Figyelmeztetés!

Lellisi Szent Kamill 1550. május 25-én, pünkösdvasárnap született az itáliai Bucchianicóban, idősödő szülők gyermekeként. Mivel édesanyját korán, 12 éves korában elveszítette, apja pedig katonai szolgálatának teljesítése miatt ritkán volt otthon, így az apa iskolába küldte, azonban kifejezetten utált tanulni. Tanulás helyett inkább szerencsejátékokat játszott: kockázott és kártyázott. Szenvedélybe átcsapó játékrajongását azonban apja nem nézte jó szemmel, így úgy döntött, katonai pályára szánja. Így történt meg az, hogy Camillót édesapjával együtt egyazon seregbe sorozták. Az Anconába tartó útjuk során azonban mindketten lebetegedtek, s a fiatal Kamill apja meghalt. Kamill a szerezetét megtámadó kórság mellett ráadásul a jobb bokáján lesérült, amely seb elfertőződött, s emiatt gyakorlatilag nem folytathatta egy ideig katonai pályafutását. Kamill ezért a római Szent Jakab-kórházba ment, hogy kezeltesse magát, miközben ő is beállt betegápolónak. Azonban csakhamar kiviláglott fegyelmezetlensége és összeférhetetlensége a túlzott szerencsejáték-szeretete miatt, ezért elboceátották. Ezt követően a velencei sereghez szerződött, melyben a Cattaro ellen nyomuló török sereg ellen harcolt, amelyet követően a spanyolok oldalán küzdött. Szerencsejáték- szenvedélye mindemellett olyan méreteket kezdett ölteni, hogy lassanként mindenét eljátszotta. Titkon reményeket táplált a velencei sereghez történő újra csatlakozás iránt, azonban nem sorozták be újra, ezért koldulásból volt kénytelen fenntartani magát. Később azonban rátalált Istenre és önmagára: egyrészt segített a kapucinusoknak új rendházat építeni, másrészt segítőkészsége miatt a barátok jelöltként felvették közösségükbe. Azonban Kamill lábán mindennek ellenére kiújult a fekély, ezért a rend vezetősége elküldésére kényszerült. Kamill emiatt hosszú idő után visszatért Rómába, ahol három év lábadozás után begyógyult a sebe, azonban, mikor újból a kapucinusok közé szegődött volna, a heg harmadjára is felnyílt, így a rend nem engedte, hogy szerzetes legyen. Az egykori katona és szeretesi életre törő fiatalember így harmadik alkalommal is visszatért a Szent Jakab-kórházba, ahol segítőkészsége miatt majdnem vezetői pozícióba jutott, azonban, mikor megpróbált hitközösséget kialakítani munkatársaiból, többen ellenezték tevékenységét mondván, világi létére kifejezetten nagy gőgnak ítélik meg azt, hogy közösséget vezető személy legyen.
Kamill e vágyairól azonban nem mondott le; olyannyira nem volt képes felhagyni velük, hogy csakhamar visszaült az iskolapadba, és lelkipásztori tanulmányokba kezdett, melyeket követően pappá szentelték. Mindannak ellenére, hogy hivatalosan is papi hivatása útját járta, a Szent Jakab-kolostorban mindent elkövettek, hogy megnehezítsék életét, azonban kitartott. Azon társaival együtt, akiket annak fényében verbuvált maga mellé, hogy a betegekben és haldoklókban ők meg tudták látni a krisztusi lelkületet, végül elvonult a zárdából, ruhájukra vörös keresztet varratott, valamint a közösségi élet és betegápolás is szabályozása alá került. 1591-ben épp ezért XIV. Gergely pápa megváltoztatta az általa létrehozott rend nevét Betegeket Szolgáló Szabályozott Papok rendjére, melynek Kamill a generálisává lépett elő. Életpályája során sok városban, köztük Nápolyban, Genovában és Milánóban is alapított rendet, melynek hatására sok fiatal a betegápolást választotta hivatáának. A sok új alapítás azonban rányomta bélyegét egészségi állapotára: csonttörés, vese-és gyomorbántalmak is kínozták. Betegségei ellenére azonban kitartott a betegápolás mellett. Kamill 1614. július 14-én hunyt el Rómában. Szentté avatása halálának 132. évfordulóján történt meg, szentté pedig XIV. Benedek pápa avatta. Szentté avatását követően újabb nevezésekben részesült: XIII. Leó a betegek, XI. Pius az ápolók, VI. Pál pápa pedig az egészségügyi ellátás védőszentjévé nyilvánította.

RELIGIO-PORTAL