Az oldal az egyéb VILÁGVALLÁSOKKAL, VALLÁSI IRÁNYZATOKKAL FOGLALKOZIK, de nem áll kapcsolatban semmilyen vallási felekezettel, plébániával vagy azok vezetőivel. AZ ITT TALÁLHATÓ ANYAGOK SAJÁT TANULMÁNYOKBÓL, PAP-ISMERŐSEIMMEL VALÓ PÁRBESZÉDEK ALAPJÁN, ILLETVE KÜLÖNBÖZŐ INTERNETES FORRÁSOKBÓL KERÜLTEK A MODULOKBA, mindezt saját szavakkal átformálva, épp ezért más, vallással foglalkozó oldalak számára elvinni és sajátodként feltüntetni SZIGORÚAN TILOS!
Húsvétvasárnap második bejegyzése ezúttal egy 4. század óta ismert szokás, Húsvét Vigíliájának megünneplésébe vezet be benneteket, melynek okán Budapestre látogatunk el gondolatban. A vigíliát Mohos Gábor, Esztergom-budapesti segédpüspök, általános helynök és s Szent István-bazilika plébánosa vezette április 4-én, hétfőn, melyet a tűzszentelés hagyománya nyitott a Bazilika lépcsőién. Miután Mohos Gábor megáldotta a tüzet, így imádkozott:
Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké.
Ezt követően a gyertyába szúrta a tömjénszegeket, melyek Jézus halálos sebeit jelzik. Ezután a tűzről vett lánggal meggyújtotta a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézust szimbolizálja. A gyertyán fellobbanó tűz már a föltámadás pillanatát jeleníti meg. Miután a bazilikában a húsvéti gyertyáról szétosztották Krisztus világosságát, meggyúltak a fények, felcsendült az Egyház talán leggyönyörűbb éneke, a húsvéti örömének, az Exultet, melynek első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma:
Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!
A húsvéti örömének elhangzása után kezdetét vette az igeliturgia, amely végigvezette a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Az utolsó ószövetségi olvasmány után felcsendült a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatértek a harangok Rómából”, felszólítva a hívőket Krisztus halálon való győzelmének ünneplésére. A szentleckét követő ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezte ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdette az evangélium, Szent Máté könyvéből.
A katolikus templomokban ősi hagyományt követve húsvét vigíliáján, a szentmisén szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A Szent István-bazilikában idén hatan vették fel a keresztség és a bérmálás szentségét, egyúttal elsőáldozók is lettek. A keresztelés ünnepélyes szertartását a Mindenszentek litániája előzte meg, hiszen a keresztséggel az Egyház tagjaivá leszünk, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követte a víz megszentelése és a keresztelés. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat, ellene mondtak a sátánnak, és megvallották hitüket a Szentháromság egy Istenben. Majd keresztségükre emlékezve a segédpüspök meghintette őket az új vízzel. Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódott. Az ünnepi liturgia végén Mohos Gábor segédpüspök vezetésével feltámadási körmenetet tartottak a bazilika körül. A szertartás ünnepi áldással, a himnuszok eléneklésével ért véget. A húsvét vigíliai szertartáson zenei szolgálatot a Szent István-bazilika kórusa szolgáltatott, Farkasházi Dávid karigazgató vezényelt.
Nagyon kellemes, áldott Húsvétot kívánni minden kedves olvasómnak!
Másrészt pedig mai napon egy újabb ünnep kapcsán került ki videó csatornámra, mely ezúttal a Húsvét lesz. Húsvétot illetően azt fontos leszögeznünk, hogy a Római Katolikus Egyházban parancsolt, piros betűs ünnep, s a 40 napos böjtöt követően (ami valójában hústilalmat jelent, nem szó szerinti böjtölést) ekkor vesznek magukhoz húsételt. Az alábbi videóban röviden összefoglalom nektek Húsvét lényegét:
A nap második bejegyzésének híréért - természetesen váci vizeken evezve - ezúttal a Váci Székesegyházba vesszük utunkat, hiszen ünnepi szentmisére gyűlt össze a Váci Egyházmegye papsága. Április 2-án, nagycsütörtökön ugyanis mintegy 70 áldozópap és szerzetes látogatott el a Székesegyházba, hogy részt vegyen a kriszmaszentelési szentmisén, melyet Marton Zsolt megyéspüspök vezetett. A megyéspüspök a szentmise keretein belül azt a javasatot intézte a jelenlévőkhöz, hogy idézzék fel magukban azt a boldogságot, melyet az isteni elhívás jelentett számukra, ami egyúttal segíthet nekik abban is, hogy hűen kitarthassanak a felszentelésük idején tett esküjük mellett.
A püspök utalt a papi testvériség kiemelt fontosságára és ezzel egy időben kérte a papoktól, hogy figyeljenek egymásra, törődjenek egymással. Utalt arra, milyen sokat jelent neki az, hogy személyesen beszélgethet az egyházmegye papjaival és azok a napok, amikor közös kikapcsolódásra mennek együtt. Marton Zsolt végül kitért a szinodalitás és a papság kapcsolatára:
Egy egyre inkább szinodális és missziós Egyházban a papi szolgálat semmit sem veszít jelentőségéből és időszerűségéből; ellenkezőleg, még inkább sajátos és specifikus feladataira összpontosíthat. A szinodalitás kihívása továbbra is az egyik legfőbb lehetőség marad a jövő papjai számára.
A püspök megerősítette, hogy ezen a szinodális úton Isten népének együtt kell haladnia, együttműködésben és ezen az úton a papok szolgálatát oly módon kell végezniük, hogy az emberekhez való közelség, a befogadás és az egyetemes meghallgatás lelkülete legyen bennük jelen.
Nagyszombat reggelre egy rövidke bejegyzésezel készültem számotokra, melynek összefoglalója Vácra repít el benneteket, ahol konferenciát tartott a SZEMI. A Szent Mihály Intézményfenntartó a PüspökVác Rendezvényközpontban rendezte meg szakmai napját, melyen összesen 120 fő vett részt, kiket ez alkalommal Puskás Balázs, a Szent Mihály Intézményfenntartó főigazgatója köszöntött. A Váci Egyházmegyében tíz éve alakult meg a terapeutákból, pszichológusokból, mentálhigiénés szakemberekből álló „utazóhálózat”, akik 33 intézményben végeznek nagyon komoly munkát. Az esemény főszervezője, Bíró Délia gyermekjóléti igazgató a konferencia fontosságáról beszélt köszöntőjében. Délelőtt többek között gyógypedagógus, gyógytestnevelő, logopédus, zeneterapeuta, pszichológus tartott előadást a digitális eszközök veszélyeiről, az iskolai bullyingról, míg Pető Attila Dániel gyermekvédelmi aktivista, korábbi áldozat személyes tapasztalata alapján mondta el, hogy miként hat a támogató visszajelzés, a kétkedés, a hibáztatás és a gyűlöletkomment a traumatörténet feldolgozására. A nap második felében az előadásokban elkezdett témákat bővebben is kifejtették a résztvevők műhelyekben és kerekasztal-beszélgetésekben.
Mára második bejegyzésként egy vatikáni hírrel jövök, ugyanis ünnepi szentmisére gyűlt össze a római nép a Szent Péter-bazilikában. Az eseményt április 2-án, nagycsütörtökön délelőtt rendezték meg s ennek keretein belül XIV. Leó pápa megszentelte az olívaolaj és illatos balzsam keverékéből álló krizmát.
A pápával együtt miséztek a Rómában jelen lévő bíborosok, püspökök, egyházmegyés és szerzetespapok. Az eucharisztikus ünneplés során a papok megújították a szenteléskor tett ígéreteiket; ezt követte a betegek olajának, a katekumenek olajának és a krizmának a megáldása.
Az alábbiakban Leó pápa homíliájából olvashattok részletet:
Immár a húsvéti szent háromnap küszöbén állunk. Az Úr ismét elvezet bennünket küldetésének csúcspontjára, hogy kínszenvedése, halála és feltámadása küldetésünk szívévé váljon. Amit most ugyanis újra átélünk, magában hordozza azt az erőt, amely képes átalakítani azt, amit az emberi gőg rendszerint megmerevít: identitásunkat és helyünket a világban.
Az első évben, amikor Róma püspökeként a krizmaszentelési misét vezetem, arról a küldetésről szeretnék veletek elmélkedni, amelyre Isten az ő népeként felszentel bennünket. Ez a keresztény küldetés ugyanaz, mint Jézusé, nem pedig más. Ebben mindenki saját hivatása szerint és a Lélek hangja iránti egészen személyes engedelmességében részesedik, de sosem a többiek nélkül, sosem elhanyagolva vagy megszakítva a közösséget másokkal! Mi, püspökök és papok, ígéreteink megújításával egy misszionárius nép szolgálatában állunk. [...]
Kedves testvéreim, mi Jézust követjük, aki „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, és szolgai alakot öltött”.
Istengyermeki méltóságunkat nem lehet elvenni tőlünk, és nem is veszhet el; de életünk kezdeti kapcsolatai, helyei és tapasztalatai sem törölhetők ki. Sok jónak vagyunk örökösei, ugyanakkor egy olyan történet korlátainak is, amelybe az evangéliumnak fényt és megmentést, bocsánatot és gyógyulást kell hoznia. Így nincs küldetés anélkül, hogy kiengesztelődnénk eredetünkkel, a kapott nevelés ajándékaival és korlátaival; ugyanakkor nincs béke indulás nélkül, nincs tudatosság elszakadás nélkül, nincs öröm kockázat nélkül.
Kedves testvéreim, a szentek írják a történelmet. Ez a Jelenések könyvének az üzenete. „Kegyelem és békesség nektek […] Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől!” (Jel 1,5). Ez a köszöntés sűrítve fejezi ki Jézus útját egy olyan világban, amelyet egymással küzdő hatalmak pusztítanak. Ebben a világban egy új nép születik, nem áldozatoké, hanem tanúké. A történelem e sötét órájában Istennek úgy tetszett, hogy elküldjön bennünket, hogy Krisztus illatát terjesszük ott, ahol a halál szaga terjeng. Újítsuk meg „igenünket” erre a küldetésre, mely egységet kér tőlünk és békét hoz. Igen, itt vagyunk! Győzzük le a tehetetlenség és a félelem érzését!
Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.
