Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mára egy második bejegyzéssel is készültem nektek, ami voltaképp a február végén kelt cikkem második része, s témája pedig az elcsendesedés lesz, aminek fontosságára - különösen nagyböjtben - hív bennünket a Naphimnusz Egyesület. Az alábbiakban ez ehhez kötődő elmélkedést olvashatjátok:

Nagyböjt 1. vasárnapjának evangéliumában azt halljuk, hogy Jézus a pusztába vonult, ahol nincs fogyasztás, de a kísértő mindent elkövet, hogy a világ értékeit helyezze középpontba. Ferenc pápa Laudate Deum kezdetű apostoli buzdítása figyelmeztet a „technokrata paradigma” veszélyére, amely elhiteti, hogy mindent uralhatunk az életünkben. A teremtett világot is.
Jézus nagyböjti tanítása a pusztai elvonulás után a bizalomról szól: „Nézzétek a mezők liliomait... nézzétek az ég madarait” (Mt 6,26. 28). A nagyböjti ima alapja ebben a szakaszban a kontempláció (szemlélődés). Amikor megállunk egy virág vagy egy madár előtt, elismerjük, hogy létezésük önmagában érték, függetlenül attól, hogy „hasznosak-e” számunkra. A szemlélődő imádságban a természet a legfontosabb segítőnk abban, hogy megérkezzünk Isten jelenlétébe. A szemlélődés megkezdésének elengedhetetlen feltétele az elcsendesedés, amely nélkül nem tudjuk meghallani Isten hozzánk intézett halk szavát. Böjtölni nemcsak ételtől lehet, hanem zajtól, beleértve a digitális zajt és a kényszeres hatékonyságot is. A technokrata világ egyik legfőbb eszköze a figyelemelterelés. A folyamatos digitális zaj elszigetel minket a valóságtól, és megakadályozza, hogy észrevegyük „közös otthonunk” sóhajtásait. Ha nem tudunk csendben maradni, nem tudjuk csodálni Isten ajándékait sem. A nagyböjti lemondásnak ezért ki kell terjednie a képernyőkre is, hogy újra felfedezzük a „közvetlen találkozást” a teremtett világgal.