Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mai második, s immár vallási hírértéket képviselő bejegyzésem alkalmával a Váci Egyházmegyébe vezet utunk, az Egyházmegyén belül pedig Vácra, ahol Egyházmegyei lelkigykolratot tartottak. A közös, lelki feltöltődéssel, szentmisével és imádsággal összekötött időszak alkalmával előadást a miskolci plébánia vezetője tartott, melyen belül liturgikus szerephez ezúton a magvető példázata, azaz a Búza és konkoly története jutott. Az ötnapos elcsendesedés minden, a lelki gyakorlaton részt vevő lelkipásztornak nagy segítségére volt, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy újult erővel vethessék bele magukat az új Egyházi Év időszakába (ugyanis az új Egyházi Év az adventi időszakkal kezdődik a Római Katolikus Egyháznál). Ennek vonalán haladva a példázaton keresztül átvették, hogy pl. milyen köveket kell eltávolítani, ha a magvetés köves talajra hull, valamint, mi történik az olyan maggal, mai árokpartra hullik. Ezzel szemben pedig a konkoly és búza példájából ítélve kiemelte, hogy a hit legnagyobb ellensége a közömbösség és az ezzel társuló keresztényellenes magatartás.

A lelkigyakorlaton egyébként csak az olyan lelkivezetőknek volt alklama részt venni, kik mellett segédlelkész, diakónus vagy akolitus szolgál, hiszen távollétükben sem akadhat meg az általuk vezetett közösségek hitélete. Ugyanez a hittanos csoportokra is érvényes, hiszen az arra hétre beütemzett hittanok elmaradását el kellett fogadiuk. Zárásként azt még egyszer hangúlyozni kívánom cikkemben, hogy az ötnapos lelkigyakorlat idején a papok közös imán és déli szentmiséken vettek részt, valamint az esti időszakot igyekeztek egymás közötti beszélgetésekre fordítani. Ez utóbbi különösen fontos volt számukra, hisz ezáltal tudták letenni lelki terheiket, hogy aztán megújult lelkülettel térhessenek haza vallási közösségeikhez az új Egyházi Év kezdete előtti időszakban.