Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A nap második bejegyzése szintén az ökumené jelentőségére hívja fel figyelmeteket, ugyanis ezúttal a két ősi vallás, a Kereszténység és Judaizmus felekezetei ültek össze közös imára. A közös eseményre január 25-én, azaz múlt hét vasárnap került sor az Ávilai Nagy Szent Teréz-templomban, s igét ezúttal Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek és a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija, Frölich Róbert mondott. A főrabbi beszédében rámutatott többek között arra is, hogy amikor Izrael fiai megsokasodtak, a fáraó rabszolgasorba süllyesztette őket, és elrendelte, hogy minden születendő fiúgyermeket dobjanak a Nílusba. A folyó akkor is, és a múlt század közepén Magyarországon is a kivégzés eszköze volt. A zsidó legenda mesterei azt mondják, a fáraó varázslói, a mágusok azt jövendölték, hogy születik majd valaki, aki kiviszi a zsidókat Egyiptomból, de a víz lesz a végzete. A fáraó felmérte a helyzetet és úgy döntött, hogy a tömeggyilkosságot választja. A mágusoknak aztán igazuk lett, de Mózesnek nem újszülöttként, hanem meglett, felnőtt emberként lett veszte a víz. Mózes életét végigkíséri a víz motívuma: a zsidók vándorlása során például vízért könyörög, vizet intéz a gondjaira bízott zsidóknak, és végül az okozza a vesztét is: amikor vizet fakasztana, nem úgy beszél a kősziklához, ahogy Isten kérte, hanem kétségbeesésében kétszer is a sziklára sújt. De a víz életet is ad, s amikor az Úr kettéválasztja a tengert, a zsidó nép megmenekül az egyiptomiaktól. Fel kell ismernünk, hogy mi az, ami az életünket szolgálja, és mi az, ami nem! Meg kell tanulnunk helyesen értékelni a történéseket, a híreket, az információkat, mérlegelni, hogy ne járjunk úgy, mint a fáraó! Imádkozzunk azért, hogy kapjunk Istentől bölcsességet, megértsük, mi az, ami a javunkat szolgálja, s hogyan, mikor és kit kell bölcsen választanunk ahhoz, hogy továbbra is békés, áldott életünk legyen.

Sziasztok!

A nap első cikke ezúttal Nyíregyházára kalauzol el benneteket, ahol ökumenikus imádságos napot tartottak a hívek. Az esemény megrendezésére január 23-án került sor a nyíregyházi református templomban, melyet Zsarnai Krisztián, evangélikus esperes vezetett, s nyitányaként pedig az Örmény Apostoli Egyház által összeállított útmutatót ismertette.
Az alkalmat átszőtte a bűnbánat. Az elhangzott imádságok rávilágítottak arra a modern kori fásultságra, amelyben természetesnek vesszük a békét, miközben a szomszédban háború dúl. Az este központi üzenetét Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök hozta el Máté evangéliuma alapján. Tanításában rámutatott: az imádság legnehezebb fokozata az ellenségeinkért való könyörgés. Ennek a nehéz lelki létrának a legfelső fokára nem könnyű eljutni. A püspök a belső átalakulást egy kép segítségével szemléltette. Egy tiszalöki fogvatartott festményét mutatta be metaforaként: a kép egy kidőlt fát ábrázol a patakparton, ám ha a festményt megfordítjuk, a vonalakból kirajzolódik Krisztus arca. Az imádságban a közösségért, a társadalmi egységért és a politikai megosztottság ellen fohászkodtak.
Az alkalmat a református ifjúság énekszolgálata és a közösen vallott apostoli hitvallás tette teljessé, emlékeztetve minden jelenlévőt, hogy bár a dogmatikai kérdések olykor elválasztanak, a Krisztusban kapott bűnbocsánat elválaszthatatlanul összeköt.

Sziasztok!

A nap második bejegyzése is- követve a reggel megosztott cikkel vezérfonalát - a Váci Egyházmegyébe kalauzol el benneteket, aminek legfőbb apropóját a 2026. január 25-én bekövetkezett változás adta. Ekkor ugyanis - mint az előző hírből kiderült számotokra - dr. Varga Lajos, címzetes püspök, hivatkozva 75. életévénke betöltésére, lemondott a Váci Egyházmegye segédpüspöki szolgálatáról. Ezúttal azonban Marton Zsolt, az Egyházmegye megyéspüspöke is köszönetet nyilvánított eddig végzett munkájáért, majd hozzátette:

A segédpüspök úr leköszönése nem végleges, ugyanis rá a továbbiakban is igényt tart Egyházunk, igaz saját beosztása szerint végezve papi szolgálatát. Lakhelye lemondása ellenére változatlan marad, azonban kérésére általános helynöki pozíciójából 2026. január 26-i hatállyal ezennel felmentem. Utódának ezúton Paszternák Tamás, pasztorális helynököt nevezem ki, kit az Egyházmegye és minden kedves hívő, illetve pap-és diakónus testvér bizalmába ajánlok. 

Az aktuálisan kihirdetett változást követően a megyéspüspök megköszönte a néhai segédpüspök egyházmegyei szolgálatát, s háláját fejezte ki, hogy több  évtizedig kitartól lelkesedéssel és Istenbe vetett lojális hűséggel látta el a rá egykor bízott feladatot. Mondanivalója legvégén imáiba ajánlotta magát és az Egyházmegyét, majd lelki töltekezésben gazdag, nyuodalmas nyugdíjas éveket kívánt mindemellé számára.

Sziasztok!

A nap első bejegyzéseként egy, a Váci Egyházmegyét érintő változásról szeretnék szót ejteni, melyről a Magyar Kurír, Váci Egyházmegye Honlapja és a Zsámboki Egyházközség Facebook-oldala is egyaránt beszámolt a hívői közösségnek. Ez pedig az, hogy január 25-i hatállyal lemondott segédpüspöki tisztségéről a 75. életévét nemrégiben betöltött Varga Lajos, veneriai címzetes püspök, melyet óriási köszönetnyilvánítással illetett meg Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye püspöke, s az MKPK jelenlegi elnöke. Az alábbiakban az általa mondott köszönet szövegét tolmácsolom nektek:

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és egész katolikus közösségünk nevében hálásan köszönöm Varga Lajos püspök atya 20 éves püspöki szolgálatát. A Váci Egyházmegye általános helynökeként és az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatójaként rengeteget tett művészeti és kulturális értékeink megóvásáért, megismertetéséért, egyházi könyvtárainkért és múzeumainkért, annak az igazi szépségnek a szolgálatért, amely elválaszthatatlan a jótól, az igaztól és a szenttől. De köszönöm hiteles főpásztori szolgálatát is, amellyel a liturgia méltó megünneplését, a megalapozott és mély tanítást, az egyházmegye ügyeinek odafigyelő és bölcs intézését végezte évtizedeken át. Köszönjük Varga Lajos püspök atyának, hogy mindig az isteni igazságok, az isteni kegyelem és szépség magasából igyekezett szólni, cselekedni, utat mutatni. Kívánjuk, továbbra is ott állhasson a Mester közelében, és közvetíthesse az Ő fényét, kegyelmét, szépségét és igazságát.

Sziasztok!

Második bejegyzésemként egy érdekes külhoni eseményre invitállak el benneteket, melynek során Romániába, azon belül is Gyulafehérvárral csábítalak el titeket gondolatban. Bejegyzésem apropóját az adta, hogy Vince-napi áldásra gyűlt össze a helyi plébánia vezetősége január 22-én, Szent Vince napján. A szőlőmetszéssel szorosan összefüggő áldás nem pusztán a megfeszített emberi munka gyümölcsére enged következtetni bennünket, hanem szakrális értéke is van, ami egyúttal fontossá tette az Érsekség számára a Vince-napi tradícióhoz való hűség megtartását. 

Vince egy 4. században élt vértanú, akiről annak ellenére, hogy létezése történelmileg bizonyított, mégsem maradt fent megfelelő mennyiségű adat. Ünnepe január 22-én van. Ez a dátum tette időmeghatározó szentté. A szőlősgazdák évszázadok óta ezen a napon kérnek áldást a tőkékre és a munkára. Nevének népies értelmezése szerint vin cent, vagyis százszoros bor. Ezért tisztelik különösen Franciaországban, Elzászban, Dél-Németországban és Ausztriában is. A szőlőhegyek, vincellérek és borkereskedők patrónusa.

A szakemberek ebből adódóan folyamatosan küzdenek a szőlőlugas mind hatékonyabb gondozásában, s 2026-ban - ha minden terveik szerint halad - ennek örömére újabb négy hektárnyi földterülettel bővítik ki az érsekségi repertoárt. Ezzel a reménnyel és Isten áldásába vetett bizalommal indult az idei év is. Abban bíznak, hogy az érsekségi szőlős idén is bőséges és áldott termést hoz.