Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Ezúton elérkezünk az utolsó olyan bejegyzésünkhöz, mely az Ökumenikus imahét lezárását tárgyalja, s ezúttal Szombathelyre látogatunk el gondolatban. Azonban a csavar ott jön a képbe, hogy valójában e város volt az első, ahol lezárták az imahetet még január 23-án, s a záróimádságnak a szombathelyi evangélikus templom adott helyet. A záróalkalom során a hívekkel együtt imádkozott Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke és Székely János, megyéspüspök, illetve az MKPK elnöke. Előzőkhöz híven köszöntőt a református püspök mondott, igét pedig Székely János hirdetett az egybe gyűlteknek
Steinbach József a 100. zsoltárhoz kapcsolódva elmondta:

Jó az Úr! Nem a hatalmasságok kezében vagyunk, hanem az Isten kezében. Akinek kegyelme, hűsége megmarad nemzedékről nemzedékre. Aki nem a bűneink szerint bánik velünk. Aki akár az engedetlenségünkből fakadó rosszat is a javunkra tudja fordítani. A megtérés három konkrét jele: a bizonyosság, hogy az Úr az Isten, az Övéi vagyunk, az Ő népe. Tőle senki nem választhat el bennünket; a templomba járás, a gyülekezetben való jelenlét és az örömteli szolgálat az, amivel visszük, hirdetjük és hiteles életünkkel éljük az evangéliumot.

A keresztségi parancsról szóló evangéliumi részhez kapcsolódva Székely János kiemelte:

A keresztség eggyé tett minket, testvérré tett bennünket, Krisztusban egyek vagyunk. a keresztség nem pusztán egy külsődleges szertartás, hanem valóban Krisztus testének leszünk a tagjai. Imádkozzunk, hogy a teljes egység a közös hit, a közös szeretet és a szentségek által megvalósuljon Egyházunkban!

Az ökumenikus imahét Steinbach József református, Székely János katolikus és Szemerei János, a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspökének áldásával zárult.

Sziasztok!

A nap első cikke ezúttal Szombathelyre kalauzol el benneteket, mely városban örömünnepet ült a Sarlós Boldogasszony-plébánia közössége. Az ünnepi hangulat alap okát az adta, hogy két nappal ezelőtt, azaz január 20-án volt Szent Fábián pápa és Szent Sebestyén vértanú emlékünnepe, mely alkalomból 19-én szentmisét mutatott be Wimmer Roland apát-plébános. A szentmisében az egyházközségi tanácsadó testületek tagjai és a város vezetői gyertyafelajánlással újították meg őseik közel 300 éves fogadalmát.
Prédikációjában Wimmer Roland apát-plébános, gazdasági helynök a köszönetre irányította a figyelmet. Amikor a pestisjárvány idején őseink fogadalmat tettek, igaz hittel könyörögtek irgalomért és életért. A szentleckében Szent Pál arra emlékeztet, hogy Isten velünk van. Isten szeretetéből élünk. Mindenünk, amink van, az ő ajándéka. A pestisből való szabadulás után nemcsak megkönnyebbültek, hanem fogadalmat is tettek, mert megértették, hogy a megmentett élet felelősségé vált. Az evangéliumban Keresztelő János tanúságtételét hallottuk; ő Jézusra mutat:

Íme az Isten Báránya.

Milyen emberi nagyság, hogy a másikat ismeri el. Jézus nem kívülről szemléli az emberi szenvedést, hanem belép az életünkbe. Valódi gyógyító nemcsak a test, hanem a lélek számára is. Szentbeszéde végén az apát arra kérte az egybegyűlteket, hogy kérjenek kegyelmet ahhoz, hogy ne csak pusztán az ajkukkal, hanem életük minden területén is megvallhassák Krisztust és annak tanításait. 

Január 24-én, szombaton lelkinapra várják mindazokat a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémiára, akik szeretnék jobban megismerni Máriát, és szeretnének megtanulni imádkozni Mária lelkületével. A lelkinapot Kovács Zoltán mariológus, egyetemi tanár, a budapesti Szent István-bazilika helyettes plébánosa vezeti. A 9 és 17.30 között tartó programban lesz elmélkedés, fórum, rózsafüzér, tanúságtétel és gitáros szentmise a Szőllőszemek gitáros zenekar szolgálatával.

Sziasztok!

Mai, második bejegyzésem ezúttal a megemlékezések világába kalauzol el benneteket, melyek keretei között aktuálisképp a Doni hősökről történő megemlékezésekről szólok nektek. Ezek közül is az első ilyen esemény Szombathelyen folyt le, melyet január 12-én, fent nevezett hősök emléknapján tartottak. Ennek részét képezte az MKPK új elnöke, Székely János megyéspüspök által celebrált szentmise, melyet a Szent Kereszt-templomban mutatott be. Homíliájában kiemelte, hogy napjainkban is háborúk dúlnak világunkban, mely egy szakértő szeint annak az eredménye, hogy nincs megfelelő hatóság, mely igazságot szolgáltatna az adott nemzet számára. Ebből az következik, hogy a nagyhatalmak igyekeznek mindenkin áttaposva saját malmukra hajtani a vizet, azaz érdekeiket keresve felülkerekedni a kisebb nemzetek felett. E ponton beemelte mondanivalójába XVI. Benedek pápa kijelentését is, mi szerint olyan szervezetre lenne szüksége a világnak, mely segít a konfliktushelyzetek rendezésében, a klímakatasztrófa megfékezésével, vagy épp a vagyonkoncentráció megállításával.
Az evangélium ezúttal az apostolok Genezáreti-tó partján történő hitközösségbe hívását mutatta be. E szentírási rész tekintetében kitért szentbeszédében az 1943-as doni csatára, mely az év január havának 12. napján folyt le, s melynek során a szovjetek támadását igyekeztek visszaverni seregeink. A kezdeti sikeres ellenállás dacára január 13-ra a szovjetek áttörték a védelmet, és mélyen benyomultak a magyar csapatok mögé. Január 14-én újabb hídfőkből indult támadás. A frontra vonuló sereg eredetileg 207 500 fős összlétszámából 1942 végéig a veszteségek száma meghaladta a 33 ezer főt. Mindent egybevetve hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető a 2. magyar hadsereg csaknem egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma.