Az oldal az egyéb VILÁGVALLÁSOKKAL, VALLÁSI IRÁNYZATOKKAL FOGLALKOZIK, de nem áll kapcsolatban semmilyen vallási felekezettel, plébániával vagy azok vezetőivel. AZ ITT TALÁLHATÓ ANYAGOK SAJÁT TANULMÁNYOKBÓL, PAP-ISMERŐSEIMMEL VALÓ PÁRBESZÉDEK ALAPJÁN, ILLETVE KÜLÖNBÖZŐ INTERNETES FORRÁSOKBÓL KERÜLTEK A MODULOKBA, mindezt saját szavakkal átformálva, épp ezért más, vallással foglalkozó oldalak számára elvinni és sajátodként feltüntetni SZIGORÚAN TILOS!
Húsvét másnapjára második bejegyzésként egy, a Nagycsütörtökön lezajlott szentmiséről hoztam összefoglalót, melyet az Esztergomi Bazilikában vezetett le az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, Martos Levente Balázs.
A segédpüspök homíliájában arról beszélt, hogy az egyházi év egészében,
főként a húsvéti szent három napon különös erővel emlékezünk az üdvösség titkára, Isten szeretetének megnyilvánulására, Jézus Krisztus szent jelenlétére a szentségi jelekben, az imádságban és a teremtett világ titokzatos és hatalmas valóságában.
Nagycsütörtök estéjén az Egyház az Eucharisztia alapítása mellett a lábmosás gesztusára is emlékezik. Ez a püspök szavai szerint:
Különleges, váratlan és végső szeretetjel, amellyel Jézus még egyszer meg akarta mutatni kitartó szeretetét a tanítványoknak.
Martos Levente Balázs arra a kérdésre irányította a figyelmet, vajon mennyit értünk meg Jézus szeretetéből, mennyit vagyunk képesek befogadni az ő végtelenül szent valóságából, és mennyire halljuk meg azt, amit az ősegyház is ismételt, és amit minden szentmisében kimondunk:
Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Az emlékezet Isten akaratából nem pusztán felidézés, hanem mély megértés, amelyben befogadjuk a jelen lévő Feltámadottat. Ugyanakkor ez a megértés cselekedeteket kíván. Szent Pál tanúságtétele az utolsó vacsorára emlékezve egyértelműen az eucharisztikus gesztusra utal, de a lábmosás szertartásával együtt azt is jelzi, hogy a tanítványoknak milyen mélyen kell elfogadniuk egymást: a szegénység bevallásában, a gyengeség beismerésében, a harag elengedésében és abban, hogy az egymásra rótt terheket feloldozásban hordozzák. Az utolsó vacsorán Jézus szándéka és szeretete megingathatatlan, „szinte megdöbbentő, mint egy hegy”, miközben a tanítványokban kétkedés és váltakozó érzelmek vannak jelen. Ebbe a misztériumba hív meg bennünket is, amikor arra kérjük, hogy beléphessünk az ő húsvétjának titkába, és el tudjuk fogadni az ő szeretetét. Az életünk döntésein keresztül is arra hív, hogy egyre mélyebben értsük meg és egyre valóságosabban kapcsolódjunk hozzá.
A szentmise végén az Oltáriszentséget Martos Levente Balázs püspök a bazilika Jézus Szíve-oltárához, az ideiglenes őrzési helyre vitte, ahol kíséretével együtt csendben imádkozott. Török Csaba plébános minden díszt eltávolított az oltárról, arra emlékeztetve, hogy Jézust megfosztották ruháitól.
Hűsvét másnapján első bejegyzésként egy zarándoklatról hoztam nektek rövidke hírt, ugyanis március 26-án nagyböjti zarándokutat tett meg a Nagyváradi Egyházmegye papságának egy része. A zarándoklat célpontja Szeged, azon belül is a Szeged-alsóvárosi ferences templom és a Szegedi dóm volt, melyek közül előbbin Kárpáti Kázmér, ferences szerzetes mély átéléssel idézte fel Assisi Szent Ferenc Istenbe kapaszkodó tündöklő példáját. A zarándoklat céljaként a papság a lelki feltöltődést határozta meg, melynek végén lélekben gazdagon feltöltődve és testvériségben megerősödve várhatták a húsvéti időszakot.
A zarándoklat végállomásához érve Kiss Norbert, a Szegedi Dóm Látogatóközpont munkatársa egyedi és magával ragadó módon mutatta be a fogadalmi templom építésének történetét, majd a püspöki szentmisét és az ízletes ebédet követően végigvezette a csoportot az altemplom kiállítóterein.
Végül együtt imádkoztak az 1000 éves jubileumára készülő csanádi egyházmegye főpásztorainak sírjánál.
Húsvétvasárnap második bejegyzése ezúttal egy 4. század óta ismert szokás, Húsvét Vigíliájának megünneplésébe vezet be benneteket, melynek okán Budapestre látogatunk el gondolatban. A vigíliát Mohos Gábor, Esztergom-budapesti segédpüspök, általános helynök és s Szent István-bazilika plébánosa vezette április 4-én, hétfőn, melyet a tűzszentelés hagyománya nyitott a Bazilika lépcsőién. Miután Mohos Gábor megáldotta a tüzet, így imádkozott:
Jézus Krisztus tegnap és ma, ő a Kezdet és a Vég, ő az Alfa és az Ómega, övé az idő, és övé az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom, mindörökkön örökké.
Ezt követően a gyertyába szúrta a tömjénszegeket, melyek Jézus halálos sebeit jelzik. Ezután a tűzről vett lánggal meggyújtotta a húsvéti gyertyát, amely a halott Jézust szimbolizálja. A gyertyán fellobbanó tűz már a föltámadás pillanatát jeleníti meg. Miután a bazilikában a húsvéti gyertyáról szétosztották Krisztus világosságát, meggyúltak a fények, felcsendült az Egyház talán leggyönyörűbb éneke, a húsvéti örömének, az Exultet, melynek első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma:
Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!
A húsvéti örömének elhangzása után kezdetét vette az igeliturgia, amely végigvezette a híveket az üdvösségtörténet nagy állomásain, eljutva az Újszövetségig. Az utolsó ószövetségi olvasmány után felcsendült a Glória, Isten dicsőítése, és „visszatértek a harangok Rómából”, felszólítva a hívőket Krisztus halálon való győzelmének ünneplésére. A szentleckét követő ünnepélyes alleluja Isten népének ujjongó örömét fejezte ki. Jézus feltámadását, az igazi örömhírt hirdette az evangélium, Szent Máté könyvéből.
A katolikus templomokban ősi hagyományt követve húsvét vigíliáján, a szentmisén szolgáltatják ki a keresztség szentségét a felnőtt korukban megtérteknek, vagyis ekkor fogadja őket tagjai közé az Egyház. A Szent István-bazilikában idén hatan vették fel a keresztség és a bérmálás szentségét, egyúttal elsőáldozók is lettek. A keresztelés ünnepélyes szertartását a Mindenszentek litániája előzte meg, hiszen a keresztséggel az Egyház tagjaivá leszünk, amelyhez a szentek közössége hozzátartozik. Ezt követte a víz megszentelése és a keresztelés. A hívek megújították keresztségi fogadalmukat, ellene mondtak a sátánnak, és megvallották hitüket a Szentháromság egy Istenben. Majd keresztségükre emlékezve a segédpüspök meghintette őket az új vízzel. Ezt követően a szentmise a szokott rend szerint folytatódott. Az ünnepi liturgia végén Mohos Gábor segédpüspök vezetésével feltámadási körmenetet tartottak a bazilika körül. A szertartás ünnepi áldással, a himnuszok eléneklésével ért véget. A húsvét vigíliai szertartáson zenei szolgálatot a Szent István-bazilika kórusa szolgáltatott, Farkasházi Dávid karigazgató vezényelt.
Nagyon kellemes, áldott Húsvétot kívánni minden kedves olvasómnak!
Másrészt pedig mai napon egy újabb ünnep kapcsán került ki videó csatornámra, mely ezúttal a Húsvét lesz. Húsvétot illetően azt fontos leszögeznünk, hogy a Római Katolikus Egyházban parancsolt, piros betűs ünnep, s a 40 napos böjtöt követően (ami valójában hústilalmat jelent, nem szó szerinti böjtölést) ekkor vesznek magukhoz húsételt. Az alábbi videóban röviden összefoglalom nektek Húsvét lényegét:
A nap második bejegyzésének híréért - természetesen váci vizeken evezve - ezúttal a Váci Székesegyházba vesszük utunkat, hiszen ünnepi szentmisére gyűlt össze a Váci Egyházmegye papsága. Április 2-án, nagycsütörtökön ugyanis mintegy 70 áldozópap és szerzetes látogatott el a Székesegyházba, hogy részt vegyen a kriszmaszentelési szentmisén, melyet Marton Zsolt megyéspüspök vezetett. A megyéspüspök a szentmise keretein belül azt a javasatot intézte a jelenlévőkhöz, hogy idézzék fel magukban azt a boldogságot, melyet az isteni elhívás jelentett számukra, ami egyúttal segíthet nekik abban is, hogy hűen kitarthassanak a felszentelésük idején tett esküjük mellett.
A püspök utalt a papi testvériség kiemelt fontosságára és ezzel egy időben kérte a papoktól, hogy figyeljenek egymásra, törődjenek egymással. Utalt arra, milyen sokat jelent neki az, hogy személyesen beszélgethet az egyházmegye papjaival és azok a napok, amikor közös kikapcsolódásra mennek együtt. Marton Zsolt végül kitért a szinodalitás és a papság kapcsolatára:
Egy egyre inkább szinodális és missziós Egyházban a papi szolgálat semmit sem veszít jelentőségéből és időszerűségéből; ellenkezőleg, még inkább sajátos és specifikus feladataira összpontosíthat. A szinodalitás kihívása továbbra is az egyik legfőbb lehetőség marad a jövő papjai számára.
A püspök megerősítette, hogy ezen a szinodális úton Isten népének együtt kell haladnia, együttműködésben és ezen az úton a papok szolgálatát oly módon kell végezniük, hogy az emberekhez való közelség, a befogadás és az egyetemes meghallgatás lelkülete legyen bennük jelen.
