Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mai, első bejegyzésem - hazai ünnepi rovatunkat folytatva - ezúttal Vácra kalauzol el benneteket, melynek apropóját az adta, hogy ünnepi szentmisét ült meg a Váci Egyházmegye főtemplomának, a váci Nagyboldogasszony-székesegyháznak a hívői közössége. A szentmise bemutatására január 6-án került sor, melyet dr. Varga Lajos segédpüspök celebrált. A szent liturgia vízszenteléssel kezdődött, aminek szakrális jelentősége abban rejlik, hogy ezáltal emlékszik meg a hívő ember Krisztus keresztségén kívül a saját keresztségére is, amint e vizet magára hinti.
A vízszentelést követően az Izajás próféta könyvéből vett olvasmány arról szólt, hogy a sötétségben és homályban élő népek, nemzetek fölött már ragyog az Úr és dicsősége megnyilvánul. A szentlecke az Efezusi levélből Szent Pál szavait idézte, amely szerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, az örök életre szóló meghívás mindenkinek szól. Az evangélium Szent Máté könyvéből idézte a három napkeleti bölcs látogatását. Elbeszélte a háromkirályok találkozását Heródessel, hódolatukat a Gyermek előtt és az álmot, hogy kerüljék el Heródest, más úton térjenek vissza országukba. A betlehemi éjszakában felragyogó csillag Jézus születésekor a pásztorokat, majd a bölcs királyokat is elvezette a jászolhoz. Ezek a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a megszületett Jézusnak. Emozzanathoz kapcsolódóan a segédpüspök a következőket emelte ki szentbrszédében:

Az arany a gazdagság és a maradandóság szimbóluma, a tömjén gomolygó, felszálló füstjével az Isten imádásának a szimbóluma, a mirha gyógyeszköz, füstölő szer, amelyben szimbolikus módon megjelenik az üdvözítő Jézus gyógyító tevékenysége, amellyel körülvette a betegeket és azokat az embereket, akik bűneiktől meg akarnak szabadulni, és Jézus fényében, a világosságban akarnak járni.

A szentmise végén a segédpüspök olyan bölcsességért és világosságért fohászkodott, amelyben eleink részesültek, akik a pogányság közepette Malakiás próféta jövendölésére tudtak gondolni, és amely szerint az az ellentét, amely a pogányság és a kereszténység között fennállott, nem a kereszténység elvesztéséhez, hanem a misztérium mélyebb megértéséhez vezette őket. A szentmise ezt követően áldással zárult.

Sziasztok!

Amint erről még tavaly decemberben szót ejtettem, XIV. Leó pápa Rendkívüli Bíborosi Konzisztóriumot hívott össze január első hetére, melynek folytatását az ülés végén jelentette be. Ennek értelmében a következő ülésszak 2026 júniusában kerül megrendezésre, s olyan tematikákat fog felölelni, mint pl. a hagyományos latin misék tartása, és a II. Vatikáni Zsinathoz kapcsolódó kérdéskörök bővebb megvitatása. Jelen, januárban megrendezett konzisztórium kiemelt témáit képezte a nők szerepe az egyházban és Venezuela, az USA általi megtámadása. E ponton tovább menve a bíborosok is álláspontot foglaltak a sajtótájékoztatón, s egy kifejezetten szükségszerű, lelket gazdagító élménynek nevezték meg az ülést. Közülük Stephen Brislin, bíboros a következőképp értékelte a Szentatya erőfeszítéseit:

Az, hogy Leó pápa több találkozót szeretne tartani, mutatja, a Szentatya is nagyon fontosnak és hasznosnak találta a konzisztóriumot, és azt a tényt is komolyan veszi, hogy a bíborosok támogathatják őt péteri szolgálatában.

A bíboros elmondta, hogy némi kétség merült fel, amikor közölték velük, hogy kis csoportokra osztják őket. Emiatt úgy tűnt, hogy nem lesz elegendő lehetőségük kifejezni magukat és meghallgatni másokat. Mégis a csoportok felépítése, azaz nyelvi blokkokra való felosztása nagyon hasznos volt, és lehetősége volt minden résztvevőnek a megszólalásra, még ha szavaikat nem is hallotta az egész közgyűlés.
Mindemellett, ahogyan ezt kijelentettem, több központi témát is érintettek, melyek közül kiemelném a nők és laikusok szerepét az Egyházban. Egy, a laikusok Egyházon belüli szerepéről, illetve a nők helyzetéről szóló újságírói kérdésre Pablo David bíboros, a Fülöp-szigeteki Kalookan megyéspüspöke így válaszolt: „Hogyan ne ismernénk el a nők szerepét és szolgálatát az Egyházban?” Majd kijelentette: a nők kérdése állandó érdeklődésre tart számot. A bíboros ugyanakkor utalt a klerikalizmusra is, és újra felvetette a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott, a megkereszteltek általános papságának gondolatát:

Az Egyház testéről beszélünk: van egy egyházfőnk, de nemcsak egyházfőnk van, hanem testünk is. Az embereknek joguk van részt venni az Egyház életében és küldetésében.

Sziasztok!

Utolsó, és egyúttal a 2025-ös évet keretező bejegyzésként szeretnék közölni veletek egy karácsonyi liturgia kapcsán is cikket, melynek okán ezúttal Szerbia területére látogatunk el. Látogatásunk apropóját a Szabadkai Egyházmegye adja, ahol december 25-én szent liturgiára gyűlt össze a római katolikus közösség az Ávilai Szent Teréz-székesegyházban. A mise celebrátora Fazekas Ferenc, megyéspüspök volt, aki homíliájában kitért arra a fontos hitéleti középpontra, miszerint Isten maga az élő Szeretet. Ebből az fakad, hogy képes úgy ajándékozni, hogy önmagát adja és úgy, hogy közben nemcsak azt állítja középpontba, ami róla szól, hanem önmagát is átadja. Épp ezért gondolatmenete szerint Karácsony ünnepe az e világra megszületett Isten Fia titkának szemlélésére hív bennünket, és ezzel együtt őszinte, szívből jövő imádatra szólít fel mindannyiunkat.
Isten Fia, Jézus közénk jött, velünk van, és mint jóbarát szeret bennünket. Ezért valóban megilleti őt, hogy szeressük, imádjuk és hódoljunk neki. Az ünnepi szentmise végén Fazekas Ferenc háláját fejezte ki, amiért a jelenlévő hívekkel együtt ünnepelhette a karácsony szent misztériumát. Köszönetet mondott mindazoknak, akik szolgálatukkal hozzájárultak a szentmise méltó lebonyolításához, valamint azoknak is, akik a karácsonyi előkészületekben fáradozva kitakarították és ünnepi díszbe öltöztették a székesegyházat.

Sziasztok!

Következő visszatekintő bejegyzésemben - folytatva a külhoni liturgiák rövid cikkeit - ezúttal a Temesvári Római Katolikus Egyházmegyébe látogatunk el, ahol ünnepi liturgiára ült össze a római katolikus közösség. A szentmisére december 28-án, Szent Család ünnepén került sor a temesvári Szent György-székesegyházban, melyet Pál József Csaba, temesvári megyéspüspök celebrált, koncelebrációss feladatokat az egyházmegyés papok, a liturgia zenei szolgálatát pedig a Harmonia Christi ökumenikus ifjúsági kórus, valamint a székesegyház Exultate énekkara látta el. A szentmise kezdetén a főpásztor így imádkozott:

A remény Istene, aki a Szentlélek ereje által betölt bennünket örömmel és a hit békéjével, legyen mindnyájatokkal. Együtt éltük meg ezt a jubileumi évet, egy népként emeltük Istenhez hálaadó és könyörgő imáinkat. A jubileumi teljes búcsú által az Úr a kegyelem és áldás folyóját árasztotta ránk.

A vasárnapi evangéliumot Kiss Mihály diakónus hirdette. Román, magyar és német nyelven elmondott homíliájában a megyéspüspök így fogalmazott:

A jubileumi kereszt, amelyet a szentév kezdetén helyeztünk az oltár mellé, emlékeztet bennünket arra, honnan ered a mi reménységünk.

Felsorolta az év során egyházmegyei szinten megszervezett eseményeket. A Szent Család ünnepén bemutatott szentmise végén a temesvár‑józsefvárosi plébániai közösség tagjaként a Muntean házaspár, Petru és Monica tettek tanúságot. Végül a püspök külön megáldotta a családokat.