Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mai, első bejegyzésem - hazai ünnepi rovatunkat folytatva - ezúttal Vácra kalauzol el benneteket, melynek apropóját az adta, hogy ünnepi szentmisét ült meg a Váci Egyházmegye főtemplomának, a váci Nagyboldogasszony-székesegyháznak a hívői közössége. A szentmise bemutatására január 6-án került sor, melyet dr. Varga Lajos segédpüspök celebrált. A szent liturgia vízszenteléssel kezdődött, aminek szakrális jelentősége abban rejlik, hogy ezáltal emlékszik meg a hívő ember Krisztus keresztségén kívül a saját keresztségére is, amint e vizet magára hinti.
A vízszentelést követően az Izajás próféta könyvéből vett olvasmány arról szólt, hogy a sötétségben és homályban élő népek, nemzetek fölött már ragyog az Úr és dicsősége megnyilvánul. A szentlecke az Efezusi levélből Szent Pál szavait idézte, amely szerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, az örök életre szóló meghívás mindenkinek szól. Az evangélium Szent Máté könyvéből idézte a három napkeleti bölcs látogatását. Elbeszélte a háromkirályok találkozását Heródessel, hódolatukat a Gyermek előtt és az álmot, hogy kerüljék el Heródest, más úton térjenek vissza országukba. A betlehemi éjszakában felragyogó csillag Jézus születésekor a pásztorokat, majd a bölcs királyokat is elvezette a jászolhoz. Ezek a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a megszületett Jézusnak. Emozzanathoz kapcsolódóan a segédpüspök a következőket emelte ki szentbrszédében:

Az arany a gazdagság és a maradandóság szimbóluma, a tömjén gomolygó, felszálló füstjével az Isten imádásának a szimbóluma, a mirha gyógyeszköz, füstölő szer, amelyben szimbolikus módon megjelenik az üdvözítő Jézus gyógyító tevékenysége, amellyel körülvette a betegeket és azokat az embereket, akik bűneiktől meg akarnak szabadulni, és Jézus fényében, a világosságban akarnak járni.

A szentmise végén a segédpüspök olyan bölcsességért és világosságért fohászkodott, amelyben eleink részesültek, akik a pogányság közepette Malakiás próféta jövendölésére tudtak gondolni, és amely szerint az az ellentét, amely a pogányság és a kereszténység között fennállott, nem a kereszténység elvesztéséhez, hanem a misztérium mélyebb megértéséhez vezette őket. A szentmise ezt követően áldással zárult.