Figyelmeztetés!

Caius Flavius Valerius Aurelius Constantinus, vagy ismertebb nevén Nagy Konstantin (de ismert még I. Constantinus-ként is) Naissus városában született 272 körül. Édesapja magasrangú tiszt, édesanyja pedig egy kocsmáros leánya volt. 292-ben Diocilecianus császár óhaja szerint feleségül vette Maximianus fogadott leányát, Theodórát, akitől 6 gyermeke született, köztük a későbbi I. Iulianus császárral. 293-ban Diocletianus létrehozta a tertachia intézményét, amely felosztotta a Római Birodalmat keleti és nyugati részre, amelyeknek élén egy caesar által segített augustus állott. Constantinus annak ellenére, hogy minden elkövetett Galeriusnál, hogy megkapja a nyugati területek irányítását, az augustus kizárólag caesarnak nevezte ki. A cím értelmében Hispania, Gallia, Britannia és a germán proviniciák élén tevékenykedhetett. 306-16 között a Rajna-vidéken állomásozott, majd leverte a gallok felkelését.A frankok elleni háborút újabb frankok elleni ütközet követte, amelyre a koronát legutolsó hadjárata tette fel. Ezúttal azonban nem területszerzés, hanem sokkal inkább a régebben megszerzett területek stabilitásának biztosítása és a gall provinciák megerősítése volt. Miután háborúit lezártnak tekinthette, 306-ban megszerezte a caesar-i címet, s ezzel egyidejűleg ő lett a Római Birodalom következő császára.
Constantinus azért írta be magát a történelembe, mert ő volt az első olyan császár a Római Birodalom történetében, aki felvette a kereszténységet, majd alapította meg Konstantinápolyt a Licinus felett aratott győzelmét követően. Tudósok szerint azonban lehetséges, hogy csak politikai okok húzódtak a vallásgyakorlás engedélyezése mellett, mrlynek alapját a 313-ban kiadott Mediolaneumi Edictum deklarált. Az Edictum eltörölte a korábban a vallásgyakorlás miatt kirótt büntetéseket és lehetőségeket adott a keresztényeknek köztük kialakult nézeteltérések elsimtására a különböző zsinati gyűléseken keresztül. Így Constantinus nevéhez köthető pl. az I. Nikaiai-és az Aries-i Zsinat létrehozása is többek között. A vallási felekezetek közül azonban egy csoporttal, a zsidókkal nam iazán jött ki. Ennek fő oka az volt, hogy minden lehetséges módon igyekezett nehebbé tenni életkörülményeiket: nem volt szabad keresztény rabszolgákat tartaniuk és körülmetélnikük megszerzett rabszolgáikat, a keresztények nem keresztelkedhettek át zsidó vallásúvá. Ez a helyzet egészen 330-ig tartott, amikor is székhelyét Bizáncba helyeztette, megnövelve vele a konstanitnápolyi püspök tekintélyét. Székhelyének áttételét követően megváltozott a pápák helyzete is, mivel ők egyre jobban azt kezdték érezni, a világ kizárólagos urai, s ezért a Constantinus által veretett érméken megjelent Krisztus jelképe is a császár arcképe mellett.
Nagy Konstantin 7 évvel később, 337-ben hunyt el a bizánci Nicomedia városában, 65 éves korában. Habár az uralma alatt tartott birodalomrészeknek engedte, hogy felvegyék a kereszténységet, mint vallást, ő maga csak halálos ágyán tette meg ezt a lépést. Szentként az anglikán és ortodox egyház hívei tisztelik, emléknapját május 21-én tartják.