A nap második bejegyzése ezúttal Vatikánba repít el bennünket gondolatban, hiszen XIV. Leó pápa ismét találkozón vett részt. Az eseményre január 29-én került sor az Apostoli Palotában, ahol szívélyes fogadtatásban részesítette az Európai Parlament elnökét, Roberta Metsolát. Metsola öttagú kísérettel érkezett a találkozóra, majd később az Apostoli Államtitkárral, Pietro Parolinnal tárgyalt. Az elnökasszony háláját fejezte ki, hogy a Szentatyával találkozhatott, melyről bejegyzést is publikált X-profilján. Az alábbiakban Metsola X-bejegyzését olvashatjátok a pápával tartott audienciáról:
Jelentőségteljes délelőttöt töltöttem a Vatikánban Őszentsége, XIV. Leó pápa audienciáján. Hálás vagyok, amiért világosan megfogalmazta szándékát, és amiért osztozunk a béke párbeszédes úton való előmozdítására vonatkozó nézetekben Európa és a világ számára.
Habár már hivatalosan lezártnak tekintem az Ökumenikus imahéttel kapcsolatos információkat, egy kis ráadás sosem árt e téren. Ezúttal Vácra látogatunk el, és összegezzük a 2026. január 18.-25. között lezajlott eseménysorozatot.
A helyi imaalkalmak a városban működő négy keresztény felekezet - baptista, evangélikus, református és római katolikus - együttműködésével valósultak meg. A rendezvénysorozat keretében minden lelkipásztor egy másik felekezet közösségében hirdetett igét. Az évtizedek óta megszervezett esemény célja, hogy a különböző keresztény felekezetek közösen imádkozzanak a keresztények egységéért világszerte. Az idei év mottója:
Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is.
Az Egyházmegye Youtube-csatornáján közzétett videóban Balázs András katolikus pap, Detre János evangélikus lelkész, dr. Borsi Attila református lelkipásztor és Meláth Attila baptista lelkipásztor osztotta meg gondolatait. A videót az alábbaikban mellékelem nektek:
A nap második bejegyzése a Pécsi Egyházmegyében repít el bennünket, ahol is kántoroknak szerveztek lelki töltődéssel egybe vont szakmai napot. Az program január 24-én ment végbe a Pécsi Egyházmegye főpásztorának kezdeményezésére, és legfőbb célja a liturgia iránt érdeklődő hívek és egyházzenészek találkozója, valamint a közös gondolkodás és tapasztalatcsere volt. A programot Felföldi László pécsi megyéspüspök nyitotta meg, aki köszöntőjében a következőképp fogalmazott:
A liturgikus ének nem pusztán kísérőelem, hanem az imádság egyik legmélyebb formája, amely egyszerre szólítja meg az értelmet, az érzelmeket és a közösséget.
A délelőtt központi előadásában Máger Róbert, a Pécsi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója és Kovács Szilárd Ferenc, a pécsi bazilika zeneigazgatója együtt elemezték az ének liturgiában betöltött szerepét. Előadásuk teológiai és zenei megközelítésből világította meg, hogyan válhat az ének a liturgia szerves részévé, és miként segítheti a hívek aktív részvételét és befogadó jelenlétét a szent cselekmények során. Külön hangsúlyt kapott az a kérdés, hogyan lehet a liturgikus hagyományt a ma embere, a közösségek számára élő módon közvetíteni, figyelembe véve a helyi adottságokat és a reális lehetőségeket.
Fodor Gabriella egyházzenész, a pécs-havihegyi Havas Boldogasszony-templom orgonista-karnagya tartott előadást a magyar gregorián típusdallamokról mint a népének sajátos formájáról. Rámutatott, hogy ezek az énekek hidat képeznek a bibliai szövegek, a magasművészet és a hívek mindennapi liturgikus gyakorlata között. A napot kerekasztal-beszélgetés zárta, melynek során a résztvevők kérdéseket fogalmazhattak meg, tapasztalatokat oszthattak meg, és együtt keresték a válaszokat a kántori szolgálat mindennapi kihívásaira. A párbeszéd megerősítette:
Az egyházzene jövője a hagyomány és a jelen valóságának folyamatos, nyitott és szakmailag megalapozott találkozásában rejlik.
A Pécsi Egyházmegye kántornapja nem csupán szakmai továbbképzés volt, hanem megerősítő közösségi esemény is, amely hozzájárult a kántorok hivatásának újragondolásához és lelki megújulásához.
A nap első bejegyzésében ismételten visszatekerjük az idő kerekét, és egy újabb Ökumenikus imahéttel kapcsolatos cikket fogunk boncolgatni, mely ezúttal határainkon túlra, egész pontosan az ukrajnai Munkács városába vezet el bennünket gondolatban. A hírmegosztás apropóját az adta, hogy határainkon túli keresztények is megülték az eseményt január 18.-25. között. Ennek keretei közt a hívek minden nap más egyházi közösség templomában mondtak közös imát, s ennek vonalán haladva az megjegyzendő, hogy a Tours-i Szent Márton-székesegyházban nem először került sor ökumenikus imádságra, melyet ez alkalommal Pogány István helyi plébános vezetett. A prédikációt Sponták Róbert református lelkész tartotta. A közös imádságba más egyházak lelkipásztorai is bekapcsolódtak, így a résztvevők felekezeti különbségektől függetlenül kérték az Úrtól a béke és az egység ajándékát.
Az ökumenikus imahét utolsó napján az istentiszteletet a Munkácsi Református Egyházközség templomában tartották magyar és ukrán nyelven. A prédikációt a Magyarországról érkezett Hortobágyi Arnold OSB római katolikus pap, munkácsi káplán tartotta, melyet ukrán nyelvre a református lelkipásztor, Sponták Róbert fordított. Arnold atya bencés közösségi tapasztalatait osztotta meg. Elmondta, hogy a nagyböjti időszakot bűnbánati istentisztelettel kezdik, amelyre a református egyház lelkipásztorait és híveit is meghívják. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy
A különböző keresztény felekezetek képviselőit Isten igéje köti össze.
Az imaalkalmakat a kórusok énekei tették ünnepélyesebbé, a Szent Márton-székesegyházban és a református templomban pedig orgonakíséretet is hallhattak a jelenlevők. A közös imádságokon részt vettek a Munkácsi Római Katolikus és Görögkatolikus Egyházmegye, az Élő Isten Keresztény Evangéliumi Egyház és a Kárpátaljai Református Egyház ukrán és magyar közösségeinek lelkipásztorai és hívei. Mindannyiukat Isten igéje és az Ukrajnáért, valamint a védelmezőikért mondott közös imádság kötötte össze. Emellett imát mondtak az örmény egyházért is, mivel az idei imákat és elmélkedéseket az Örmény Apostoli Egyház Vallásközi Kapcsolatok Osztálya által vezetett ökumenikus csoport készítette, amiben nemzetközi szakértők és különböző felekezetek képviselői is részt vettek.
A nap második bejegyzése egy igen érdekes hírt közöl veletek, ugyanis Riesz Domokos atya volt a Café Francesco beszélgető vendége. A nyilvános beszélgetésre január 27-én került sor, melynek keretei között Doma atya rohanó világunknak az emberre gyakorolt hatásáról beszélt a Café Francesco podcastjában. Megfogalmazása szerint:
Nem azzal van baj, ha valamit lendületesen csinálunk, „számomra is komfortos, ha pörög az élet, a rohanásban azonban ott van a hajszoltság érzése, az, hogy muszáj mennem, miközben kevés az időm és kevés a képességem is arra, hogy az egyre gyorsabb ütemben megválaszolandó kihívásokra reagáljak, hogy jól döntsek. Külső nyomást érzek, teljesítménykényszert, legyen szó tanulásról, munkáról, bármiféle teendőről. Lehet, hogy ez a rohanás nem is az időbeosztásunkkal van kapcsolatban, hanem a szívünk problémája: azt gondoljuk, akkor vagyunk szerethetőek, ha jól teljesítünk, pedig a szerethetőségünk alapvetőbb, a létünkből fakad.
Továbbá hozzátette, hogy ez a rohanó tempó gyakorta a személyes lét rovására megy, s épp ezért saját magán is tapasztalja negatív hatásait. Gondolatmenete szerint a mindennapos rohanás akadályt jelent a bennünk lévő értékeke felszínre bocsátásában s a szeretet kinyilvánításában. Az atya szerint a szeretetnyelv működéséhez idő szükséges, de ha Jézus útmutatását követjük, akkor választ kaphatunk arra, hogyan kezeljük eme rohanó életmódot. Ide kapcsolván azt is kijelentette, hogy fontos az együtt töltött minőségi idő, melyre érdemes időt szánni, akármennyire is rohannak mindennapjaink. Felhívta a figyelmet többek között arra is, hogy próbáljunk meg egyszerűségben élni és lassítani, hiszen előbbi nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki igénytelen, a második pedig az, hogy mindenkinek tisztában kell lennie azzal, életének mely területére vonatkozó körülménykén kell alkalmaznia.
Az est további részében egyre több szó esett az imádságról. Doma atya elmondta, hogy ha nap mint nap megéljük a minőségi időt Istennel ezt mindenki maga tudja, hogy mennyi, az is jó, ha éppen csak negyedóra, bár ez az időtartam mindig növelhető, megszületik bennünk a vágy, hogy napközben is legyünk Ővele, visszatérve a jelenlétébe, például néhány perces megállásaink során, a villamosra, buszra várva – a mobilozás helyett, vagy éppen az étkezés után, mosogatás közben.
Az oldal az egyéb VILÁGVALLÁSOKKAL, VALLÁSI IRÁNYZATOKKAL FOGLALKOZIK, de nem áll kapcsolatban semmilyen vallási felekezettel, plébániával vagy azok vezetőivel. AZ ITT TALÁLHATÓ ANYAGOK SAJÁT TANULMÁNYOKBÓL, PAP-ISMERŐSEIMMEL VALÓ PÁRBESZÉDEK ALAPJÁN, ILLETVE KÜLÖNBÖZŐ INTERNETES FORRÁSOKBÓL KERÜLTEK A MODULOKBA, mindezt saját szavakkal átformálva, épp ezért más, vallással foglalkozó oldalak számára elvinni és sajátodként feltüntetni SZIGORÚAN TILOS!
