Figyelmeztetés!

Hippói Szent Ágoston, vagy egyházi nevén Szent Ágoston egy numidiai kis városban, Thagastéban született 354. november 13-án. Szülei szellemi munkára szánták, ezért a thagastei grammatikai iskolában kezdte meg tanulmányait hét éves korában. Tanitója többször megvesszőzte, ezért a könyveket és az iskolát kifejezetten utálta. Legnagyobb vsszőparipája a görög nyelv volt, melyet az iskolához hasonlóan egyáltalán nem szívlelt olyannyira, hogy sosem tanulta meg a nyelvet, amiből kifolyólag a nagy költők műveit fordításban olvasta. Nagyon szeretett viszont színházba járni, s ő maga is rajongott a színészetért, aminek meg is próbált eleget tenni. Épp azért, hogy színészkedni tudjon, azzal próbálta meg barátait lekenyerezni, hogy szüleinek és tanítómesterének éberségét kijátszva ellopott dolgokat a pincéből. Felnőtt korában ezek a csínytevések erős lelkiismeretfurdalás formájában jelentkeztek nála, melynek köszönhetően egész életében bánta tettét.
Tanulmányait később Lucius Apulius szülővárosában, Madurában folytatta, ahol retorikát és irodalmat tanult, ahol megismert a város szülöttének műveit, és tanulmányozásuk által került mind közelebb az irodalomhoz, illetve filozófiai tanulmányokhoz. Idővel azonban bebizonyosodott, hogy az ifjú Ágoston tanulmányait apja képtelen finanszírozni, így a kamaszkorát élő fiúnak haza kellett költöznie Madurából, és tizenhat éves koráig felfüggesztette tanulmányait. Ágoston kicsapongó életet élt, rajongott a nőkért, olyannyira, hogy az anyja tilalma ellenére is magához vett karthágói szeretőjétől 372-ben fia született, aki aztán későbbi értekezések szerint egyenesen nála keresztelkedett meg anyjával együtt.
Legelső jó útra térése akkor következett be, mikor fia világra jötte és édesapja halála után egy barátja jóvoltából Rómába utazhatott, ahol folytatta retorikai tanulmányait. Itt találkozott először Cicero műveivel, melyek rávették arra, hogy elkezdje megismerni az isteni igazság útját, azonban mikor kezébe vette, és elkezdte olvasni a Bibliát, oly módon kiábrándult belőle, hogy tizenhárom éven át kerülte miatta a kereszténységet. Ennek leginkább az volt a legfőbb oka, hogy az ékesszóláshoz szokott ifjú számára az első olvasmányok után nem volt megnyerő a könyv nyelvezete, ezért úgy érezte, csalódást okozott neki egyszerű nyelvezetén keresztül. Azonban Karthágóban ténykedtek olyan eszményeket hangoztató férfiak, akik a kézzel fogható igazságot hirdették, s nem mellesleg a 215-be kialakult manicheista irányzat követői voltak. Ágoston belépett a szektába, melyebe barátait és édesanyját is igyekezett beszervezni, azonban utóbbi annyira ellen volt, hogy kitagadta fiát a csaádi fészekből. Ágoston így kénytelen volt kebelbarátjánál, Romanianusnál lakni, ahonnan később Karthágóba költözött annak kizárólagos tudtával, ahol foyltatta tanulmányait. A városban zene-és számtudományt, valamint csillagászatot és mértant tanult, miközben maicheus apostolként is ténykedett.
Ágoston 383-ban az anyja tiltakozása ellenére Karthágóból Rómába költözött, ahol nem sokkal érkezése után malária támadta meg, de túlélte a halálos kórt. Felépülését követően retorikai iskolát nyitott, azonban a leendő diákjai sorra átverték, s a tandíj befizetése elől elszöktek az iskolából. A csalódást követően Milánóba utazott, ahol a római kormányzó szónoklat mígírásával bízta meg a Victoria-oltár helyreállításáért. A kormányzót annyira levette a lábáról szónoki tehetségével, hogy azonnal pártfogásába vette. Milánóban találkozott először Szent Ambrus püspökkel, aki akkora hatással volt rá tanításaival, hogy egyre komolyabban elkezdett foglalkozni a Római Katolikus Egyház tanításaival. Ebben az időszakban édesanyjával, menyasszonyával és fiával Milánóban élt, és Ambrus püspök hatására nemcsakhogy az imént említett mérföldkő megjelent életében, hanem ezzel egyidejűleg maga mögött hagyta a manicheizmust. Ezalatt anyja, Monica rákényszerítette, hogy lépjen ki akkori kapcsolatávból, és a szerény vagyoni háttérrel rendelkező kedvese helyett vagyonos családból származó leányt kérjen feleségül, így a nőt visszaküldte Afrikába a fiuk nélkül, miközben új ágyast vett maga mellé. Azonban a beházasodási terv sosem következett be.
Ágoston 387. április 25-én tért át végleg a kereszténységre. Ekkor megfogadta, hogy visszatér Africába, és egy teljesen keresztény beállítottságú iskolát, kolostort alapít, azonban a hazafelé induló hajójukra várva anyja hirtelen lebetegedett, végül elhunyt. Az asszony halálát követően Ostiában hajóra szált, majd visszatért Africába, ahol Thagastéba térése után megalapította kolostorát, mely a későbbi Ágoston-rend elődjeként írta bele magát a keresztény kultúrába. Mindeközben tizenhét éves fia - aki követte őt ostiából Thagastéba - váratlanul meghalt, így 391-ben végül Hippo-ba költözött, majd áttelepítette a városba a thagestei cenóbiumot. Később felépítették az Ágoston-rendi kolostort is. Hippóban Ágoston tovább folytatta a manicheus-ellenes törekvéseit, amely okán két napon át hitéeletbéli vitákat foyltatott a szekta-szintű felekezet püspökével, mivel azonban a katolicizmist nem sikerült megdöntenie, így eltávozott Hippóból. 393-ban zsinat ült össze a városban, ahol beszédet tartott "Hit és Hitvallás" címmel, mely után Valerius püspök engedélyt kért Ágosoton püspökké szentelésére, melyet 3 évvel később, 396-ban meg is tartottak. Valerius azonban még Ágoston püspökké szentelésének évében elhunyt, így utóda az újonnan felszentelt pap lett. Életének hétralévő több mint, száz művet, köztük számos könyvet és levelet írt. Élete utolsó évében nagyon sokat betegeskedett, súlyos asztma keserítette meg napjait. Amikor betegsége lázra súlyosbodott, az étkezésért felelős személyzeten kívül mindenkit kitltott szobájából mondván, egyedül alar lenni Istennel. Amikor az orvosok megtiltottálk neki, hogy olvasson, kinagyatott állapotban a falra szegeltette Dávid bűnbánó zsoltárát. 430. augusztus 28-án halt meg, 76 éves korában. Földi maradványai eredetileg egy Pávia közelében kialakított kriptában nyugodtak, majd felfedezését követően a város bazilikájában került megőrzésre, ezüst ereklyetartóban.