Sziasztok!

XIV. Leó pápa amerikai, egész pontosan Ad Limina-látogatást - azaz püspök-látogtási feladataikat - végző Puerto Rico-i püspököket is fogadott a vatikáni Államtitkárságon. A találkozóra még január 23-án, reggel került sor, melynek során megtapasztalták a nagy hit és nagy remény élményét. A főpásztor elmondta, hogy hosszú évek óta tartó várakozás után a testület tagjai végre eljöhettek a pápához a Vatikánba. Az Apostoli Palota könyvtártermében hat püspök képviselte egyházmegyéjét. Ez volt XIV. Leó pápa második Ad Limina audienciája, miután január 16-án a szlovén püspökökkel találkozott. Az alábbiakban Ramos Morales püspök atya visszaemlékezését olvashatjátok:

A találkozó nagy lelkesedéssel töltött el bennünket, amiért megismerhettük a Szentatyát, és most először találkozhattunk vele mint püspöki konferencia; főleg azonban az, hogy meghallgattuk bátorító, szolidáris és szeretetteljes szavait, amelyek támaszt jelentenek lelkipásztori munkánkban. Majd hozzátette: „Valamennyiünket valóban nagyon nagy reménnyel és örömmel töltött el.

Sziasztok!

Megmaradva vezérhírünk fonalán - s persze Palánki Ferenc püspök atya témaegységénél is - ezúttal Debrecenbe látogatunk el gondolatban, ahol az ökumenikus imahét keretein belül közös ájtatosságra gyültek össze a hívek. Az imádságos alkalomra január 23-án került sor a debreceni Baptista imaházban, melynek keretei között igét Palánki Ferenc, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett, az imaórát pedig Kállai Imre, református lelkipásztor vezette.
Palánki Ferenc igehirdetésének középpontjában Jézus felszólítása állt:

Legyetek tökéletesek!

A püspök hangsúlyozta, hogy ez az evangéliumi kérés nem emberfeletti teljesítményre hív, hanem arra, hogy életünket egyre inkább a szeretet formálja. Emellett rámutatott arra is, hogy mindez önerőből nem valósítható meg. A keresztény ember hivatása nem az, hogy saját erejéből „csodát tegyen”, hanem hogy rendelkezésre álljon Isten számára, aki rajtunk keresztül cselekszik. A kánai menyegző példáját idézve a megyéspüspök kiemelte:

A szolgák megtették a maguk részét, a csodát azonban Jézus vitte végbe. A hívő ember jutalma sokszor nem látványos siker, hanem az a csendes bizonyosság, hogy Isten munkatársává válhatott.

Az igehirdetés végén Palánki Ferenc arra buzdított, hogy a jóság hordozóivá váljanak. Amikor Isten szeretete rajtunk keresztül válik láthatóvá, akkor – sokszor észrevétlenül – már itt, a földön is részesévé válhatunk Isten országának.

Sziasztok!

A nap első bejegyzése ezúttal Nyíregyházára kalauzol el benneteket, ahol ökumenikus imaórára gyűltek össze a hívek. Az eseményre a Belvárosi Református templomban került sor január 24-én, szombaton, melynek szentbeszédét ezúttal Palánki Ferenc, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök tartotta.
Prédikációjában Palánki Ferenc püspök a talentumokról szóló evangéliumi példabeszéd üzenetét állította a középpontba. Kiemelte: az evangélium örömhír, amely nem a félelemre, hanem a bátorságra hív. Isten nem elásásra, hanem életre szánt ajándékokat bíz ránk – mindenekelőtt magát az életet, amelynek végtelen értéke van. A főpásztor hangsúlyozta:

A keresztény ember nem halogathatja a jót, hanem menten, azonnal el kell kezdenie használni azt, amit kapott; saját élete vezetésében és mások szolgálatában egyaránt.

A püspök arra is rámutatott, hogy

A talentumok nem versengésre, hanem egymás építésére adatnak.

Az igazi vezetés nem mások feletti uralkodást, hanem önmagunk feletti felelősséget jelent, amelynek iránytűje Krisztus szeretetparancsa. A szeretet pedig nem puszta érzelem, hanem tudatos döntés: döntés az újrakezdés mellett, a félelmek legyőzésére, a felállás bátorságára, akkor is, ha az út nehéz. A keresztény közösségek – felekezeti határokon túl – akkor töltik be küldetésüket, ha az Istentől kapott ajándékokkal egymást segítik az üdvösség útján.

Sziasztok!

A nap második híre - még mindig az imádságos lelkületre fektetve a legfőbb hangsúlyt - ezúttal határainkon inneni imádságos időszakot tárgyal, mely során Győrbe látogatunk el, ahol közös imádságra gyűlt össze a hívői közösség. Az imaestet a győri Nagyboldogasszony-bazilikában tartották január 17-én, azonban az meghagyandó hogy valójában egy bevett tradícióról van szó esetében. Ennek lényege az, hogy minden hónap 17-én a Könnyező Szűzanya közben járását kérik az új papi-és szerzetesi hivatások megtartásáért, melynek tükrében szentmisét Veres András, győri megyéspüspök mutatott be, szentbeszédet pedig Kótai László, jánossomorjai plébános tartott.
Beszédében Kótai László kihangsúlyozta, hogy egyetlen paptestvére sem indult el hivatása útján anélkül, hogy személyes elhívást ne kapott volna. Ez az ő saját életében sem volt másképpen: nyolcadik osztályos volt, amikor bencés diákokkal és paptanáraikkal találkozva, fegyelmezettségüket látva, imádságukat hallva benne is feléledt a vágyódás a többre, a jóra. E ponton hozzátette, hogy

Mária is kapott jelet, amelynek hatására igent mondott. A Fiúisten, aki öröktől fogva létezik az Atyától, Mária szűzi méhében öltötte magára az emberi természetet. Máriát méltán nevezhetjük Istenanyának, mert Jézusban az emberi és az isteni természet egyesül.

Ebből az fakad, hogy Isten tiszteli az emberi szabadságot, és semmit sem tesz a beleegyezésünk nélkül. Mária igenjétől tette függővé Jézus megtestesülését. Máriát boldoggá tette ez az igen, de boldogsága nem volt könny és tövis nélkül. Minket is boldoggá tesz, hogy igent mondtunk a meghívásra, de nekünk is vannak töviseink, nekünk is van keresztünk. Az igazi boldogság az Isten közelében lenni, benne növekedni, többé válni. A valóban megélt kereszténység a világ legragyogóbb világossága. Csak egy a fontos: nem szabad félig-meddig keresztényeknek lennünk. Ahogy vállszélességben szoktunk keresztet vetni, úgy teljes vállszélességgel tartozzunk Jézushoz! 

Sziasztok!

A mai nap kezdő bejegyzésén keresztül ezúttal külhoni magyar társainkhoz látogatunk a romániai Temesvárra, ahol ezúttal fiatalok számára tartottak ökumenikus imanapot. Az eseményt január 21-én rendezték meg a temesvári Szentlélek Eljövetele-templom tanulmányi termében, s házigazdája pedig Zaharia Pereș temesvári ortodox esperes volt. A közös imanapon részt vett Pál József Csaba temesvári megyéspüspök, Ioan Călin Bot lugosi görögkatolikus püspök és Kovács Zsombor evangélikus lelkész is többek között.
Bevezetőjében Zaharia Pereș esperes továbbította Ioan Selejan bánsági metropolita üdvözletét, jókívánságait és áldását, majd elsősorban a fiatalokhoz intézte szavait:

Minden ilyen találkozásunk, a párbeszéden túl, Istennek az ember iránti szeretetét közvetíti.

Az irgalmas szamaritánusról szóló példázat kapcsán Zaharia Pereș atya beszédében így fogalmazott:

Felebarátunk minden ember, aki Isten képmását hordozza. A hívő ember tetteivel mutatja meg hitét. A szamaritánus is tetteivel mutatta meg Istenbe vetett hitét. A jó cselekedet az a kincs, amit az Isten országa felé vezető úton magunkkal viszünk.

A jelen lévő fiatalok egyébként a Román Ortodox Egyházat, a Szerb Ortodox Egyházat, a Római Katolikus Egyházat, a Görögkatolikus Egyházat és az Evangélikus-Lutheránus Egyházat képviselték. A római katolikus közösséget a Gerhardinum Római Katolikus Líceum diákjainak csoportja és a Harmonia Christi kórus képviselte, Iustin Călin tanár vezetésével, akik több éneket is előadtak, továbbá az egyik fiatal szép hegedűszólóval gazdagította az estet.
Az imaest végén a jelenlévők román, görög, latin, magyar és német nyelven mondták el a Miatyánkot, majd a felekezetek elöljárói és papjai áldásban részesítették az egybegyűlteket. Az ökumenikus imaest a házigazda közösség által készített agapéval zárult.