Sziasztok!

A nap híreként egy igen érdekes imádkozási szokásról hoztam bejegyzést, mely ezúttal az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye területére, azon belül is Budapestre kalauzol el benneteket. Apropóját az adta, hogy a magyar férfi testvérek 24. alakalommal imádkoztak ún. térdeplő rózsafüzért, melynek érdekessége az, hogy határainkon túli honfitársaink is bekapcsolódtak a forgatagba. Ezúttal a Szent István-bazilika előtt is szép számmal gyűltek össze imádkozó hívek, akik február első szombatján, azaz 7-én közösen imádkozták el a rózsafüzért. Épp ebből kifolyólag a szervezők arra kérnek mindenkit, hogy azon régiókban, ahol elkezdték a TÉRdeplő imádságot, ne szakítsák meg a hagyományt, sőt az adott települések plébánosait kérik, hogy a következő alkalom - március 7. - előtti napokon hidressék azt közösségeikben. A szervezők bíznak abban, hogy ezáltal a plébániákon munkálkodó férfiak is zarándoklatot teljesíthetnek Mária lábaihoz, mint annak idején Államalapító királyunk is megcselekedte.
A TÉRen való imádság után hívják a férfiakat, hogy vegyenek részt a férfiak Szent József-zarándoklatán, melyet március 7-én, szombaton tartanak Márianosztrán, Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök vezetésével, a hivatásokért és a férfiak lelki megújulásáért. A Szent István-bazilika előtt tartott TÉRdeplő imádság után személyautókkal indulnak Márianosztrára mindazok, akik szeretnének részt venni a zarándoklaton. Kérik, hogy aki tud szállítani résztvevőket, jelezze. Különösen is várják a különböző helyeken imádkozó férfitestvéreket találkozásra, ismerkedésre, lelki gazdagodásra.

Sziasztok!

A nap második bejegyzése ezúttal nem cikkmegosztás, hanem videó-promóció jegyében születik, hiszen február 7-én felkerült egy rövid videó Facebook-ra, melyben ezúttal a tari Szent Mihály-templom építéstörténetének 13-15. század közötti szakaszát ismerhetitek meg. Amennyiben szeretnétek megtudni, milyen változtatásokon esett át a török időkig, az alábbi vodeóból kideríthetitek:

Sziasztok!

A nap első bejegyzését ezúttal Görögkatolikus eseménynek szenteljük, hiszen nemrégiben megújult a nyíregyházi Szent Miklós-ház kápolnája, mely okból ünnepi liturgikus alkalmon vett részt a helyi görögkatolikus közösség. A liturgiára február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony (gör.kat.: Találkozás Ünnepe) ünnepén került sor, melynek keretei között igét Szocska A. Ábel, megyéspüspök hirdetett az egybegyűlteknek.
A püspök prédikációjában kiemelte a kápolna, illetve a püspökségen végzett munka lelki jelentőségét. Hangsúlyozta, hogy az ikonográfia nem véletlenül került a falakra:

Minden munka mögött, amit ebben a házban végzünk, ott kell lennie Krisztusnak, mert ő tud mindennek értelmet adni. Nem csak egy hivatal vagyunk: a feladatunk az, hogy valamilyen formában Krisztust adjuk át másoknak, és mi magunk is megérezzük ennek a titoknak a szépségét a hétköznapokban.

A főpásztor emlékeztetett arra is, hogy a kápolna bejáratánál és az ikonokon látható függönyök a várakozás és a kinyilatkoztatás titkát hordozzák. Beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy

Az emberi élet és a mindennapi munka csak Krisztus jelenlétében válik teljessé, ahogyan azt az agg Simeon is megtapasztalta a Megváltóval való találkozásakor.

Visszacsatolva a kápolnához, azt fontos tudnunk, hogy ez a helyiség a püspökségi dolgozók heti imádságos óráinak helyszínt adó egység a Szent Miklós-házon belül, mely a közelmúltban belső változtatásokon esett át: megkapta imént említett ikonográfiai festését, valamint új oltárral is gazdagodott. A keleti hagyomány szerint az oltár Krisztust jelképezi, ezért szentelése különös jelentőséggel bír: a szertartás során a püspök tömjénezéssel, szenteltvízzel és vörösborral vegyített rózsavízzel tisztította meg a felületet, majd miroválta azt. A rítus Krisztus keresztelkedését, áldozatát és sírba tételét szimbolizálja. A kápolnában Boldog Gojdics Péter Pál ereklyéjét helyezték el, s a helyet Szent Miklós oltalmába ajánlották. A sötétben, világítás nélkül kezdődő oltárszentelési szertartás végén meggyújtották a mécseseket és felkapcsolták a fényeket, jelképezve Krisztus világosságát.

Sziasztok!

Mára második bejegyzésem egy újabb pápai audiencia jegyében íródik, ugyanis XIV. Leó pápa ezúttal az albán miniszterelnököt fogadta Vatikánban. Edi Rama és a Szentatya február 5-én találkozott egymással az Apostoli Palotában, melynek során szó esett köztük a balkáni helyzetről és Albánia EU-s integrációjának kérdéseiről is. Az albán kormányfő a találkozót követően tárgyalt Pietro Parolinnal is, mely megbeszélés után megállapításra került, hogy Albánia és Vatikán kapcsolata megfelelő, majd ennek megállapítása után napirendi kérdésként az egyházi-és polgári élet kapcsolatáról folytattak konzultációt.

Sziasztok!

Amint már egy korábbi, a Megszentelt élet ünnepével kapcsolatos bejegyzésemben szót ejtettem róla, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe a Szerzetesek világnapja is egyben, melyet hivatalossá Szent II. János Pál pápa tett 1997-ben. Eme neves ünnepet a romániai Csíiksomlyón is megünnepelték a ferences szerzetesek, melyet a helyi közösség a ferences templomban tartottak meg február 2-án. Az ünnepi szentmisét Albert Leander ferences szerzetes celebrálta, aki szentbeszédében kitért többek között arra is, hogy

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe arra emlékeztet, hogy a Boldogságos Szűz Mária és Szent József elhozzák a templomba a világ Világosságát, az Üdvözítőt. A várakozó, imádkozó nép felismeri és fogadja őt.

Valamint, hogy a különböző hivatások gyakorlása ellenére is egyetlen közös célja van a hívői közösségnek: Jézust választani, vele élni, és ragyogni ott, ahová Isten vezérelt bennünket. A szentmise végeztével a szerzetesek közös zsolozsmára gyűltek össze, melynek keretei között együtt imádkoztak a szerzetesi hivatásokért.