Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A nap második híre egy számomra igen kedves - mondhatni kedvenc! - épületről fog szólni, melyért Bélapátfalvára látogatunk el gondolatban. Ez az épület pedig nem más, mint a tavalyi évben már megújított videó formátumban is bemutatott Ciszterci templom, mely a Bél-kő lábánál helyezkedik el. A róla készülő cikkem apropóját az adja, hogy még 2025. december 31-én kelt érseki beszámoló szerint - melyet Ternyák Csaba, egri érsek hintett el anno - arról szóltak híresztelések, hogy közeleg a templomfelújítás befejezésének időpontja, melynek külső renoválási munkálatai még aktuális év decemberének közepén lezárultak. Ezt a Szent István Televíziónak is megerősítette a rajta dolgozó tervező, s egyben kivitelező, aki azt hozzátette, hogy az öröm még korántsem teljes, hiszen a belső felújítás még hátra van. Ez utóbbi szempontot Rudolf Mihály előreláthatólag tavaszra ígéri, ahogy azt is, hogy az egykori kolostortemplom a jó idő beköszöntével nyitja meg majd újra kapuit. 

Sziasztok!

Mai, első cikkem Budapestre kalauzol el benneteket, ahol Taizé-imaórán vett részt a Szent Imre-templom közössége. A ciszterciek által fenntartott egyházi épületben a rendezvény január 21-én, este 19 órától folyt,igét pedig Angyal-Cseke Csaba evangélikus teológus hirdetett. Kiemelte, hogy a legfontosabb feladatunk reményt adni az embereknek, akik tele vannak feszültséggel. Az emberekben ez feszültséget kelt, ami a tehetetlenségből adódik. Aki tehetetlen, az úgy érzi, nincs reménye rá, hogy valamin is változtatni tudna. A keresztények feladata a reménységéről tanúskodni; a gyülekezet, amiben élünk, a reménység megtartásának a helye.
Az igehirdetés után pár perces elmélyült csend következett. Zárásként Szkaliczki Örs, a Budai Ciszterci Szent Imre templom plébánosa megköszönte az igehirdetést és kiemelte a csend fontosságát. A mai, zaklatott világban szinte folyamatos zajban telnek napjaink. Reményét fejezte ki, hogy a hívek egymás felé közeledését segíti, ha a csöndet keressük, a csöndben pedig Isten jelenlétét.

Sziasztok!

A nap második cikkeként egy, a Váci Egyházmegye honlapján talált hírt szeretnék megosztani veletek, mely egyúttal Salgótarjánba repít el benneteket gondolatban. A városon belül is Somoskőújfalu Plébániája kap szerepet, ugyanis január 17-én engesztelő zarándoklatot tartottak hívei a Karancs-hegyre. A résztvevők a Karancs-hegyen álló Szent Margit-kápolnához kapaszkodtak fel, ahol a fizikai nehézségeket a lelki töltekezés és a közösségi szellem ereje segített legyőzni.
Eme január elei hitközösségi program legfőbb mozgatórúgóját a január 18-i Margit-nap adta, aminek célzata összefoglalva tehát az, hogy engesztelő szívvel, együtt vállalhassák az imát, a csendet, az áldozatot és a közösséget, hogy szívükben helyet adhassanak Isten békéjének, és így a béke eszközeivé válhassanak mások számára is. A zarándoklat egyik legmeghatározóbb eleme a közös elmélkedés volt, melyet Vize Szilvia zarándoktársuk állított össze. Az imamenet központi témája a béke iránti vágy volt – nemcsak a nagyvilágban, hanem saját szívükben és közösségeikben is.
Az esemény példaképe Árpád-házi Szent Margit volt, akinek élete a nemzetért vállalt engesztelő odaadás jelképe. Margitot szülei még a tatárjárás idején ajánlották fel Istennek az ország megmeneküléséért. Az ő példája arra tanítja a mai zarándokokat, hogy a nagyság nem feltétlenül rendkívüli tettekben, hanem a mindennapok csendes hűségében rejlik - elmélkedtek a résztvevők a meredek kaptatókon. A Szent Margit-kápolnához való megérkezés lehetőséget adott a belső számvetésre.
A kegyhely maga is élő tanúságtétel, hiszen a történelmi viharok során többször lerombolt, de a helyiek összefogásával mindig újjáépített kápolna a hit folytonosságát hirdeti. A Katolikus Egyház által felszentelt falak között az imádság és az örök újrakezdés ereje várja mindazokat, akik a Karancs-hegyen keresik a találkozást az Úrral.

Sziasztok!

A nap első cikke ezúttal Szombathelyre kalauzol el benneteket, mely városban örömünnepet ült a Sarlós Boldogasszony-plébánia közössége. Az ünnepi hangulat alap okát az adta, hogy két nappal ezelőtt, azaz január 20-án volt Szent Fábián pápa és Szent Sebestyén vértanú emlékünnepe, mely alkalomból 19-én szentmisét mutatott be Wimmer Roland apát-plébános. A szentmisében az egyházközségi tanácsadó testületek tagjai és a város vezetői gyertyafelajánlással újították meg őseik közel 300 éves fogadalmát.
Prédikációjában Wimmer Roland apát-plébános, gazdasági helynök a köszönetre irányította a figyelmet. Amikor a pestisjárvány idején őseink fogadalmat tettek, igaz hittel könyörögtek irgalomért és életért. A szentleckében Szent Pál arra emlékeztet, hogy Isten velünk van. Isten szeretetéből élünk. Mindenünk, amink van, az ő ajándéka. A pestisből való szabadulás után nemcsak megkönnyebbültek, hanem fogadalmat is tettek, mert megértették, hogy a megmentett élet felelősségé vált. Az evangéliumban Keresztelő János tanúságtételét hallottuk; ő Jézusra mutat:

Íme az Isten Báránya.

Milyen emberi nagyság, hogy a másikat ismeri el. Jézus nem kívülről szemléli az emberi szenvedést, hanem belép az életünkbe. Valódi gyógyító nemcsak a test, hanem a lélek számára is. Szentbeszéde végén az apát arra kérte az egybegyűlteket, hogy kérjenek kegyelmet ahhoz, hogy ne csak pusztán az ajkukkal, hanem életük minden területén is megvallhassák Krisztust és annak tanításait. 

Sziasztok!

Utolsó, az Ökumenikus Imahét programsorozatát részletező bejegyzésem központi városaként Székesfehérvárra látogatunk el gondolatban, ahol szintén megnyitották a programsorozatot. A nyitó imaalkalomra a belvárosi református templomban került sor január 18-án, melynek igehirdetését Spányi Antal, megyéspüspök látta el, míg köszöntő beszédét Brunner Vilmos, református lelkipásztor mondott. Köszöntőjében - csakúgy, mint az előző esetekben is láthattuk - kitért arra, hogy az idei imaalkalom anyagát az Örmény Apostoli Egyház testvérek állították össze, melynek közössége ókori alapokon nyugszik, viszont fennállása óta folyamatos szenvedésnek van kitéve.
A lelkész hangsúlyozta:

Az ökumenikus imahét különleges ajándék a Krisztus-hívők számára a benne való egység átélésére.

Újra rácsodálkozhatunk arra az örvendetes tényre, hogy sokkal több az, ami mindannyiunkat egybekapcsol, szent közösséggé formál, mint az, ami különbözik hitünk megélésében és gyakorlatában.
A református lelkipásztor köszöntőjét Spányi Antal székesfehérvári főpásztor tanítása követte. A megyéspüspök igehirdetésében kiemelte, hogy már több évtizede imádkoznak a hívő lelkek az egyházi egységért, a teológusok tanulmányokat írnak, a hívek imádkoznak, az egyházi vezetők tanácskoznak. Barátságban vagyunk egymással, mi lelkészek, pásztorok, a hívek is szeretik egymást, a családokban sok helyen már megszokott a különböző felekezetek jelenléte. Jézus csak hívja a tanítványokat, és azok követik Őt. Otthagyják a hálókat, a pénzváltó asztalt, megnézik, hol lakik, és nála maradnak egész nap. Ő pedig tanítja őket. Beszél Isten országáról, a bűnök bocsánatáról, az Atya szeretetéről, a ránk váró atyai házról. Tanítja őket saját életével, példájával. Bátran kijelenti: ki vádolhat engem bűnnel. Szembeszáll a törvényt semmibe vevőkkel, odafordul a bűnösökhöz, a kicsikhez, és ezzel példát ad. Megengedi, hogy a kitaszított nála új életet találjon, meggyógyuljon. Tanít imáival is. Hányszor tűnik el tanítványai elől, hogy csendben, imában töltse az éjszakát. Hányszor látják az apostolok imába mélyedve. ilyenkor nemcsak értük imádkozik, hanem példát is mutat. Jézusnak fontos az ima, és erre tanítja az őt követőket is.
A püspök emlékeztetett: Jézus ma is, bennünket is hív. Nemcsak a közösség kiemelkedő eseményeiben, az Egyház életében, de minden találkozásban is, hiszen vele találkozhatunk minden emberben: a szegényben, a kicsiben, a bűnösben, az elesettben és mindenkiben. Találkozhatunk Istennel Jézus által, akiben benne élünk, mozgunk és vagyunk. Spányi Antal püspök zárógondolataiban az imádságról beszélt. Sokat imádkozunk szeretteinkért, a világért, a békéért, a betegekért, de a legfontosabb, hogy nyitott szívvel hallgassunk Isten szavára: Ő mindent tud arról, amiért imádkozunk, de nekünk is tudnunk kell az Ő akaratát.
Az olvasmányokat és az imádságokat a városban szolgáló lelkipásztorok, Bencze András evangélikus püspökhelyettes, Szakács Péter püspöki titkár, Tavasz Kristóf református beosztott lelkész, Léder Tamás református beosztott lelkipásztor, Czető Bálint evangélikus és Kovács Dániel baptista lelkész olvasta fel, a zenei szolgálatot pedig ez alkalommal a 30 éves jubileumát ünneplő Ökumenikus Énekkar végezte.