Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mára második bejegyzésként egy vatikáni hírrel jövök, ugyanis ünnepi szentmisére gyűlt össze a római nép a Szent Péter-bazilikában. Az eseményt április 2-án, nagycsütörtökön délelőtt rendezték meg s ennek keretein belül XIV. Leó pápa  megszentelte az olívaolaj és illatos balzsam keverékéből álló krizmát.
A pápával együtt miséztek a Rómában jelen lévő bíborosok, püspökök, egyházmegyés és szerzetespapok. Az eucharisztikus ünneplés során a papok megújították a szenteléskor tett ígéreteiket; ezt követte a betegek olajának, a katekumenek olajának és a krizmának a megáldása.
Az alábbiakban Leó pápa homíliájából olvashattok részletet:

Immár a húsvéti szent háromnap küszöbén állunk. Az Úr ismét elvezet bennünket küldetésének csúcspontjára, hogy kínszenvedése, halála és feltámadása küldetésünk szívévé váljon. Amit most ugyanis újra átélünk, magában hordozza azt az erőt, amely képes átalakítani azt, amit az emberi gőg rendszerint megmerevít: identitásunkat és helyünket a világban.
Az első évben, amikor Róma püspökeként a krizmaszentelési misét vezetem, arról a küldetésről szeretnék veletek elmélkedni, amelyre Isten az ő népeként felszentel bennünket. Ez a keresztény küldetés ugyanaz, mint Jézusé, nem pedig más. Ebben mindenki saját hivatása szerint és a Lélek hangja iránti egészen személyes engedelmességében részesedik, de sosem a többiek nélkül, sosem elhanyagolva vagy megszakítva a közösséget másokkal! Mi, püspökök és papok, ígéreteink megújításával egy misszionárius nép szolgálatában állunk. [...]
Kedves testvéreim, mi Jézust követjük, aki „az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, és szolgai alakot öltött”.
Istengyermeki méltóságunkat nem lehet elvenni tőlünk, és nem is veszhet el; de életünk kezdeti kapcsolatai, helyei és tapasztalatai sem törölhetők ki. Sok jónak vagyunk örökösei, ugyanakkor egy olyan történet korlátainak is, amelybe az evangéliumnak fényt és megmentést, bocsánatot és gyógyulást kell hoznia. Így nincs küldetés anélkül, hogy kiengesztelődnénk eredetünkkel, a kapott nevelés ajándékaival és korlátaival; ugyanakkor nincs béke indulás nélkül, nincs tudatosság elszakadás nélkül, nincs öröm kockázat nélkül.
Kedves testvéreim, a szentek írják a történelmet. Ez a Jelenések könyvének az üzenete. „Kegyelem és békesség nektek […] Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak fejedelmétől!” (Jel 1,5). Ez a köszöntés sűrítve fejezi ki Jézus útját egy olyan világban, amelyet egymással küzdő hatalmak pusztítanak. Ebben a világban egy új nép születik, nem áldozatoké, hanem tanúké. A történelem e sötét órájában Istennek úgy tetszett, hogy elküldjön bennünket, hogy Krisztus illatát terjesszük ott, ahol a halál szaga terjeng. Újítsuk meg „igenünket” erre a küldetésre, mely egységet kér tőlünk és békét hoz. Igen, itt vagyunk! Győzzük le a tehetetlenség és a félelem érzését!
Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.