Figyelmeztetés!

Karol Józef Wojtyła, vagy, ahogy egyházi szinten ismerte minden hívő ember, II. János Pál pápa, 1920. május 18-án született a dél-lengyelországi Krakkótól midösszesen 50 km-re fekvő Wadowicében. Apja katonatisztként szolgált az Osztrák-Magyar Monarchia idején, édesanyja pedig tanítónő volt. A Karol nevet édesapától kapta, mivel nagyon nagy tisztelője volt V. Károly királynak.
1929-ben orvos bátyját, 1932-ben édesanyját és 1941-ben édesapját is elvesztette. Érettségi után beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre és egy színjátszó iskolába. A náci megszállás idején az egyetemet bezárták, ekkor egy kőbányában, majd egy vegyi üzemben dolgozott. Sokat sportolt, és különböző színjátszókörökben is részt vett.
1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba. Ebben az időben színtársulatban is játszott. 1946. november 1-jén szentelték pappá. Ezután a krakkói érsek Rómába küldte, hogy doktori tanulmányokat folytasson. Ezalatt elzarándokolt a híres stigmatizálthoz, Pio atyához, aki megjósolta neki, hogy egy napon övé lesz „a legmagasabb tisztség az Egyházban”. És, akit 2002-ben éppen ő emelt a szentek sorába. 1948-ban visszatért Lengyelországba; ezután plébánosként és egyetemi lelkészként működött. 1951–1953 között teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd az erkölcsteológia professzora lett.
1958-ban szentelték püspökké és nevezték ki krakkói segédpüspökké. 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967. június 26-án pedig bíboros. Részt vett a második vatikáni zsinaton (1962-1965). 1978-ban, VI. Pál pápa halála után tagja volt a konklávénak, amely megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 nap uralkodás után máig nem tisztázott körülmények közt elhunyt. Wojtyła érsek visszatért Rómába, hogy részt vegyen az újabb pápaválasztáson. 1978. október 16-án őt választották pápává.
Wojtyła elődje tiszteletére vette fel a II. János Pál nevet. Mint I. János Pál, ő is eltökélte, hogy kevesebbet ad a ceremóniákra, és hű marad ahhoz, amit „Servus Servorum Dei” címe kifejez (Isten szolgáinak szolgája). Egyszerűbb beiktatási ceremóniát akart, és nem viselte a pápai tiarát.
1981. május 13-án egy török férfi, Mehmet Ali Ağca rálőtt II. János Pálra. Egyes feltevések szerint a bolgár titkosszolgálat, végső soron pedig a Szovjetunió állt a merénylet mögött, mivel tartott a pápával szoros kapcsolatban álló lengyel Szolidaritás mozgalomtól. A pápa később meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. Ağcát Olaszországban 30 év börtönbüntetésre ítélték, de 2000-ben a pápa közbenjárására kegyelmet kapott. Innen Törökországba vitték, ahol újra börtönbe került korábban elkövetett bűncselekményekért. 2006 januárjában szabadon engedték, de ez később tévedésnek bizonyult, így vissza kellett térnie a börtönbe. A Vatikán álláspontja szerint a fátimai titkok közül a harmadik, melyet csak 2000-ben hoztak nyilvánosságra, ezt a merényletet jövendölte meg.
1982. május 12-én a portugáliai Fatimában egy spanyol pap újabb merényletet próbált elkövetni a pápa ellen, de a testőrség megállította. A merénylő nem értett egyet a második vatikáni zsinat határozataival,[18] a pápát pedig Moszkva ügynökének tartotta. Hét év börtönbüntetésre ítélték, majd száműzték Portugáliából.
Jóllehet IX. Piusz 1846-os megválasztása óta ő volt a legfiatalabb pápa, huszonöt év apostoli tevékenység és két merénylet után egészsége már nem volt a régi. 1991-ben állapította meg egy orvos, hogy a pápa Parkinson-kórban szenved (a Vatikán csak halála után erősítette meg a hírt.) Utolsó éveiben gyakran vetették fel, hogy mondjon le pápaságáról gyöngülése miatt, ő azonban tartotta magát a gyakorlathoz, ami szerint a pápa nem mond le betegség miatt, hanem haláláig ül a trónján, Istenre bízva a döntést, hogy meddig kell betöltenie hivatalát.
2005. február 1-jén a pápát kórházba szállították, mert influenzától és torokgyulladástól szenvedett. Bár ebből még felépült,[22] pápasága óta először nem tudott részt venni a hamvazószerdai szertartásokon. 2005. február 24-én belázasodott és nehezen kapott levegőt, emiatt újra kórházba szállították és gégemetszést hajtottak végre rajta. Március 13-án visszatért rezidenciájába.[23] A húsvéti misét sem tudta pontifikálni, csak integetett a hívek tömegének.
Március 31-én egy fertőzés következtében belázasodott, de kérésére nem vitték kórházba, mert a Vatikánban szeretett volna meghalni. Április elsején állapota egyre rosszabbodott. Ugyanezen a napon szívrohamot is kapott. Délután öt óra körül elveszítette az eszméletét, és április 2-án 21 óra 37 perckor elhunyt. A halálhírt Joaquín Navarro-Valls vatikáni szóvivő jelentette be. Temetésére április 8-án került sor a vatikáni Szent Péter-bazilikában. A szertartást a bíborosi testület dékánja, Joseph Ratzinger vezette.

RELIGIO-PORTAL