Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mai, második hírem a nemrég közzétett, s Leó pápa első apostoli útjáról szóló cikkem folytatásaként kerül megosztásra, s témája egy különleges építménybe, az isztambuli Ahmed Sultan Camii-ba, azaz Kék-mcsetebe kalauzol el benneteket. Ugyanis a Szentatya Törökországi útja során ellátogatott a kereszténység bölcsőjét jelentő egykor Konstantinápolyba (1453-as oszmán elfoglalása óta Isztambul), ahol tiszteletét tette e csodás mecsetben. A látogatásra november 29-én, szombaton reggel került sor, melyre a Török Köztársaság Vallásügyi Hivatalának emberei és a dzsámi imámja, Kurra Hafiz Fatih kísérték el. Rövid imádságot követően a mecset müezzinje körbe vezette az épületben, melyről hoztam nektek egy rövid művészettöetéenti cikket is, mely voltaképp régebbi irományom egy felújított változatát rejti magában:

I. AHMED DZSÁMIJÁRÓL NÉHÁNY MONDATBAN

A török nevén, Ahmed Sultan Camii-ként is ismert Kék-mecset Isztambul legnagyobb mecsetjeként épült 1609-17 között, s több forrással ellentétben nem Ahmed, hanem szellemileg labilis unokaöccse, Musztafa fejezte be szultanátusi idején. Építéstörténete abban kifejezeten sajátságos, hogy míg elődei a leigázott országokból a kincstárba összerabolt vagyonból, s azok felett aratott győzelmük kifejezéseképp építtettek imaházakat, addig Ahmed nem így tett; azaz ő kizárólag az állami kincskészletet használta fel, ami odáig vezetett, hogy a készlet kiapadt. Ezt annak is köszönheti, hogy belső falát több, mint 50 kézzel festett motívumot tartalmazó, s 20 ezer darab izniki csempe borítja, melyeknek mindegyike türkizkék árnyalatot ölt magára. Voltaképp innen ered magyar elnevezése, a Kék-mecset. Megépítésekor azonban nemcsak amiatt volt problémás, mert nem hadizsákmányból fedezett komplexum, hanem azért is, mert akkor a mekkai Mesjid Al-Harám szintén 6 db ceruza formájú minaret birtokosa volt. Ezt úgy igyekezett megoldani, hogy egy hetedik mecsetet ajánlott fel a mára már 8 miarettel megáldott, és közel 400 ezer nm alapterületű mecsetnek, azonban ez az ajánlat sosem valósult meg.

S végezetül képeket is hoztam a nagy látogatási eseményről, melyeket a Magyar Kurír oldalán tekinthettek meg nagyobb méretben:

Sziasztok!

Habár a ma elsőként megosztandó hírem lassan két hete ment végbe, mégis azt gondolom, érdemes pár szót szólnom róla, hisze érdekes hírmorzsa lehet számotokra. Ez pedig az, hogy Ifjúsági Lelkigyakorlatot tartottak a Kaposvári Egyházmegyében. A közös lelki töltekezéssel egybe kötött eseményt november 28.-30. között rendezték meg Hivatásunk Krisztusban címmel, s helyszínéül a bárdudvarnoki Lelkigyakorlatos ház szolgált. Ez alkalomból több, mint 50 fiatal jelent meg imént említett épületben az egyházmegye minden pontjáról, s az eseményt énekes-játékos csapatépítő foglalkozások nyitották meg. E momentumot hétvégén előadások, majd ezen előadások tematikáinak kiscsoportokban történő átbeszélése követték, továbbá az sem elhanyagolandó szempont, hogy folyamán a barcsi Egyhúr zenekar, a nagykanizsai Jézus Szíve Antióchia közösség, valamint a donneri ificsoport tagjai teljesítettek zenei szolgálatot.
A lelkigyakorlat második napján Riesz Domonkos budapest-kispesti káplán tartott előadást az Istenben való elhívottságunkról. Kiemelte, hogy az Istenről való tapasztalatainknak, a saját vágyainknak és a való világ realitásának közös metszete az identitásunk mélyéről fakadó hivatásunk. Az úton való előrehaladást egy olyan túrához hasonlította, melyet járva a végső célra szegezzük tekintetünket, de közben mégis minden egyes lépést megélünk.
A lelkigyakorlat résztvevőinek lehetőségük volt a szentgyónás elvégzésére, illetve egymásért is imádkozhattak az Eucharisztia előtt.
Vasárnap a háromnapos lelkigyakorlat a Plébániai Unió papjai által közösen celebrált szentmisével zárult, melynek végén a szervező elmondta, hogy a sok pozitív visszajelzés okán, melyeket tavaly kaptak kaocsán, immár második alaklaommal rendezték meg a lelkigyakorlatot, és felemelő érzés volt végigvinni a három napot ennyi lelkes hívő fiatallal. 

Sziasztok!

A nap és Advent első vasárnapjához kapcsolódó hírként utolsónak Szegedre látogatunk el, ahol szintén ünnepélyes keretek között kezdődött meg az adventi készülődés. A gyertyagyújtásra a Dóm téren került sor november 30-án, melyet a város polgármestere és Kis-Rigó László, a Szeged-Csanádi Egyházmegye megyéspüspöke gyújtott meg. 

Az eseményt a Brass On the Road elődása, a püspök és a polgármester beszéde előzte meg. December 7-én Kothencz János, Szeged város Pro Urbe díjas kitüntetettje és Gatyel Péter református lelkész; december 14-én Vajda Júlia, Szeged város díszpolgára és Pesti-Vincze Délia, a Szegedi Evangélikus Kollégium és Diákotthon lelkésze gyújtják meg a gyertyát. December 21-én pedig Mészáros Zsolt, Szeged város Pro Urbe díjas kitüntetettje és Balogh Barnabás, a Szegedi Baptista Gyülekezet lelkipásztora lesznek a közreműködők.

Sziasztok!

A nap harmadik cikkeként és utolsó eőtti adventi gyertyagyújtási hírünkért ezúttal Pannonhalmára kalauzollak el benneteket, ahol a 4-én megosztott három hírmorzsához hasonlóan szintén fellobbent Advent első lángja a HIT gyertyáján. A gyertyagyújtási eseményre november 29-én került sor a monsotor bejáratánál álló kereszten felállított koszorún, mely alkalomból a Főapátság perjele mondott szentbeszédet. Beszédében kiemelte, hogy

Keresztényként Advent időszaka nemcsak az év gyors elmúlásáról és kiértékeléséről, hanem az új egyházi év kezdetéről és a Megváltó szeretetteljes várásáról szól. Ilyenkor az ember új lendületet próbál venni, miután belépett a várakozás kegyelemteli időszakába; tulajdonképp ezt  a reményteljességet szimbolizálják a koszorún fellobbanó gyertyák is. Épp ezért a régi szentév lezárása nem a remény háttérbe szorítását, hanem megélt tapasztalataink, örömeink előtérbe helyezését jelenti, s azt, hogy ezekből és régi kudarcainkból a jövőben is újra tudjunk építkezni, míg várjuk Üdvözítőnk dicsőséges eljöttét.

A perjel beszeédét követően a szerzetesek a nap csúcspontjaként közös vesperásra szólították fel és várták az egybegyűlt népet az aptáság templomában.

Sziasztok!

Az oldalt érintő hírmegosztás után második cikkemben visszaevezünk vallási vizeinkre, s ezúttal külhoni hírrel érkezem számotokra, melyben Gyulafehérvárra látogatunk el. A városban ugyanis a helyi papneveleő intézet ún. nyílt napot, azaz preszemináriumi találkozót tartott november 21.-23. között, hogy ezáltal kicsit betekinthessenek a papi hivatás iránt érdeklődő középiskolás fiatalok az intézet életébe. Ez alkalommal 61 fiatal vehetett részt a közösen elköltött vacsorát követően esti szentmisén és éjszakai szentségimádáson, melynek során Krisztus Király Ünnepére készültek fel.
November 22-én, szombaton a program a székesegyházban ünnepelt szentmisével, közös reggeli dicsérettel kezdődött, az imaórák liturgiája szerint. A találkozó részét képezte mindezeken felül programképp pl. Gyulafehérvár bejárása, s a szeminárium környezetének megismerése, valamint a gyulafehérvári érsekkel történő beszélgetés, aki elmesélte az összegyűlt fiatalságnak saját papi élettörténetét. A háromnapos program végül 23-án, Krisztus Király ünnepén a napot délelőtti szentmisével kezdték, melyet követően Kovács Gergely, gyulafehárvári érsek köszönetet mondott a fiatalok jelenlétéért, s arra buzdította őket, figyeljenek oda Isten elhívására, és ha meghallják, igenis merjék kimondani: IGEN! A háromnapos rendezvényt a nap végén közös ebéd zárta.