nép Ukrajnáért. Ugyanis imádságban kérte Istent, hogy vessen véget végre a háborúnak és hozza el szomszédaink számára a hűn áhított békét. Az imaest megrendezésére a háború kitörésének előestéjén, azaz február 23-án került sor, s szervezője pedig a Saint'Egidio közösség volt, aminek tagjai hétfőnként minden alkalommal összegyűlnek egy Gát utcai piciny templomban, hogy imáikkal erősítsék az ukrán népet.
A Sant’Egidio nemzetközi testvéri közösség, bárhol is vannak a világon, különösen is egységben vannak szenvedő testvéreikkel. Ukrán közösségüket, amely a háború óta a befogadott menekültekkel nagyra nőtt, rendszeresen látogatják, a barátság jeleként. Példaképként tekintenek rájuk: az agresszió áldozatai, sokan maguk is menekültként élnek, de vallják, hogy a háború mindent elvehet, de a mások iránti szeretetet, szolidaritást nem veheti el tőlük.
A béke mielőbbi megteremtése végett XIV. Leó pápa is közleményt intézett a hívekhez és a világhoz, melyben tett kijelentéseit az alábbiakban közlöm veletek:

Már négy év telt el az Ukrajna elleni háború kezdete óta. Szívemben ismét afelé a drámai helyzet felé fordulok, amely mindenki szeme előtt áll: hány áldozat, hány tönkretett élet, hány szétszakított család, mennyi pusztítás, mennyi kimondhatatlan szenvedés! Minden háború az egész emberi családon ejtett seb: halált, rombolást, nemzedékeket sújtó fájdalmat hagy maga után. Nem lehet tovább halogatni a békét: sürgető követelmény, melynek helyet kell találnia a szívekben, és felelős döntésekben kell konkrét formát öltenie. Ezért ismét nyomatékos felhívást teszek közzé: tegyék le a fegyvert, hagyják abba a bombázásokat, késedelem nélkül állapodjanak meg a tűzszünetben, és elszántabban törekedjenek a párbeszédre, mely utat nyit a békének! Kérek mindenkit, hogy imádkozzon a meggyötört ukrán népért és mindazokért, akik e háború vagy bármely más fegyveres konfliktus miatt szenvednek, hogy beragyogja napjainkat a béke oly régóta várt ajándéka.

Közleményében hangsúlyozta továbbá azt is, hogy találkozott a háború viselt állam vezetőivel és lélekben az áldozatok mellett áll. A decemberi találkozáson megerősítette Zelenszkij ukrán elnöknek a Szentszék készségét a tárgyalások befogadására. Felvetette egy kijevi utazás lehetőségét is, óvatos realizmussal. Az egyre inkább hibrid jellegű, a civilekben és az infrastruktúrában jelentős károkat okozó konfliktus eszkalációjával szemben, első nemzetközi útjáról hazatérve hangsúlyozta Európa és Olaszország szerepvállalásának fontosságát.

Sziasztok!

A nap első bejegyzésében ismételten visszatekerjük az idő kerekét, és egy újabb Ökumenikus imahéttel kapcsolatos cikket fogunk boncolgatni, mely ezúttal határainkon túlra, egész pontosan az ukrajnai Munkács városába vezet el bennünket gondolatban. A hírmegosztás apropóját az adta, hogy határainkon túli keresztények is megülték az eseményt január 18.-25. között. Ennek keretei közt a hívek minden nap más egyházi közösség templomában mondtak közös imát, s ennek vonalán haladva az megjegyzendő, hogy a Tours-i Szent Márton-székesegyházban nem először került sor ökumenikus imádságra, melyet ez alkalommal Pogány István helyi plébános vezetett. A prédikációt Sponták Róbert református lelkész tartotta. A közös imádságba más egyházak lelkipásztorai is bekapcsolódtak, így a résztvevők felekezeti különbségektől függetlenül kérték az Úrtól a béke és az egység ajándékát.
Az ökumenikus imahét utolsó napján az istentiszteletet a Munkácsi Református Egyházközség templomában tartották magyar és ukrán nyelven. A prédikációt a Magyarországról érkezett Hortobágyi Arnold OSB római katolikus pap, munkácsi káplán tartotta, melyet ukrán nyelvre a református lelkipásztor, Sponták Róbert fordított. Arnold atya bencés közösségi tapasztalatait osztotta meg. Elmondta, hogy a nagyböjti időszakot bűnbánati istentisztelettel kezdik, amelyre a református egyház lelkipásztorait és híveit is meghívják. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy

A különböző keresztény felekezetek képviselőit Isten igéje köti össze.

Az imaalkalmakat a kórusok énekei tették ünnepélyesebbé, a Szent Márton-székesegyházban és a református templomban pedig orgonakíséretet is hallhattak a jelenlevők. A közös imádságokon részt vettek a Munkácsi Római Katolikus és Görögkatolikus Egyházmegye, az Élő Isten Keresztény Evangéliumi Egyház és a Kárpátaljai Református Egyház ukrán és magyar közösségeinek lelkipásztorai és hívei. Mindannyiukat Isten igéje és az Ukrajnáért, valamint a védelmezőikért mondott közös imádság kötötte össze. Emellett imát mondtak az örmény egyházért is, mivel az idei imákat és elmélkedéseket az Örmény Apostoli Egyház Vallásközi Kapcsolatok Osztálya által vezetett ökumenikus csoport készítette, amiben nemzetközi szakértők és különböző felekezetek képviselői is részt vettek.

Sziasztok!

A nap második bejegyzése ezúttal külhoni hívő társainkról, velük kapcsolatosan is az ukrajnai római katolikus felekezetről fog szólni, ugyanis igen érdekes össznépi összejövetelt tartottak a Munkácsi Egyházmegyében. Ez pedig nem volt más, mint a Kántáló Fesztivál, melyet Lucsok Miklós áldásával tartott meg az Egyházmegye január 17-én.
A nap szentmisével kezdődött, amelyet Gerzanich Szerhij püspöki irodaigazgató mutatott be – több pap koncelebrálásával, akik híveikkel együtt érkeztek. A szentmisén Fizer Jevhen munkácsi káplán mondott szentbeszédet, melyben hangsúlyozta: a fesztivál az öröm, a felemelkedés, a közösségi együttlét és mindenekelőtt Isten dicsőítésének szellemiségét hordozza. Fizer Jevhen arra is felhívta a figyelmet, hogy a fesztivál célja Jézus keresése.

Ahogyan egykor a bölcsek és a pásztorok is elindultak, hogy imádják őt, úgy gyűltünk most mi is össze, hogy dicsőítsük Krisztust.

Arra buzdította a híveket, hogy maradjanak meg Isten közelében. Ha szükségét érzik, menjenek be a templomba, imádkozzanak, kérjenek bocsánatot Istentől, hogy tiszta szívvel folytathassák a dicsőítést. A szolyvai Nagyboldogasszony-templom plébániája 14 énekkar és csoport résztvevőit fogadta a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye különböző területeiről – felnőtteket, fiatalokat, gyerekeket, akik énekekkel, valamint karácsonyi jelenetek bemutatásával dicsőítették Istent. A találkozó meglepetésvendége Vitalij Novak CM volt, aki jelenleg az Ukrán Fegyveres Erőknél teljesít szolgálatot. Jevhen Zsukovszkij SDS a szentmise végén úgy fogalmazott, hogy a nap folyamán érezhető volt: a szívekben a szeretet és az irgalom tüze égett.

Sziasztok!

Mai, második hírem ezúttal a határon túlra, Ukrajnába, azon belül is a Munkácsi járáshoz tartozó Rahóra kalauzol el benneteket, ahol Ifjúsági Találkozót tartottak. Az esemény lefolytatására november 22-én, Krisztus Király Ünnepének előestéjén került sor, s bibliai üzenete az összegyűlt fiatalság felé a következő volt:

Ti is tegyetek tanúságot, hiszen velem vagytok.

A rendezvényen összesen 130 katolikus fiatal vett részt, valamint katekéták és lelkipásztorok is jelen voltak ez alkalomból. A találkozót a Nepomuki Szent János-templom plébánosa kezdeményezte, s kiemelte, hogy a fiatalság számára roppant fontos, hogy a szüleik terelgesség őket útjukun, mivel még ebben a korban javában tart életútjuk kutatása. Ennek tükrében a fiatalok reggele tornával és különböző ügyességi vetélkedőkkel indult, majd szentmisével zárult. A találkozó hátra lévő idejében lehetőséget kaptak a gyermekek arra, hogy egyéb programokon és további vetélkedőkön vehessenek részt, továbbá az esti körmenet során megemlékezést tartottak az orosz-ukrán fronton elhunyt katonákról. Az egyik résztvevő emellett kiemelte, hogy számára különösen felemelő élmény volt újabb arcok megismerése, s az, hogy megismerhette Isten túláradó szeretetét, mely elmondása szerint teljességgel megérintette szívét.