Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mai, második bejegyzésem ezúttal a megemlékezések világába kalauzol el benneteket, melyek keretei között aktuálisképp a Doni hősökről történő megemlékezésekről szólok nektek. Ezek közül is az első ilyen esemény Szombathelyen folyt le, melyet január 12-én, fent nevezett hősök emléknapján tartottak. Ennek részét képezte az MKPK új elnöke, Székely János megyéspüspök által celebrált szentmise, melyet a Szent Kereszt-templomban mutatott be. Homíliájában kiemelte, hogy napjainkban is háborúk dúlnak világunkban, mely egy szakértő szeint annak az eredménye, hogy nincs megfelelő hatóság, mely igazságot szolgáltatna az adott nemzet számára. Ebből az következik, hogy a nagyhatalmak igyekeznek mindenkin áttaposva saját malmukra hajtani a vizet, azaz érdekeiket keresve felülkerekedni a kisebb nemzetek felett. E ponton beemelte mondanivalójába XVI. Benedek pápa kijelentését is, mi szerint olyan szervezetre lenne szüksége a világnak, mely segít a konfliktushelyzetek rendezésében, a klímakatasztrófa megfékezésével, vagy épp a vagyonkoncentráció megállításával.
Az evangélium ezúttal az apostolok Genezáreti-tó partján történő hitközösségbe hívását mutatta be. E szentírási rész tekintetében kitért szentbeszédében az 1943-as doni csatára, mely az év január havának 12. napján folyt le, s melynek során a szovjetek támadását igyekeztek visszaverni seregeink. A kezdeti sikeres ellenállás dacára január 13-ra a szovjetek áttörték a védelmet, és mélyen benyomultak a magyar csapatok mögé. Január 14-én újabb hídfőkből indult támadás. A frontra vonuló sereg eredetileg 207 500 fős összlétszámából 1942 végéig a veszteségek száma meghaladta a 33 ezer főt. Mindent egybevetve hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető a 2. magyar hadsereg csaknem egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma.

Sziasztok!

Mai, első bejegyzésem - hazai ünnepi rovatunkat folytatva - ezúttal Vácra kalauzol el benneteket, melynek apropóját az adta, hogy ünnepi szentmisét ült meg a Váci Egyházmegye főtemplomának, a váci Nagyboldogasszony-székesegyháznak a hívői közössége. A szentmise bemutatására január 6-án került sor, melyet dr. Varga Lajos segédpüspök celebrált. A szent liturgia vízszenteléssel kezdődött, aminek szakrális jelentősége abban rejlik, hogy ezáltal emlékszik meg a hívő ember Krisztus keresztségén kívül a saját keresztségére is, amint e vizet magára hinti.
A vízszentelést követően az Izajás próféta könyvéből vett olvasmány arról szólt, hogy a sötétségben és homályban élő népek, nemzetek fölött már ragyog az Úr és dicsősége megnyilvánul. A szentlecke az Efezusi levélből Szent Pál szavait idézte, amely szerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, az örök életre szóló meghívás mindenkinek szól. Az evangélium Szent Máté könyvéből idézte a három napkeleti bölcs látogatását. Elbeszélte a háromkirályok találkozását Heródessel, hódolatukat a Gyermek előtt és az álmot, hogy kerüljék el Heródest, más úton térjenek vissza országukba. A betlehemi éjszakában felragyogó csillag Jézus születésekor a pásztorokat, majd a bölcs királyokat is elvezette a jászolhoz. Ezek a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a megszületett Jézusnak. Emozzanathoz kapcsolódóan a segédpüspök a következőket emelte ki szentbrszédében:

Az arany a gazdagság és a maradandóság szimbóluma, a tömjén gomolygó, felszálló füstjével az Isten imádásának a szimbóluma, a mirha gyógyeszköz, füstölő szer, amelyben szimbolikus módon megjelenik az üdvözítő Jézus gyógyító tevékenysége, amellyel körülvette a betegeket és azokat az embereket, akik bűneiktől meg akarnak szabadulni, és Jézus fényében, a világosságban akarnak járni.

A szentmise végén a segédpüspök olyan bölcsességért és világosságért fohászkodott, amelyben eleink részesültek, akik a pogányság közepette Malakiás próféta jövendölésére tudtak gondolni, és amely szerint az az ellentét, amely a pogányság és a kereszténység között fennállott, nem a kereszténység elvesztéséhez, hanem a misztérium mélyebb megértéséhez vezette őket. A szentmise ezt követően áldással zárult.

Sziasztok!

Amint erről még tavaly decemberben szót ejtettem, XIV. Leó pápa Rendkívüli Bíborosi Konzisztóriumot hívott össze január első hetére, melynek folytatását az ülés végén jelentette be. Ennek értelmében a következő ülésszak 2026 júniusában kerül megrendezésre, s olyan tematikákat fog felölelni, mint pl. a hagyományos latin misék tartása, és a II. Vatikáni Zsinathoz kapcsolódó kérdéskörök bővebb megvitatása. Jelen, januárban megrendezett konzisztórium kiemelt témáit képezte a nők szerepe az egyházban és Venezuela, az USA általi megtámadása. E ponton tovább menve a bíborosok is álláspontot foglaltak a sajtótájékoztatón, s egy kifejezetten szükségszerű, lelket gazdagító élménynek nevezték meg az ülést. Közülük Stephen Brislin, bíboros a következőképp értékelte a Szentatya erőfeszítéseit:

Az, hogy Leó pápa több találkozót szeretne tartani, mutatja, a Szentatya is nagyon fontosnak és hasznosnak találta a konzisztóriumot, és azt a tényt is komolyan veszi, hogy a bíborosok támogathatják őt péteri szolgálatában.

A bíboros elmondta, hogy némi kétség merült fel, amikor közölték velük, hogy kis csoportokra osztják őket. Emiatt úgy tűnt, hogy nem lesz elegendő lehetőségük kifejezni magukat és meghallgatni másokat. Mégis a csoportok felépítése, azaz nyelvi blokkokra való felosztása nagyon hasznos volt, és lehetősége volt minden résztvevőnek a megszólalásra, még ha szavaikat nem is hallotta az egész közgyűlés.
Mindemellett, ahogyan ezt kijelentettem, több központi témát is érintettek, melyek közül kiemelném a nők és laikusok szerepét az Egyházban. Egy, a laikusok Egyházon belüli szerepéről, illetve a nők helyzetéről szóló újságírói kérdésre Pablo David bíboros, a Fülöp-szigeteki Kalookan megyéspüspöke így válaszolt: „Hogyan ne ismernénk el a nők szerepét és szolgálatát az Egyházban?” Majd kijelentette: a nők kérdése állandó érdeklődésre tart számot. A bíboros ugyanakkor utalt a klerikalizmusra is, és újra felvetette a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott, a megkereszteltek általános papságának gondolatát:

Az Egyház testéről beszélünk: van egy egyházfőnk, de nemcsak egyházfőnk van, hanem testünk is. Az embereknek joguk van részt venni az Egyház életében és küldetésében.

Sziasztok!

Mai, első bejegyzésem egy ökumenikus vallásgyakorlatról, az Ökumenikus egyház által megtartott Imehétről fog szólni. Ennek apropóját az adta, hogy e hét vasárnapján, azaz január 18-án kezdődik fent nevezett imahét, melynek nyitó istentiszteletét a Kálvin téri Református templonban tartják majd meg 18 órai kezdettel. A nyitó istentiszteleten Szent Igét Kondor Péter evangélikus pöspök, szentbeszédet pedig Erdő Péter esztergom-budapesti érsek, bíboros és prímás mond majd.
Az ökumenikus imahetet világszerte minden év januárjának harmadik hetében tartják meg. A rendezvénysorozat célja, hogy a világ keresztény felekezetei együtt imádkozzanak a keresztények egységéért. Az Örmény Apostoli Egyház gazdag ökumenikus múltra tekint vissza, törekszik hidakat építeni a többi keresztény közösséghez. Az utóbbi évtizedekben párbeszédet folytat különböző felekezetekkel, így a római katolikus, a keleti ortodox és a protestáns egyházakkal is keresi a közös alapot, saját egyedi örökségének megőrzése mellett. Az Örmény Apostoli Egyház részvétele az Egyházak Világtanácsában és kapcsolata a Vatikánnal és más egyházi testületekkel példázza a keresztény egység és kölcsönös egyetértés iránti elkötelezettségét. A dialógus iránti elkötelezettsége a kereszténység körén túlra is kiterjed és vallásközi párbeszédbe kapcsolja más vallásokkal, például az iszlámmal. E párbeszédek előmozdítják a békét és az egyetértést, különösen egy olyan régióban, amelyet vallási sokszínűség és történelmi feszültségek jellemeznek. Az örmény egyház ilyen alapállásból járul hozzá a vallási türelemről, a környezetvédelmi felelősségvállalásról, a társadalmi igazságosságról szóló globális vitához, kifejezve elköteleződését a szeretet, együttérzés és tisztelet értékei mellett mai bonyolult világunkban.

Sziasztok!

Utolsó, és egyúttal a 2025-ös évet keretező bejegyzésként szeretnék közölni veletek egy karácsonyi liturgia kapcsán is cikket, melynek okán ezúttal Szerbia területére látogatunk el. Látogatásunk apropóját a Szabadkai Egyházmegye adja, ahol december 25-én szent liturgiára gyűlt össze a római katolikus közösség az Ávilai Szent Teréz-székesegyházban. A mise celebrátora Fazekas Ferenc, megyéspüspök volt, aki homíliájában kitért arra a fontos hitéleti középpontra, miszerint Isten maga az élő Szeretet. Ebből az fakad, hogy képes úgy ajándékozni, hogy önmagát adja és úgy, hogy közben nemcsak azt állítja középpontba, ami róla szól, hanem önmagát is átadja. Épp ezért gondolatmenete szerint Karácsony ünnepe az e világra megszületett Isten Fia titkának szemlélésére hív bennünket, és ezzel együtt őszinte, szívből jövő imádatra szólít fel mindannyiunkat.
Isten Fia, Jézus közénk jött, velünk van, és mint jóbarát szeret bennünket. Ezért valóban megilleti őt, hogy szeressük, imádjuk és hódoljunk neki. Az ünnepi szentmise végén Fazekas Ferenc háláját fejezte ki, amiért a jelenlévő hívekkel együtt ünnepelhette a karácsony szent misztériumát. Köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal hozzájárultak a szentmise méltó lebonyolításához, valamint azoknak is, akik a karácsonyi előkészületekben fáradozva kitakarították és ünnepi díszbe öltöztették a székesegyházat.