Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mára egy március elején kelt hírrel jövök nektek, melyben újabb templomfelújító, helyesebben harangmegújító tevékenyéről lesz szó. Ez úton a Nógrád vármegyei Becskére látogatunk el, ahol két történelmi harangot is megújítottak február végén. A felújítás 2/3-ad részben közösségi összefogás eredményeként valósult meg, hiszen számukra nem pusztán műszaki restaurációja miatt, hanem generációs mivolta okán is fontosak a harangok hiszen évszázadok óta e harangok kísérik a lakosság minden napjait is egyaránt.
A munkálatok során megújult az 1532-ben öntött, 494 éves, 280 kilogrammos történelmi-és az 1744-ben készült 14 kilogrammos lélekharang is, melyek közül utóbbi ráadásul már 2022-ben egy alkalomal átesett e procedúrán. A szakemberek egyenes járommal, repülőnyelvvel és motoros meghajtással látták el, amely hosszú távon biztosítja a biztonságos és kíméletes működtetést. A fejlesztés lehetővé teszi, hogy a harang hangja továbbra is méltó módon töltse be a falut, miközben állapota megőrizhető az utókor számára. A mostani beruházás során ennek villamosítása is megvalósult, így a templom harangjai immár egységes, korszerű rendszerben működnek.

Sziasztok!

Mára egy külhoni hírt hoztam nektek, mely a romániai Temesvárra repít el benneteket, mely város adott otthont a külhoni szinodális találkozóknak idén. Az alkalmat február 28-án rendezték meg és legfőbb témája a fiatalok vallásos nevelésének fontossága volt. A hitoktatókból, katekétákból, papokból és ifjúsági közösségi vezetőkből álló csapatot összejövetelt Pál József Csaba, temesvári megyéspüspök hívta össze az Egyházmegyei Közösségi Házba, ahol átbeszélték a 2021-24 között lefolytatott püspöki szinódus XVI. közgyűlése által 2021-24-ben meghozott záródokumentum 61. pontjában feltüntetetteket, s azt, hogyan lehet a legjobban megszólítani egy fiatalt a vallás nyelvén. A találkozó résztvevői plébániákon, iskolákban vagy ifjúsági csoportokban tevékenykednek. Együtt keresték a választ többek között azokra a kérdésekre, hogy mit tehetnének jobban vagy többet a gyermekekért; mit szeretnének másként vagy jobban tenni, mint eddig.
Bevezetőjében Pál József Csaba temesvári megyéspüspök a szinodális út három kulcsszaváról, a közösségről, a részvételről és a küldetésről beszélt, továbbá kiemelte a Szentlélekben való meghallgatás fontosságát is. A jelenlévők csoportokban folytatták a beszélgetést, melyek során többen a következők fontosságát hangsúlyozták:

A hittanóra szeretetteli légköre, hogy a gyerekek szívesen térjenek vissza; a szülők aktív bevonása a gyerekeknek szóló különböző tevékenységekbe, hiszen a hitre nevelés a családban kezdődik, imádság és hiteles élet által; a gyerekek bevonása a plébániai tevékenységekbe és kisebb szolgálatokba: aktív részvétel a szentmisén énekkel, imával; részvétel a szentgyónásban, adventi és nagyböjti ájtatosságokban, karitatív programokban; hivatásra nevelés – a gyermek ismerje meg a papi vagy családi hivatás jelentését, fontosságát; a fiatalok életkorához illő nyelvezet és játékos, életszerű példák használata; a gyerekek személyes visszajelzésére való odafigyelés.

Elhangzott továbbá:

A vallás nem csupán tantárgy; a hitoktató feladata, hogy a gyerekeket közelebb vezesse Jézushoz, meghallgassa őket, figyeljen rájuk, segítse őket, ha erre van szükségük, és ítélkezés nélkül elfogadja őket; a hittanóra valódi párbeszéd terévé válhat; a hittanórákon legyen idő az imára is, hogy a katekézis evangelizáció legyen, ne pusztán ismeretátadás.

A csoportokban elhangzottak alapján kirajzolódott, hogy a gyerekekkel való foglalkozás középpontjában a személyes kapcsolat, a hiteles tanúságtétel és a közösségi élmény áll.

A találkozó végén Pál József Csaba püspök bejelentette, hogy a következő szinodális megbeszélést májusban tartják.

Sziasztok!

A mai napra napindításként lelkinappal kapcsolatos hírrel jövök nektek, melyet Kaposváron tartottak a napokban. Az eseményt a Kaposvári Plébániai Unió szervezte, aminek vendégeként Székely János, szombathelyi megyéspüspököt hívták meg. A lelkinap célzataként azt a közös célt határozták meg, hogy ezáltal együtt készüljenek lelki feltöltődések közepette a Húsvétra.
Előadásában a püspök arra kérte a híveket, gondolják végig: milyen forrásokból meríthetnek erőt, hogy a szívükből ne fogyjon ki a remény, a derű s a nagylelkűség. Saját életpéldájából merítve ezeket az alapvető forrásokat vette számba: ha ezek közelében élünk, a szeretet és a remény nem apad ki bennünk. Az egyik ilyen forrás a gyermekkor. A szülőkből áradó jóság, odafigyelés, ámuló szeretet életre szóló ajándék, forrás. Mennyire fontos lenne nem engedni azt, hogy elhalványuljon! Hálával tekinteni vissza, és felidézni az örömeit, de nehézségeit, sebeit is.

Ezek az élmények olyanok, mint elhintett magok: ha őrizzük őket, újra és újra életet adnak. Még ha a gyermekkorban fájdalmak is vannak, akkor sem az a feladatunk, hogy ítélkezzünk rajta, hanem hogy kiválasszuk belőle a kincseket, és arra építsünk.

A másik tiszta forrás a természet. Amikor az ember belép Isten teremtett világába, átéli benne azt a harmóniát, amelyben nincs hamis hang. A természet Isten szépségét és rendjét tükrözi – ha csendben figyelünk rá, mintha egy hatalmas szimfóniát hallgatnánk, amelyben minden a helyén van.
Hasonlóan tiszta forrás a Biblia. A Szentírás nem pusztán könyv vagy betűk sora, hanem lélek és élet. E ponton a püspök felidézte, ahogy 14 évesen egy nyár alatt végigolvasta:

Nem mindent értettem, de az erejét, szépségét átéltem. Ráéreztem arra, hogy fentről jönnek a szavak.

A főpásztor arra biztatott, hogy az üzenete lényegére, „Isten szívére” figyeljünk olvasva a Biblia sorait, így meghalljuk azt a hangot, amely igazságra és a szeretetre hív.
Ugyanilyen források a szentségek. Ezekben az ember különleges módon találkozik Isten kegyelmével. Tudta, hogy közeledik a vőlegény. Megáldozott. Olyan volt, mintha a mennyország szállt volna le közénk.

Sziasztok!

Mára egy Váci Egyházmegye által megoszottt programlehetőséggel érkezem számotokra, ugyanis hivatástisztázó lelkigyakorlat veszi kezdetét hamarosan. A lelkigyakolat április 7.-11. között fog folytatódni, melyre olyan 18-38 év közötti leányok lejentkezését várják, akik megérezték az elhívást a szerzetis életben való részvételre, s imádságos úton kívánják magukban tisztázni ezen érzésüket. A szervezők azt kérik, hogy nyitott szívvel és néhány aprósággal járuljanak hozzá ehhez a leeendő nővérek:

• szentírás
• személyes holmi
• füzet

Ez a néhány nap lehetőséget ad az elcsendesedésre, személyes beszélgetésekre, közös és egyéni imádságra, valamint arra, hogy mélyebben figyeljünk Isten vezetésére. A lelkigyakorlat közös vesperással kezdődik majd, 17:25-kor és április 11-én közös déli imaórával zárul. A részvétel díjköteles, ugyanis minden, a lelkigyakorlaton részt veő egyénnek napi 3000 forinttal szükséges hozzájárulnia. Jelentkezni március végéig lehetséges, az ehhez szükséges e-mail címet a Váci Egyházmegye honlapján találhatjátok meg. 

Sziasztok!

A mai napon újabb lelkigyakorlatos témával készültem számotokra, melyben ezúttal a pedagógiai pályát teljesítő személyek számára megrendezett eseményről írok nektek. A keresztény pedagógusoknak szóló lelkinapot március 5.-7. között rendezték meg Budapesten, melyet Zsódi Viktor piarista rendfőnök tartott.
A szónok mondanivalójának mottóját XIV. Leó pápától kölcsönözte:

Fegyverezzétek le a szavakat, emeljétek fel a tekinteteteket, őrizzétek a szíveteket!” A felolvasott, szőlőmunkásokról szóló példabeszéd egy aprólékos leírással kezdődik. A gazda szőlőt telepít, sövénnyel veszi körül, taposógödröt ás és őrtornyot épít. Vagyis a munkások nem a puszta földet kapják, hanem egy kész infrastruktúrát.

Jézus példabeszéde arra emlékeztet, hogy Isten nemcsak feladatot ad, hanem infrastruktúrát is. Amikor egy gyermek belép az osztályterembe, nem egy tabula rasát kapunk, hanem egy Isten által körbekerített, toronnyal és taposógödörrel ellátott lelket” – emelte ki a szónok. A tehetség, a hit szikrája, az élet maga – ez mind-mind ajándék. A bérlők azért válnak gyilkossá, mert elfeledkeznek a háláról. Ferenc pápa is hangsúlyozza, hogy a bűn gyökere a hálátlanság. Ha a pedagógus elfelejti megköszönni azt, amit készen kapott, a gyermek szellemét, a kollégák támogatását, az intézményi hátteret, akkor óhatatlanul tulajdonossá válik.
Az olvasmányban József drámáját hallhatták a hívek. Józsefet, a szeretett fiút atyja testvéreihez küldi. Ők azonban nem a testvért látják benne, hanem a kiváltságost. A tarka köntöst nézik, nem az embert. Több párhuzamot is találunk Jézus sorsával: Józsefet kútba dobták, eladták – Jézust kidobták a szőlőből és megölték. Józsefet irigységből áldozták fel; Jézust „irigységből adták át” a főpapok. József eladása egész Izrael megmentését szolgálta; Jézus halála a világ életévé vált. A pedagógus is sokszor találkozhat „álomlátókkal”, akik tehetségesebbek, másmilyenek. Olykor bennük is feltámadhat a reflex:

Hallgattassuk el, mert zavarja a megszokott rendünket.

Jézus válasza megrendítő: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis szegletkővé lett.
A szőlőmunkások és József testvérei is szavakat használták fegyverként. A pedagógus szavai nem válhatnak fegyverekké. A nevelés akkor hasonlít egy kórusműhöz, ha a szavainkat lefegyverezzük.