Sziasztok!

Január utolsó bejegyzése egy átadóval kapcsolatos hírt tárgyal, melynek okán ezúttal a Balaton partjára látogatunk el. Látogatásunk célpontja Balatonszemes lesz, ahol új zarándokutakat adtak át a napokban. Az átadóra konkrétan január 20-án került sor, melyeket Puskás Antal, pálos tartományfőnök áldott meg. A tartományfőnök ezután kihangsúlyozta, hogy az újonnan átadott útszakaszok mindenki számára bejárhatóak, jelzései jól követhetők, a pihenőhelyek és információs táblák pedig segítik a testi-lelki felfrissülést. A kezdeményezés célja, hogy erősítse a közösséget, bemutassa a pálos hagyományokat, és új, értékőrző turisztikai vonzerőt teremtsen a Balaton déli partján. A hosszabbik út, a Lélek útja közel 15 kilométeres: Balatonszemes Fő utcájából, a Páduai Szent Antal-templomtól indul, majd az állomásain keresztül a Barátok erdejébe érkezik. Az erdő szép és izgalmas részein kanyarog végig, majd a Mindszent pálos kolostor egykori helyszínét maga mögött hagyva megkerüli a Tündérvölgyet, és felkapaszkodik a Mészkemence-tetőre, innen pedig visszavezet a településre a szőlőhegyen keresztül, végül a Bagolyvár utcai kápolnánál elköszön vándoraitól. A 12 állomáson kihelyezett kódok segítségével lelki és ismeretterjesztő tartalmak érhetők el, akár a település történetéről, szokásairól is.
A másik út, a Lángok útja a korábbi években kialakított tanösvény nyomvonalára illeszkedik, de új, családokhoz, gyerekekhez szóló tartalommal. Hossza kétszer két kilométer. Induló állomása a Széchenyi utca déli végénél található erdőszéli parkoló.
Végezetül nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a tematikus útszakasz összefogás eredménye, amelyhez Magyarország Kormánya, a Magyar Pálos Rend, a Sefag Erdészeti és Faipari Zrt., a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Balatonszemes Község Önkormányzata, a Balatonszemesi Pálos Örökség Alapítvány, valamint különféle szakterületről érkező szakemberek és civilek nyújtottak segítséget.

Sziasztok!

Január utolsó előtti bejegyzését ezúttal egy vezetői találkozó címén közlöm veletek, melyet Budapesten ejtettek meg az lemúlt időszakban. Egész pontosan a találkozót a Piarista Tartományfőnökségen rendezték meg január 14-én, melynek legfőbb célja a részt vevők szakmai fejlődése volt. A napot Zsódi Viktor, tartományfőnök nyitotta meg, és legfőbb témája a rend jövőét vizsgáló kockázatelemzés-és kezelés volt.
A felvázolt problémákat a jelenlévők vegyes csoportokban, saját szerepköreikből kiindulva vitatták meg. A stratégiai célok kijelölésében nagy hangsúlyt kapott a piarista lelkiség közös megélése és annak a meggyőződésnek az erősítése, hogy a világi munkatársakat ugyanaz a kalazanciusi lelkület hívja meg a szolgálatra. Így a piarista nevelés jövőjét a világi munkatársakkal szoros szövetségben lehet elképzelni, az intézményekben szerzetesek és világiak valódi közösségeit létrehozva. A jelenlét pedagógiájában a személyes figyelemmel, a kíséréssel és az elérhetőséggel olyan minőségi emberi kapcsolatokat kell a nevelő közösségnek kínálnia, amelyet a technológia, vagy akár a mesterséges intelligencia, nem tud pótolni. A minőségi klasszikus oktatás mellett a piarista nevelés egyenrangúan kezeli a nonformális nevelés tereit is. A program a demográfiai trendek és a fiatalok mentálhigiénés helyzetének elemzésével folytatódott. A közös ebéd után a közelgő generálisi vizitáció teendői adták a megbeszélés fő témáját. A nap zárásaként operatív megbeszélések zajlottak az igazgatók csoportjában, illetve most már külön a házfőnökök csoportjában is az aktuális feladatokról.

Sziasztok!

Az élet Leó pápa számára az Ad Limina-látogatást telejesítő püspök-delegációval történt találkozás után nem állt meg, hiszen tovább folytatódtak a számára betervezett események. Ennek apropóján újabb találkozók határozták meg pápai feladatainak egy részét, melyek közül következőként a luxemburgi nagyhercegi párral történet találkozójára szeretném felhívni figyelmeteket. A Szentatya ugyanis az Államtitkárságon fogadta V. Vilmos luxemburgi nagyherceget és feleségét, Stefánia nagyhercegnét január 23-án, mely megbeszélés során a felek elismerték a Szentszék és Luxemburg közötti jó diplomáciai kapcsolatokat. Ennek folyományaként utaltak olyan közös érdeklődésre számot tartó kérdésekre, mint a társadalmi kohézió, a fiatalok oktatása, valamint az élet és az emberi személy méltóságának védelme, illetve véleményt cseréltek az aktuális nemzetközi ügyekkel kapcsolatos kérdésekről, különös tekintettel az európai kontextusra.

Sziasztok!

XIV. Leó pápa amerikai, egész pontosan Ad Limina-látogatást - azaz püspök-látogtási feladataikat - végző Puerto Rico-i püspököket is fogadott a vatikáni Államtitkárságon. A találkozóra még január 23-án, reggel került sor, melynek során megtapasztalták a nagy hit és nagy remény élményét. A főpásztor elmondta, hogy hosszú évek óta tartó várakozás után a testület tagjai végre eljöhettek a pápához a Vatikánba. Az Apostoli Palota könyvtártermében hat püspök képviselte egyházmegyéjét. Ez volt XIV. Leó pápa második Ad Limina audienciája, miután január 16-án a szlovén püspökökkel találkozott. Az alábbiakban Ramos Morales püspök atya visszaemlékezését olvashatjátok:

A találkozó nagy lelkesedéssel töltött el bennünket, amiért megismerhettük a Szentatyát, és most először találkozhattunk vele mint püspöki konferencia; főleg azonban az, hogy meghallgattuk bátorító, szolidáris és szeretetteljes szavait, amelyek támaszt jelentenek lelkipásztori munkánkban. Majd hozzátette: „Valamennyiünket valóban nagyon nagy reménnyel és örömmel töltött el.

Sziasztok!

Megmaradva vezérhírünk fonalán - s persze Palánki Ferenc püspök atya témaegységénél is - ezúttal Debrecenbe látogatunk el gondolatban, ahol az ökumenikus imahét keretein belül közös ájtatosságra gyültek össze a hívek. Az imádságos alkalomra január 23-án került sor a debreceni Baptista imaházban, melynek keretei között igét Palánki Ferenc, Debrecen-nyíregyházi megyéspüspök hirdetett, az imaórát pedig Kállai Imre, református lelkipásztor vezette.
Palánki Ferenc igehirdetésének középpontjában Jézus felszólítása állt:

Legyetek tökéletesek!

A püspök hangsúlyozta, hogy ez az evangéliumi kérés nem emberfeletti teljesítményre hív, hanem arra, hogy életünket egyre inkább a szeretet formálja. Emellett rámutatott arra is, hogy mindez önerőből nem valósítható meg. A keresztény ember hivatása nem az, hogy saját erejéből „csodát tegyen”, hanem hogy rendelkezésre álljon Isten számára, aki rajtunk keresztül cselekszik. A kánai menyegző példáját idézve a megyéspüspök kiemelte:

A szolgák megtették a maguk részét, a csodát azonban Jézus vitte végbe. A hívő ember jutalma sokszor nem látványos siker, hanem az a csendes bizonyosság, hogy Isten munkatársává válhatott.

Az igehirdetés végén Palánki Ferenc arra buzdított, hogy a jóság hordozóivá váljanak. Amikor Isten szeretete rajtunk keresztül válik láthatóvá, akkor – sokszor észrevétlenül – már itt, a földön is részesévé válhatunk Isten országának.