Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Nem szoktam oldalaimra teljesen egyforma designt összehozni, ám most mégis majdnem 100%-os hasonlóságot mutat a Prekambrium VideoBlog és Religio arculata, aminek fő oka az volt, hogy megtatszett a napokban előbbire felhelyezett új külsőm elrendezése. Azonban, míg ott szinte teljes egészáben az egykori Szovjetunió lobogójának színei dominálnak, a Religión a visszafogottabb, barackosabb színek a mérvadók. Jelen designom esetében - csakúgy, mint a bologn megjelentetett Boldog Vazul-székesegyházról is tudni llik - kedvenc székesegyházi épületem jelenik meg a bal oladli kis képen, melyet e szempontból a Sacré Coeur-bazilika testesít meg. Remélem, elnyeri tetszéseteket az új külső és örömmel tértek majd vissza minden nap az újabb hírek okán oldalamra, mely augusztus elején immáron 13 éve fog szolgálni benneteket vallási hír-és modulmegosztásaival egyaránt.

Szép reggelt mindenkinek!

Prekambrium

Sziasztok!

Mára második bejegyzésként egy újabb hírt hoztam nektek XIV. Leó pápa háza tájáról, ugyanis a Szentatya az osztrák szövetségi elnökkel, Alexander Von der Bellennel találkozott az Apostoli Palotában. A találkozóra március 5-én került sor, melyen a felek megelégedésüknek adtak hangot a Szentszék és Ausztria között fennálló jó kétoldalú kapcsolatok miatt. Aláhúzták, hogy a Katolikus Egyház pozitívan hozzájárul a társadalmi közjó előmozdításához. Olyan aktuális kérdéseket is megvitattak, mint a migráció és a vallások közötti kapcsolat. A megbeszélés során a jelenlegi nemzetközi helyzetre, azon belül kiemelten a konfliktushelyzetekre tértek át, a nemzetközi közösség nagyobb szerepvállalását hangsúlyozva a békés megoldások keresésében. 

Sziasztok!

A nap híre egy külhoni vallási eseményre hívja fel a figyelmet, melyet Ukrajnában tartottak nem régen. Az imanapot február 24-én, az orosz-ukrán háború 4. évfordulóján tartották fent nevezett országban a helyi karitászszervezetek szervezésében, melynek keretei között nemzetközi találkozóra is sor került az ukrán főváros, Kijev területén. A nemeti imanap célja a béke megteremtésért törtnő imádkozás volt, azonban felmérték a háború alatt igénybe vett humanitárius szükségletek szempontjait is visszatekintve a globális segélynyújtásra, amivel a hosszú évek során kitüntették az országok a háború viselt honfitársaikat.
A szenvedéssel és reménnyel telt közösség épp e megfontolásból gyűlt össze az ukrán görög-és római katolikus testvérek összefogásával, melynek elején Alistair Dutton, a Caritas Internationalis főtitkára videóüzenetben szólt az összegyűltekhez. Mély háláját fejezte ki mindazoknak, akik az ukrajnai karitászszervezetekben fáradhatatlanul és hűségesen szolgálták a lakosság szükségleteinek kielégítését ebben a négy rendkívül nehéz évben. Visvaldas Kulbokas apostoli nuncius rámutatott, hogy a két helyi karitászszervezet a legaktívabb az országban a humanitárius segítségnyújtás terén. Hangsúlyozta, hogy az imaesemény, amelyet a Caritas szervezett, két dimenziót kapcsol össze: az aktív szeretetet és az imát. Ezután arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak az elfoglalt területeken élőkért, a foglyokért, a rendkívül nehéz körülmények között dolgozó orvosokért, a sebesültekért és azokért, akik e háborúban életüket vesztették.
Az ima után Hrihorij Selescsuk, a Caritas Ukrajna alelnöke arról beszélt, hogy fia nemrég töltötte be a 14. életévét, és hirtelen ráébredt, hogy az ifjú nem emlékszik a békés életre. Végszóképp szeretném veletek megosztani Vjacseszlav Hrinevics tapasztalásait az elmúlt négy tragikus év kapcsán:

Emlékszem a sok szemre, amelyekkel találkoztam. Olyan tekintetekre, amelyek rád néznek, de már nem látják a világot; olyan pillantásokra, amelyekbe életet szeretnél lehelni, de nem tudod ezt megtenni, tehetetlennek érzed magad. Egy harkivi metróállomáson született gyermek szeme, aki néz és még nem ért, de talán már érez valamit. Egy nagymama szeme, aki a határon találja magát, kiűzve földjéről, nem tudván, melyik horizont felé fordítsa tekintetét… Sok olyan szem van, amelyekbe igyekeztünk visszahozni a reményt. Fáradt szemek, amelyeknek joguk van sírni; szemek, amelyek mosolyognak, hálát fejeznek ki és ölelnek. De ezek egyben misztikusan és valóságosan is Isten szemei. Olyan szemek, amelyek valóban felépítik azt a reményt, amire ma annyira szükségünk van. Szeretnék imában emlékezni azokra és megköszönni nekik, hogy nem fordítják el tekintetüket, hanem ránk emelik azt, tudván, hogy ott található az erő: az Úr mindent lát, és erős kezével támogat minket.

Sziasztok!

A mai napon XIV. Leó pápa háza táján barangolunk kicsit, és felfedjük, milyen munkálatot teljesített az elmúlt pár napban. Ezúton a közel-keleti és iráni háború ellen is erőteljesen felszólaló Szentatya irodalmi tehetségét csillogtatta meg ismét az által, hogy előszót írt a Peace Be With You! (A Béke legyen mindnyájatokkal!) c. könyvhöz. A könyvet Harper Collins szerkesztette és egyelőre csak az angolszász országokban, így pl. az USA-ban kapható hivatalosan a kötet. A pápa előszavának soraiban olyan témákat feszeget, mint a tisztelet és béke, illetve felszólal amellett is, hogy a szívben megfogalmazódott őszinte béke megteremtése a legfontosabb a mai világban. Ez utóbbi kapcsán rámutatott, hogy a legfőbb csatatér a szívünk, s ott kell megtanulnunk a vértelen, ám szükségszerű győzelmet a halál és uralkodás késztetései felett. Ebből fakadóan kihangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha háború zajlik bárhol a világban, tehetetlennek érezzük magunkat, s e tehetetlenséget csakis imával lehet ellensúlyozni. Visszacsatolva a szívünk, mint csatatér-szemponthoz, kiemelte, hogy csakis a békés szív képes világot építeni, s képes meghallgatni és megérteni a másikat mindenféle elzárkózás nélkül.
Végszóképp hozzátette azt is, hogy a politika és a nemzetközi közösség felelőssége, hogy elősegítse a közvetítést a konfliktusokban, a párbeszéd és a diplomácia művészetével élve. Az alábbiakban imádságos lelkülettel megfogalmazott kérését olvashatjátok, melyet Istenhez intézett Szent Ágoston szavai által:

Urunk, Istenünk! Adj nekünk békét, add meg a pihenés békéjét, a szombat békéjét, a le nem nyugvó békét!

Sziasztok!

Mai hírem fő helyszíneként Pécset választottam, ugyanis egy különleges egyházi ünnepre gyűlt össze a Pécsi Egyházmegye apraja-nagyja. Az esemény keretei között lektorokat avattak, melynek megrendezésére február 28-án került sor. A zsúfolásig megtelt pécsi Szent Péter-és Pál-székesegyházban összesen 52 olyan 32-72 év közötti hívőt avattak felolvasóvá, akik az akolitusi szolgálatra készülnek. Az avatási ceremóniát Felföldi László, pécsi megyéspüspök végezte, aki beszédében az Egyház megújulásának egyik jelentős sarokkövének nevezte a Pécsi Egyházmegyében történt lektoravatást, s egy olyan különleges útként jellemezte, ahonnan megerősödve, bátor és határozott szívvel indulhatnak tovább.
A szertartásban a jelölteket egyesével a nevükön szólították, majd a csodálatos halfogásról olvasott evangéliumi szakaszt követően Felföldi László püspök a leendő lektorokhoz intézte szentbeszédét, akiknek köszönetet mondott bátorságukért és hitükért.

A lektor egyébként az egyházban egyfajta felolvasóként működik, aki az evangéliumi szakasz kivételével minden szentírási szakaszt felolvashat. Emellett felelhet még a mise végi hirdetés felolvasásáért is.

Homíliájában a püspök megköszönte a négy évig tartó képzésen segítséget nyújtó paptestvéreknek és a Pécsi Hittudományi Főiskolának az áldozatos segítséget, majd a szentbeszédet követően sor került a lektorok küldetését szimbolizáló szentírások kiosztására. Akolitussá avatásukra későbbi időpontokban egyközösségeikben kerül majd sor annak függvényében, hogyan kapcsolódtak be saját plébániájuk, közösségük életébe.