Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Mai, második bejegyzésem egy kitüntetési eseményről fog szólni, melyet ezúttal a lengyelországi Krakkóban ültek meg. A hír azért jelentős a vallási élet szempontjából, mert egy 1993 óta Magyarországon szolgálatot teljesítő Domokos-rendi, lengyel származású szerzetes, név szerint Ireneusz Wysokiński kapott Magyar Állami Kitüntetést. A kitüntetés átadására, amint erről cikkem elején szót szóltam, Krakkóban került sor december 5-én.
Wysokiński atya munkásságáról azt röviden tudni érdemes, hogy jelentős szerepet vállalt a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény létrehozásában, ahol a rend 1950 után szétszóródott kulturális javait, mindenekelőtt a levéltári és könyvtári anyagot igyekeztek összegyűjteni. Érdeklődéssel fordult a magyar rendtörténet iránt, doktori értekezését is egy ilyen témában védte meg 2004-ben a Lublini Katolikus Egyetemen, majd lengyelországi visszatérése után különböző pasztorális feladatokkal bízták meg. Ez magában foglalta a rendi főiskola tanári-és a rendtartományi levéltár vezetésével kapcsolatos teendőket is többek között. Továbbá Együttműködve Magyarország krakkói főkonzulátusával rendszeressé tették a magyar nyelvű szentmiséket és a helyi magyarok találkozásait, amelyeknek immár állandó jelleggel a domonkos kolostor ad otthont.
Épp e fenti szösszenet alapján is történt meg az, hogy a főkonzul hálás köszönettel élt Irek atya áldozatos munkásságát illetően, majd a rend káptalani termében átadta számára a Magyar állami kitüntetést a következő indoklással kísérve:

Ezennel átadom Önnek eme díjat a Szent Domonkos-rend 1989 utáni újjászervezésében vállalt szerepe, valamint a magyar–lengyel egyházi és tudományos kapcsolatok erősítése, illetve a Krakkóban élő magyarok lelkivezetőjeként végzett áldozatos tevékenysége elismeréseként.

Az érdemrend kézhez vétele után Wysokiński atya a vele lefolytatott baráti beszélgetés során kijelentette, hogy örömmel vesz részt továbbra is a lengyel–magyar lelki és kulturális kapcsolatok ápolásában, nyugállományba vonulása és krakkói feladatai lezárása után, akár újra Magyarországon.

Sziasztok!

Ahogyan ígértem, folytatjuk megemlékezési történetszálunkat, melynek alkalmával ezúttal Rábakethely és Szentgotthárd kap főszerepet, hiszen - mint decenbem 21-én kelt cikkemben is említettem - az áldozópap rövid történetében, előbbi település káplánja volt. Ebből fakadóan december 13-án szentmisével és halálának helyszínére történő zarándoklattal emlékeztek meg a hidegvérű kivégzés napjáról. Szentmisét Fekete Szabolcs Benedek, segédpüspök mutatott be a rábakethelyi Mindenszentek-templomban, melyet este 6 órakor zarándoklat követett. A zarándokok Máriújfaluban találkoztak, s gyalogoltak végig azon az útszakaszon, melyet hajdanán a vértanú is megtett, mielőtt halála bekövetkezett volna. A zarándokút végén Székely János, megyéspüspök arra buzdította a jelenlévőket, hogy vigyék magukkal Brenner János derűjét, tisztaságát és Istenbe vetett erős hitét, s a vágyat, melyet mindig szem előtt tartott, azaz: minden körülmények között Istent szolgálni.
A megemlékezés egyébként szentségimádással vette kezdetét, melyre egyúttal a zsidai iskolakápolnában is lehetősége nyílt a zarándokoknak 13-a éjfélig. Érdekesség, hogy pont ezen alkalomból a harmadik adventi gyertya színe nem a megszokott rózsaszín, hanem piros volt, mellyel tisztelgett a rábakethelyi hívői közösség a fiatalon elhunyt ciszterci szerzetes és káplán előtt.
Boldog Brenner Jánosról rövid szösszenetet ITT olvashattok.

Sziasztok!

Mai második, és a holnapi nap első bejegyzése egy megemlékezésről fog szólni, melyet Boldog Brenner János vértanú, áldozópap emlékezetének tiszteletére tartottak. Jelen cikkem helyszíne Szombathely, ahol december 14-én tartottak szentmiésvel egybekötött megemlékezést ez alkalomból.

BRENNER JÁNOSRÓL RÖVIEN

Brenner János egy Rábakethelyen szolgáló ciszterci szerzetes és káplán volt, akit az 1957-es egyházüldözés során csaltak kelepcébe és végeztek ki útonállók. Halálának fő oka az volt, hogy papi ténykedését a kommunista hatalom rossz szemmel nézte, s leginkább az szúrta szemüket, hogy ifjúsági pasztorációt is végzett. Ilyen közösségi munkálatok voltak pl. a közös sporttevékenység és hitoktatói munka, amelyek miatt a püspök el akarta helyeztetni az általa szolgált plébániai közösségből. Halála 1954. december 14-én következett be, amikoris egy hívője azzal kereste meg, hogy súlyos beteg hozzátartozója számára kéri a szentségek kiszolgáltatását. Épp ebből kifolyólag kísérőjével és Oltáriszentséget tartalmazó tarsolyával együtt útnak indult, mely során több támadásban is részesítették. Végül az aktuális hívő háza előtt fogták el, majd harminckét késszúrással hidegvérrel kivégezték. Halálának fő okát a boncolási jegyzőkönyv leirata alapján többszörös nyelvcsont-és gégporc-szarvtörés okozta. Az áldozópap 25 évet élt.

Visszacsatolva fő témánkhoz: a megemlékezésen szentmisét Brenner József, nagyprépost mondott az egybegyűlteknek, melynek során szentbeszédében kijelentette, hogy testvére abban az időben szolgált, amikor az 1950-es egyházüldözés, papok megfigyelése és megfélemlítése, az állam Egyházzal, vallással ellenséges magatartása megnehezítette a papi hivatás gyakorlását. Ennek kapcsán azt is leszögezte, hogy Jánost vértanú halála miatt sokáig Tarzíciusnak nevezték, mely abból ered, hogy csakúgy, mint pl. a római pápa, ő is védte az Oltáriszentséget a gyilkosok elől. Halála értelmetlen dolog miatt következett be, hiszen egyetlen bűne volt: szívén viselte az akkori fiatal hívői közösség sorsát, s ennek árát kellett e módon megfizetnie. Hidegvérű kivégzése a papok megfélemlítésére irányult, s arra, hogy a papo még véletlenül se merjenek, akarjanak foglalkozni a fiatalság lelki életével, ergo még véletlenül se küldjék őket olyan szolgálati helyre pasztorációt végezni, ahol hatásosan foglalkozhatnak a rájuk bízott hívői közösséggel.

Sziasztok!

Mai cikkemmel elérkeztünk utolsó adventi tematikájú cikkemhez, melynek során a negyedik adventi vasárnapot mutatom be nektek röviden. Advent negyedik vasárnapja a szeretet lángját gyújtja meg szívünkben és koszorúinkon, mely egyúttal utal arra, hogy már közel van a Megváltó, hiszen három nap múlva Szenteste. Az időszak meghatározó liturgikus színe a lila, melyet az adventi koszorú utolsóként meggyújtandó gyertyája is illusztrál számunkra. Azonban id kapcsolván az kihangsúlyozandó, hogy:

A szeretet nem tesz különbséget, nem mér minket másokhoz, és úgy osztható, hogy közben ereje végtelen.

Fontos ugyanakkor kihangsúlyoznunk, hogy utolsó napja egyes egyházaknál még böjti nap, s ez az időszak éjféli szentmisével ér véget. Jellemzője a dísztelen oltár és az, hogy az orgona kizárólagos szerepe a szentmiséken, liturgiákon énekelt dallamok kíséretére összpontosul. Liturgikus színe - ami ugyebár az előzőleg említett lila - Advent első és második vasárnapjájoz kapcsolódván a bűnbánat jelentését is magán hordozza az összeszedettség és fegyelem jelképezése mellett.

Sziasztok!

Mai, második hírem ezúttal a Szombathelyi Egyházmegyébe, azon belül is az Egyházmegye központjába, Szombathelyre kalauzol el benneteket, ahol örömünnepet ült a Sarlós Boldogasszony-székesegyház közössége. Az ünnep jóvoltából az MKPK jelenlegi elnöke, Székely János, megyéspüspök szentmisét mutatott be Fekete Szabolcs Benedek segédpüspök, Wimmer Roland apát-plébános, Járfás Ádám és Kovács Ferenc káplánok segítségével december 6-án, Szent Miklós napján. A püspök homíliájában a Karácsonyra való felkészülésről beszélt, melynek margóján megemlítette, hogy Advent ünnepköre mindenkit az elcsendesedésre hív, melyen keresztül észrevételezhetjük, hogy mi Isten valódi szándéka velünk kapcsolatban.
A szentmise végeztével a megyéspüspök a segédpüspök, a parókián szolgáló lelkészek és a hívő közösség kíséretében átvonult a megújult plébánia épületébe, hogy hálát adjon Istennek a felújított épületért. A megújító gyakorlat magában foglalta a lakrészek, az irodahelyiségek és a közösségi helyiségek kialakítását, megújítását. A püspök, Isten áldását kérve bejárta az épületet a pincétől a padlásig, majd megszentelte azokat. A nagy esemény végül hálaadó agapéval zárult.