Sziasztok!

Mostanában nagyon kevés érdekfeszítő vallási hír üti fel fejét, mely érdemes lenne megosztásra, épp ezért lecsökkentettem a hírek mennyiségét napi egy darabra. Ma azonban mégis sikerült új hírre bukkannom, mely ezúttal a két nagyobb vallási felekezet, a Görögkatolikus-és Evangélikus egyház éves találkozóját mutatja be nektek. A találkozóra február 9-én került sor az Aranyszájú Szent János Görögkatolikus Kulturális Központban, s résztvevői Kocsis Fülöp metropolita, Orosz Atanáz és Szocska A. Ábel megyéspüspökök, Szemerei János elnök-püspök, Kondor Péter és Keczkó Pál püspökök és Kramer György országos irodaigazgató voltak.
A hagyományos éves találkozón közös imádság, személyes beszélgetések és két kiemelt egyházi téma megvitatása szerepelt a programban. A nap közös imádsággal kezdődött a Szent János-kápolnában, ahol a vajhagyó hétfő reggeli szertartásának részleteiből énekeltek – ezek a szövegek már a nagyböjtre, a nagyböjti ima- és lelkiéletre készítik a híveket. Az imádságot követően a résztvevők rövid bemutatkozással folytatták a találkozót. Különös figyelem kísérte Keczkó Pál frissen megválasztott püspök beszámolóját, akinek beiktatása február 28-án lesz Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban. Az ünnepélyes szertartásra a görögkatolikus püspököket is meghívták. A megbeszélésen két fő téma került napirendre: először Szemerei János evangélikus elnök-püspök szólt a lelkészi házasságok szépségeiről és nehézségeiről, kiemelve, hogy bár mindkét egyházban többségében házas, családos emberek szolgálnak, a gyakorlatban jelentős különbségek is megfigyelhetők. Abban azonban egyetértés mutatkozott, hogy

A lelkészi házasságok is ki vannak téve korunk kihívásainak, és hiteles példát akkor tudnak mutatni, ha őszintén beszélnek küzdelmeikről és a megoldáskeresésről.

A második témát Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök vezette fel a megújított Ökumenikus Charta ismertetésével. Mivel hivatalos magyar fordítás még nem készült, különösen hasznos volt a szöveg közös áttekintése. A püspökök megerősítették:

Az ökumenikus párbeszéd útján továbbra is érdemes haladni, hogy az egyházak és a hívek közelebb kerüljenek egymáshoz és Istenhez.

A közös ebéd során a résztvevők további kérdésekről is eszmét cseréltek, és megállapodtak abban, hogy jövőre az evangélikus püspöki testület látja vendégül a görögkatolikus püspököket.

Sziasztok!

Mai hírem hosszú idő után egy újabb Doni csatával kapcsolatos megemlékezésről és hozzá kötődő szentmiséről fog szólni, melyet ezúttal Ráckevén tartottak meg. Az eseményre február 7.-8-án került sor, melyet Horváth Kornél őrnagy, s tábori lelkész szervezett, illetve vezetett, és épp e felindulásból részt vett a szent liturgián és megemlékezésen a Magyar Honvédség Ludovika Zászlóaljának mintegy hetven honvéd tisztjelöltje is.
A programsorozat második napja vasárnap reggel a Ráckevei Keresztelő Szent János-plébániatemplomban celebrált szentmisével kezdődött, amelyet Berta Tibor dandártábornok, katolikus tábori püspök mutatott be. Prédikációjában hangsúlyozta:

A katona hivatása nem csupán a haza szolgálata, hanem bajtársai iránti felelősség vállalása is, különösen a nehéz, háborús helyzetekben.

Felidézte a Don-kanyarban 1942-ben és 1943-ban harcoló magyar katonák sorsát, rámutatva a megannyi hősies életpéldára, de azokra a hiányosságokra is, amelyek a magyar hadtörténelem egyik legmegrázóbb tragédiájához vezettek. Homíliájában - e gondolatokat folytatva - a hegyi beszédben elhangzó

Ti vagytok a föld sója és a világ világossága.

Tanításra utalva beszélt a keresztény ember és a katona felelősségéről. Mint fogalmazott,

A „só” az összetartó erőt jelképezi, amely képes közösségeket formálni és megőrizni az emberséget a legnehezebb helyzetekben is.

A katonai ordinárius arra buzdította a jelenlévőket, hogy hivatásukban és mindennapjaikban is legyenek egymás számára erőt adó, világító példák, akik képesek meglátni egymásban Isten képmását.

Sziasztok!

A nap híreként egy igen érdekes imádkozási szokásról hoztam bejegyzést, mely ezúttal az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területére, azon belül is Budapestre kalauzol el benneteket. Apropóját az adta, hogy a magyar férfi testvérek 24. alakalommal imádkoztak ún. térdeplő rózsafüzért, melynek érdekessége az, hogy határainkon túli honfitársaink is bekapcsolódtak a forgatagba. Ezúttal a Szent István-bazilika előtt is szép számmal gyűltek össze imádkozó hívek, akik február első szombatján, azaz 7-én közösen imádkozták el a rózsafüzért. Épp ebből kifolyólag a szervezők arra kérnek mindenkit, hogy azon régiókban, ahol elkezdték a TÉRdeplő imádságot, ne szakítsák meg a hagyományt, sőt az adott települések plébánosait kérik, hogy a következő alkalom - március 7. - előtti napokon hidressék azt közösségeikben. A szervezők bíznak abban, hogy ezáltal a plébániákon munkálkodó férfiak is zarándoklatot teljesíthetnek Mária lábaihoz, mint annak idején Államalapító királyunk is megcselekedte.
A TÉRen való imádság után hívják a férfiakat, hogy vegyenek részt a férfiak Szent József-zarándoklatán, melyet március 7-én, szombaton tartanak Márianosztrán, Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével, a hivatásokért és a férfiak lelki megújulásáért. A Szent István-bazilika előtt tartott TÉRdeplő imádság után személyautókkal indulnak Márianosztrára mindazok, akik szeretnének részt venni a zarándoklaton. Kérik, hogy aki tud szállítani résztvevőket, jelezze. Különösen is várják a különböző helyeken imádkozó férfitestvéreket találkozásra, ismerkedésre, lelki gazdagodásra.

Sziasztok!

A nap második bejegyzése ezúttal nem cikkmegosztás, hanem videó-promóció jegyében születik, hiszen február 7-én felkerült egy rövid videó Facebook-ra, melyben ezúttal a tari Szent Mihály-templom építéstörténetének 13-15. század közötti szakaszát ismerhetitek meg. Amennyiben szeretnétek megtudni, milyen változtatásokon esett át a török időkig, az alábbi vodeóból kideríthetitek:

Sziasztok!

A nap első bejegyzését ezúttal Görögkatolikus eseménynek szenteljük, hiszen nemrégiben megújult a nyíregyházi Szent Miklós-ház kápolnája, mely okból ünnepi liturgikus alkalmon vett részt a helyi görögkatolikus közösség. A liturgiára február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony (gör.kat.: Találkozás Ünnepe) ünnepén került sor, melynek keretei között igét Szocska A. Ábel, megyéspüspök hirdetett az egybegyűlteknek.
A püspök prédikációjában kiemelte a kápolna, illetve a püspökségen végzett munka lelki jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az ikonográfia nem véletlenül került a falakra:

Minden munka mögött, amit ebben a házban végzünk, ott kell lennie Krisztusnak, mert ő tud mindennek értelmet adni. Nem csak egy hivatal vagyunk: a feladatunk az, hogy valamilyen formában Krisztust adjuk át másoknak, és mi magunk is megérezzük ennek a titoknak a szépségét a hétköznapokban.

A főpásztor emlékeztetett arra is, hogy a kápolna bejáratánál és az ikonokon látható függönyök a várakozás és a kinyilatkoztatás titkát hordozzák. Beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy

Az emberi élet és a mindennapi munka csak Krisztus jelenlétében válik teljessé, ahogyan azt az agg Simeon is megtapasztalta a Megváltóval való találkozásakor.

Visszacsatolva a kápolnához, azt fontos tudnunk, hogy ez a helyiség a püspökségi dolgozók heti imádságos óráinak helyszínt adó egység a Szent Miklós-házon belül, mely a közelmúltban belső változtatásokon esett át: megkapta imént említett ikonográfiai festését, valamint új oltárral is gazdagodott. A keleti hagyomány szerint az oltár Krisztust jelképezi, ezért szentelése különös jelentőséggel bír: a szertartás során a püspök tömjénezéssel, szenteltvízzel és vörösborral vegyített rózsavízzel tisztította meg a felületet, majd miroválta azt. A rítus Krisztus keresztelkedését, áldozatát és sírba tételét szimbolizálja. A kápolnában Boldog Gojdics Péter Pál ereklyéjét helyezték el, s a helyet Szent Miklós oltalmába ajánlották. A sötétben, világítás nélkül kezdődő oltárszentelési szertartás végén meggyújtották a mécseseket és felkapcsolták a fényeket, jelképezve Krisztus világosságát.