Sziasztok!

A nap második bejegyzése ezúttal nem cikkmegosztás, hanem videó-promóció jegyében születik, hiszen február 7-én felkerült egy rövid videó Facebook-ra, melyben ezúttal a tari Szent Mihály-templom építéstörténetének 13-15. század közötti szakaszát ismerhetitek meg. Amennyiben szeretnétek megtudni, milyen változtatásokon esett át a török időkig, az alábbi vodeóból kideríthetitek:

Sziasztok!

A nap első bejegyzését ezúttal Görögkatolikus eseménynek szenteljük, hiszen nemrégiben megújult a nyíregyházi Szent Miklós-ház kápolnája, mely okból ünnepi liturgikus alkalmon vett részt a helyi görögkatolikus közösség. A liturgiára február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony (gör.kat.: Találkozás Ünnepe) ünnepén került sor, melynek keretei között igét Szocska A. Ábel, megyéspüspök hirdetett az egybegyűlteknek.
A püspök prédikációjában kiemelte a kápolna, illetve a püspökségen végzett munka lelki jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az ikonográfia nem véletlenül került a falakra:

Minden munka mögött, amit ebben a házban végzünk, ott kell lennie Krisztusnak, mert ő tud mindennek értelmet adni. Nem csak egy hivatal vagyunk: a feladatunk az, hogy valamilyen formában Krisztust adjuk át másoknak, és mi magunk is megérezzük ennek a titoknak a szépségét a hétköznapokban.

A főpásztor emlékeztetett arra is, hogy a kápolna bejáratánál és az ikonokon látható függönyök a várakozás és a kinyilatkoztatás titkát hordozzák. Beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy

Az emberi élet és a mindennapi munka csak Krisztus jelenlétében válik teljessé, ahogyan azt az agg Simeon is megtapasztalta a Megváltóval való találkozásakor.

Visszacsatolva a kápolnához, azt fontos tudnunk, hogy ez a helyiség a püspökségi dolgozók heti imádságos óráinak helyszínt adó egység a Szent Miklós-házon belül, mely a közelmúltban belső változtatásokon esett át: megkapta imént említett ikonográfiai festését, valamint új oltárral is gazdagodott. A keleti hagyomány szerint az oltár Krisztust jelképezi, ezért szentelése különös jelentőséggel bír: a szertartás során a püspök tömjénezéssel, szenteltvízzel és vörösborral vegyített rózsavízzel tisztította meg a felületet, majd miroválta azt. A rítus Krisztus keresztelkedését, áldozatát és sírba tételét szimbolizálja. A kápolnában Boldog Gojdics Péter Pál ereklyéjét helyezték el, s a helyet Szent Miklós oltalmába ajánlották. A sötétben, világítás nélkül kezdődő oltárszentelési szertartás végén meggyújtották a mécseseket és felkapcsolták a fényeket, jelképezve Krisztus világosságát.

Sziasztok!

Mára második bejegyzésem egy újabb pápai audiencia jegyében íródik, ugyanis XIV. Leó pápa ezúttal az albán miniszterelnököt fogadta Vatikánban. Edi Rama és a Szentatya február 5-én találkozott egymással az Apostoli Palotában, melynek során szó esett köztük a balkáni helyzetről és Albánia EU-s integrációjának kérdéseiről is. Az albán kormányfő a találkozót követően tárgyalt Pietro Parolinnal is, mely megbeszélés után megállapításra került, hogy Albánia és Vatikán kapcsolata megfelelő, majd ennek megállapítása után napirendi kérdésként az egyházi-és polgári élet kapcsolatáról folytattak konzultációt.

Sziasztok!

Amint már egy korábbi, a Megszentelt élet ünnepével kapcsolatos bejegyzésemben szót ejtettem róla, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a Szerzetesek világnapja is egyben, melyet hivatalossá Szent II. János Pál pápa tett 1997-ben. Eme neves ünnepet a romániai Csíiksomlyón is megünnepelték a ferences szerzetesek, melyet a helyi közösség a ferences templomban tartottak meg február 2-án. Az ünnepi szentmisét Albert Leander ferences szerzetes celebrálta, aki szentbeszédében kitért többek között arra is, hogy

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe arra emlékeztet, hogy a Boldogságos Szűz Mária és Szent József elhozzák a templomba a világ Világosságát, az Üdvözítőt. A várakozó, imádkozó nép felismeri és fogadja őt.

Valamint, hogy a különböző hivatások gyakorlása ellenére is egyetlen közös célja van a hívői közösségnek: Jézust választani, vele élni, és ragyogni ott, ahová Isten vezérelt bennünket. A szentmise végeztével a szerzetesek közös zsolozsmára gyűltek össze, melynek keretei között együtt imádkoztak a szerzetesi hivatásokért.

Sziasztok!

A nap második bejegyzésében még mindig a Váci Egyházmegyében sétálgatunk gondolatban, azonban ezúton székvárosa, Vác felé vesszük az irányt, ahol ünnepi szentmisét ült a római katolikus közösség. A liturgikus eseményre február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén került sor a Váci Székesegyházban, melynek homíliáját Marton Zsolt, váci megyéspüspök tartotta.
A szentmise a gyertyák megáldásával kezdődött, majd az égő gyertyával körmenetben vonultak a hívők a templomba, ahol a liturgia alapjául szolgáló olvasmány Malakiás Könyvéből, az ünnepi evangélium pedig Lukács Evangéliumából került kiválasztásra. Az evangéliumi részlet Krisztus bemutatását tárta a hívek lelki szeme elé, melyben szót ejtettek Simeon énekéről, Anna próféta hálaadásáról és a Szent Család Názáretbe történő visszatéréséről. Szentbeszédében a püspökatya kiemelte, hogy

A mai evangéliumi szakasz nemcsak a két szent öreg életének célját és beteljesülését mutatja meg, hanem a hivatásukat is. Életük célja, hogy megláthassák a Megváltót. Simeon megjövendöli azt is, hogy Mária szívét tőr járja át, mert a Gyermek az ellentmondás jele lesz, azt fogja kérni az emberektől, térjenek meg, változtassák meg az életüket. Anna hivatása az Isten dicsőítése, valamint az, hogy beszéljen a Gyermekről mindazoknak, akik zsidó nép megváltására vártak. Mindketten találkoztak a Megváltóval, az értünk emberré lett, megtestesült Istennel, azzal a Fénnyel, aki értelmet ad az életünknek. Mi is eljöttünk ide, szeretett székesegyházunkba, találkozni a Fénnyel, a Világossággal, életünk értelmével, aki erőt és reményt ad nekünk, és újból megmutatja a hivatásunkat. Azért vagyunk itt, hogy szembenézzünk keresztény hivatásunkkal.

A szentbeszédet követően Marton Zsolt Isten áldását kérte az egybegyűltekre, és azt, hogy segítse őket hitük szeretettel történő megőrzésében, s hogy képesek legyenek tovább adni azt a tapasztalatot, amit hívői létük és közösségük ad számukra. Erre következőleg a szentmise a püspök áldásával és a Lelkem tiszta lánggal ég c. dallal zárult.