Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A mai napon beköszöntött a naptári tavasz, s vele egy új ciklus a hírmegosztás tekintetében, mely egyúttal egy kiállítás meglátogatására sarkallja olvasóit. E tárlat Érsekvadkerten tekinthető meg 2026. 02. 18.-04. 02. között, melynek keretén belül kereszteket tekinthetnek meg a vallásos és nem vallásos egyének egyaránt.
Az egyházközség tagjainak összefogásából több mint 110 kereszt érkezett az érsekvadkerti templomba; egyszerű és díszes, kicsiny és nagyobb, személyes történeteket hordozó, hitről tanúságot tevő alkotások. A kiállítás a nagyböjt csendjében és elmélyülésében segít bennünket, hogy a kereszt titkára tekintve közelebb kerüljünk Krisztus áldozatának üzenetéhez.
A tárlat a nagyböjt teljes időtartama alatt megtekinthető a Szent András plébániatemplom nyitvatartási idejében, a szentmisékhez kapcsolódva: hétfőtől-szerdáig a 7 órakor kezdődő reggeli misék előtt vagy után, csütörtöktől-szombatig a 18 órakor kezdődő esti misékhez kapcsolódva, vasárnap pedig a 8:00 és 9:30 órakor kezdődő szentmisék idején.

Sziasztok!

Igazság szerint már lassan egy hónapja van használatban legújabb kinézetem, sőt már az Eddigi designok-egységben is helyet kapott, mégis úgy vélem, illik pár szót szólni róla. A Religio tavaszi külsejének legnagyobb inspiráló tényezője a Prekambrium VideoBlog téli, Ceasars Palace-os designja volt, mivel elrendezése is tetszett. Ebből az elgondolásból, mivel mégiscsak a kikelet évszaka, az üde zöld szín mellett voksoltam esetében. Az oldal szempontjából annyi változást hozott, hogy felkerültek rá az ünnepek, közösségi linkek és fő navigáció mellett a címkék is. Fő képe az ausztriai Melk csodaszép Bencés Apátsága, mely, amint megláttam róla a fejlécen szereplő képet, azonnal tudtam, hogy ez a tematika lesz az irányadó esetében. Remélem, tetszik nektek a vadi új külső, melynek oldalsávját ezúttal a jobb oldalra zárva látjátok...

(A komplexumról áprilsban készül majd egy várhatóan kétrészes művészettörténeti ismertető, melyben gondolatban körbe járjuk majd a gyönyörű épületegyüttest.)

Áldás, békesség! Erős vár a mi Istenünk. Amen.

Sziasztok!

Február utolsó előtti napjára fő hírként egy, a Váci Egyházmegye honlapján kelt cikket hoztam, melyben egy nagyon szép kezdeményezés indítványozásáról lesz szó, amit a Naphimnusz Egyesület tett közzé. A kezdeményezés lényege, hogy felhívják a nagyböjtben is a természetvédelem fontosságára a figyelmet, melyhez kapcsolván a nyolc böjti vasárnapon nyolc, egymással szorosan kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig, s e témák mindegyike teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez.
Az elmélkedéseket Ferencz Zoltán szociológus, a Váci Egyházmegye teremtésvédelmi referense készítette. Jelen bejegyzésemben néhány mondat erejéig Hamvazószerdáról olvashattok gondolatai között:

Amikor hamvazószerdán a homlokunkra kerül a hamu és elhangzik a mondat: „Emlékezz, ember, hogy porból vagy és porrá leszel” (Ter 3,19), hajlamosak vagyunk csak a saját múlandóságunk gondolni. Ekkor azonban nem csak erre emlékezünk, hanem a teremtettségünkre is.
A nagyböjt elején elismerjük: nem tulajdonosai, hanem részei vagyunk Isten csodálatos világának, így ez a mondat lehet egyben ökológiai hitvallásunk is. Azt mondjuk ki: nem olyanok vagyunk, akik a világ „felett” állnak, hanem szerves részei vagyunk Isten teremtett szövetének. A hamu használata az ókori nyilvános bűnbánók rítusából származik, ahol a megtérő bűnösök hamut szórtak fejükre. A XI. századtól terjedt el az egész egyházban a hamuval való megjelölés. Ennek során a pálmaágak, Magyarországon az előző év virágvasárnapján megszentelt barka elégetéséből készült hamut használjuk. Így alakul ki a folyamatosság, az elmúlt időszak hamuja segíti a jelenre való ráhangolódást.
A hamu a megtérés jele is, amely 40 napos sivatagi útra hív, aszkézisre, imára, alamizsnaadásra, gyónásra és húsvéti szentáldozásra. A megtérés ellenáll a világiasságnak, a szegényekkel való szolidaritást sürgeti, és a feltámadás reményét ígéri.

Ezen elmélkedés keretében a szociológus arra buzdítja a közösséget, hogy az első és létfontosságú gyakolrati feladataként tűzze ki célul a természetvédelmet, keresve a fizikai kapcsolódást a termetett világgal. Ezen keresztül arra is rávilágít, hogy nem elégséges rutinszerűen "elmormolni" az étkezés előtti imádságot, szükséges tudatosítani azt is, hogy pl. a kenyérnek szánt rozs vagy búza a földből nőtt ki, s épp ezért hálával tartozunk Istennek a megteremtett gabonáért és abból készült kenyérért cserébe.

Sziasztok!

Mára egy olyan bejegyzéssel készültem számotokra, melyben egy érdekes konferenciáról lesz szó, melyet a II. Vatikáni Zsinat lezárásának 60. évfordulójának emlékére rendeztek. Az esemény megrendezésére február 21-én került sor, s helyszínt az Apor Vilmos Katolikus Főiskola adott számára. A találkozón legfőképp a zsinat, napjainkban is fontos kérdéseire reflektálva jártak körbe témákat, melyek között szerepelt pl. a keleti politikai irányítás, a kortárs filozófusok eszmerendszere, a hívek hitéleti képzése és a laikusok Egyházban betöltött szerepe is többek között.
A konferencia résztvevőit Marton Zsolt megyéspüspök köszöntötte. Emlékeztetett a zsinat alapelveire, különös hangsúlyt helyezve az isteni és emberi, a maradandó és változékony elemekre. A délelőtti kerekasztal-beszélgetésen az előadók részvételével elsősorban elvi alapon gondolkodtak a II. Vatikáni Zsinat szellemtörténetben elfoglalt helyéről, hogy mennyire töltötte be a funkcióját, milyen dokumentumokat adott ki, és hol tartunk ezek feldolgozásában, a fejlődésben, és az Egyház adekvát válaszokat ad-e a kor és a szekularizáció kihívásaira.
Fejérdy András történész, az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, igazgatóhelyettese a vatikáni Ostpolitik történeti és eszmei alapjait tekintette át. Rámutatott, hogy:

A II. Vatikáni Zsinat nemcsak teológiai, hanem diplomáciai értelemben is fordulópontot jelentett: a szocialista országok részéről is megmutatkozott bizonyos tárgyalási készség, amely 1963-tól konkrét kétoldalú egyeztetésekhez vezetett.

 

Juhász Pál Balázs teológus, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense a Szentírás, a Szenthagyomány és a Tanítóhivatal katolikus értelmezéséről tartott előadást a Trienti Zsinat és a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai alapján. Megállapította, hogy a két zsinat eltérő történeti kontextusban, különböző szándékkal gyűlt össze. Hangsúlybeli eltérések kimutathatók köztük, de ellentét nem: a II. Vatikáni Zsinat a vonatkozó trentói tanítást elfogadta és szerves módon továbbfejlesztette.
Lovassy Attila plébános, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, ismertetett néhány teológiai modellt, hogy mi lehet a vallások szerepe Isten üdvözítő tervében, és ebben a kereszténység és a katolikus Egyház milyen helyet foglal el. Majd a Szentírástól kezdve a tanítóhivatali megnyilatkozásokon keresztül bemutatta az Egyház tanításának két végpontját, Krisztus egyetlen és egyetemes üdvözítő voltát, valamint azokat az Egyház gondolkodásában megjelenő kivételes helyzeteket, amelyek esetében az üdvösségre való eljutás a látható és intézményes Egyház keretein kívül is megtörténhet, de mindig Krisztuson és az Egyházán keresztül.

Sziasztok!

Amint azt tegnap megígértem, mára is egy görögkatolikus vallási hírrel érkeztem nektek, ugyanis, mint erről szó esett, február 16-án náluk is megkezdődött a húsvétot megelőző negyven napos böjt időszaka. Ennek apropóján jelen bejegyzésemben Debrecenbe látogatunk el, ahol megülte az Előszenteltek bűnbánati liturgiáját a görögkatolikus közösség. A szent liturgiát Kocsis Fülöp, hajdúdorogi érsek-metropolita vezette, aki Szent Tivadar ünnepéhez kapcsolódva arról beszélt, milyen gyorsan eltelnek a böjti napok, és milyen fontos, hogy ne csupán külső gyakorlatként éljük meg ezt az időszakot. Emlékeztetett arra, hogy a nagyböjt kezdetén, a kiengesztelődési vecsernyén már szólt a bűnbánati idő lényegéről, ami így hangzik:

Nem önmagában a böjt, nem az aszkézis, nem is a lemondás a kulcs, hanem az irgalom.

Prédikációjában egy szemléletes történettel világította meg mondanivalóját. Egy fiatalemberről beszélt, aki rossz útra tért, börtönbe került, és hosszú évek után szabadult. Nem tudta, vajon szülei megbocsátanak-e neki, ezért levelet írt: ha hazatérésekor fehér szalagot lát a házuk előtti almafán, az a megbocsátás jele lesz számára. Amikor a busz közeledett a házhoz, nem mert ránézni a fára, inkább útitársát kérte meg erre. A fa azonban nem egyetlen szalagot viselt, hanem százával díszítették fehér szalagok; a szülők így fejezték ki határtalan szeretetüket és megbocsátásukat.
A metropolita rámutatott:

Ez a történet Isten irgalmas szeretetéről szól. Ahogyan a tékozló fiú apja, úgy Isten is túláradó módon vár vissza bennünket. Életünket „fehér szalagokkal” aggatta tele, számtalan jelét adva annak, hogy szeret, és mindig kész megbocsátani. Épp ezért mi is gyakoroljuk buzgón a megbocsátás erényét, ne őrizzünk haragot szívünkben!
Az édes koliba, amelyből ezen az ünnepen részesülhetünk, ennek az irgalomnak jelképe: akkor is megízlelhetjük, ha gyengének bizonyultunk a böjtben. Minden leborulásunkkal és bűnbánatunkkal higgyük el: Isten szeretete édesebb mindennél, és soha nem fogy el.