Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A nap első cikkeként egy lelkinappal kapcsolatos hírt szeretnék közölni veletek, melynek helyszínéül ezúttal Debrecen városa szolgált. Az esemény megrendezésére január 9-én került sor, s elsősorban a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatóit hívták meg. A program közös imádsággal kezdődött, majd Németh István püspöki titkár, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye hitoktatási referense tartott tájékoztatót a közeljövőben várható programokról, valamint a hitoktatást érintő aktuális kérdésekről és feladatokról.
A délelőtt folyamán interaktív feladatok és kiscsoportos beszélgetések segítették a tapasztalatcserét. A jelen lévő egyházmegyei hitoktatók megoszthatták egymással mindennapi szolgálatuk örömeit és kihívásait.
A lelkinap zárásaként Palánki Ferenc megyéspüspök mutatott be szentmisét. A főpásztor homíliájában többek között arról beszélt, hogy

A Szentlélek Jézusban minket is indít. Ha benne maradunk, mi is ugyanazt a Lelket kapjuk. Vajon figyelünk-e a Lélek belső indításaira? Hallgatunk-e a lelkiismeretünk hangjára? Jézusnak sok követője volt, mindenki elismeréssel beszélt róla. Mai szóval élve igazi influenszer volt, de csak addig, míg azt nem mondták: »Kemény beszéd ez, ugyan ki hallgatja?« Minket is megkísért a gondolat, hogy adjuk fel az egészet, nincs értelme a küzdelemnek. Hogyan állunk a sikerhez? Hamvas Béla szerint »a siker helye az utca, a dicsőségé meg a szíved titkos kamrája.

E vonalon haladva a püspök hozzátette azt a tényt is, hogy jelen korunk világából kihúnyt a rend és az a szent szokás, hogy hitünket Istenbe vetve legalább egyetlen alkalommal imát mondjunk szeretteinkért. Emellett végszóképp azt is kiemelte, hogy az imádságos lelkület mellett fontos a személyes kapcsoaltra fordított idő is, hiszen csak ekkor tudjuk igazán elmélyíteni Istnekapcsolatunkat Krisztusban. 

Sziasztok!

A doni áttörés áldozataiért tartott imádságos időszak margójára szeretnék veletek egy harmadik hírt is megosztani, melynek apropóján Pákozdra látogatunk el gondolatban, ahol megemlékezéssel egybe kötött ökumenikus imádságot tartottak a Don-kanyar-emlékkápolnánál. Az eseményre január 12-én került sor, melyen részt vettek többek között a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök, Bencze András evangélikus püspökhelyettes és Berze János református lelkész.
Az államtitkár nyitó beszédében kiemelte, hogy a doni hősök önfeláldozása a hazáért ma is példaértékű és, hogy egyikük sem hősnek született, hiszen mindannyian családos emberek voltak, akiknek egy kéretlen behívó parancs átrendezte az addig hétköznapinak vélt életkörülményeit. Harrach Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke a megemlékezésen arról szólt, hogy bár egykor a háborúba belekényszerítettek minket, a magyar katonák mégis becsülettel helytálltak.
Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az áldozatokért fohászkodott, és hogy a ma élő utódok a helytállásban felelősen részt vállaljanak a haza, a családok jövőjéért. Bencze András evangélikus püspökhelyettes imájában igazságért és irgalmasságért, Berze János református lelkész a „minden vigasztalás Istenét” kérte a gyászolókért, a családokért és a szeretet kötelékének megerősödéséért fohászkodott.
Az ünnepség végén Berdó Károly, a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség elnöke az ismeretlen katona sírjánál koszorúzásra kérte fel a megjelenteket: a történelmi egyházak, a megye, Székesfehérvár, a Magyarországra települt NATO-erők, a Honvéd Vezérkar, a Magyar Honvédség Székesfehérvárra települt katonai szervezetei, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége, a Történelmi Vitézi Rend, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezete, civil szervezetek és a Katonai Emlékpark Pákozd – Nemzeti Emlékhely képviselőit. A megemlékezésen segédszolgálatot a székesefehérvári Prohászka Ottokár 457. számú cserkészcsapat látott el.

Sziasztok!

Folytatva a doni ütközet áldozatairól szóló megemlékezési történéseket annak következő részével, ezúttal Budapestre vezet utunk, ahol szentmisét ült meg a római katolikus közösség. Az áldozatokért bemutatott szent liturgiára január 12-én, a Don áttörés 83. évfordulóján került sor a budavári Nagyboldogasszony-vagy ismertebb nevén Mátyás-templomban. A mise főcelebrátora Berta Tibor püspök, segédszolgálatot pedig Kiss Bertalan állandó diakónus, a Katonai Ordinariátus püspöki szertartója, Woditsch Péter diakónus papnövendék, továbbá Szalay György és Kiss Antal állandó diakónusok láttak el.
A püspök homíliája kezdetén elmondta, hogy

A béke és az igazságosság megőrzésének jegyében az engesztelő és megemlékező liturgiában azokért a katonákért imádkoznak, akik 1942–43-ban a Don melletti csatákban haltak meg, a harcok után veszítették életüket vagy tűntek el, akik munkaszolgálatosként vagy hadifogolyként haltak meg.

A püspök rámutatott a zsidó-keresztény tanítás fontosságára, melyben megfogalmazódik az ember esendősége, szabad akarata.

Az ember képes nagyszerű, jóságos, szeretetteljes tettekre, de tud önimádó, sőt kegyetlen és gyilkos is lenni. Azok a társadalmak, amelyek tudomásul veszik ezt, igyekeznek olyan óvintézkedésekből álló rendszert kialakítani, amely képes arra, hogy tökéletlen mivoltunkat féken tartsa, védelmet biztosítva a megromlott emberi természet tökéletlenségei ellen. A történelem bizonyította, hogy a meghatározó karizmatikus egyéniségek is ugyanolyan esendőek, mint minden ember.

A szentmisén imádkoztak a Donnál elesett katonákért, a hősi halált halt és az áldozatvállalásban megroppant katonákért, a hadifogságban elhunytakért és azokért is, akiknél a borzalmak óráiban ellobbant a hit lángja, vagy emberi roncsként káromolták Isten nevét.
A szentmise végén Berta Tibor felhívta a figyelmet a bajtársiasság és az emberségesség apró gesztusainak gyakorlása, a béke megőrzése és egymás megsegítése fontosságára. Az áldás után elénekelték a Szózatot, majd a Boldogasszony Anyánk énekünkre ünnepélyesen kivonult a püspök és az asszisztencia a katonák kíséretében.

Sziasztok!

Mai, második bejegyzésem ezúttal a megemlékezések világába kalauzol el benneteket, melyek keretei között aktuálisképp a Doni hősökről történő megemlékezésekről szólok nektek. Ezek közül is az első ilyen esemény Szombathelyen folyt le, melyet január 12-én, fent nevezett hősök emléknapján tartottak. Ennek részét képezte az MKPK új elnöke, Székely János megyéspüspök által celebrált szentmise, melyet a Szent Kereszt-templomban mutatott be. Homíliájában kiemelte, hogy napjainkban is háborúk dúlnak világunkban, mely egy szakértő szeint annak az eredménye, hogy nincs megfelelő hatóság, mely igazságot szolgáltatna az adott nemzet számára. Ebből az következik, hogy a nagyhatalmak igyekeznek mindenkin áttaposva saját malmukra hajtani a vizet, azaz érdekeiket keresve felülkerekedni a kisebb nemzetek felett. E ponton beemelte mondanivalójába XVI. Benedek pápa kijelentését is, mi szerint olyan szervezetre lenne szüksége a világnak, mely segít a konfliktushelyzetek rendezésében, a klímakatasztrófa megfékezésével, vagy épp a vagyonkoncentráció megállításával.
Az evangélium ezúttal az apostolok Genezáreti-tó partján történő hitközösségbe hívását mutatta be. E szentírási rész tekintetében kitért szentbeszédében az 1943-as doni csatára, mely az év január havának 12. napján folyt le, s melynek során a szovjetek támadását igyekeztek visszaverni seregeink. A kezdeti sikeres ellenállás dacára január 13-ra a szovjetek áttörték a védelmet, és mélyen benyomultak a magyar csapatok mögé. Január 14-én újabb hídfőkből indult támadás. A frontra vonuló sereg eredetileg 207 500 fős összlétszámából 1942 végéig a veszteségek száma meghaladta a 33 ezer főt. Mindent egybevetve hozzávetőlegesen 130 ezerre tehető a 2. magyar hadsereg csaknem egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma.