Figyelmeztetés!

Sziasztok!

Már régen osztottam meg egy napon dupla hírt, viszont ma ismét így teszek. Ennek nemes egyszerűséggel az ok az, hogy XIV. Leó pápa ismét audienciát tartott, melyen ezúttal spanyol ajkú vendégeket fogadott. A találkozóra március 20-án került sor Vatikánban, melyen VI. Fülöp király és felesége, Leticia királyné jelent meg a Szentatya előtt. Az alkalmon szó esett a felek békepártiságáról és arról, hogy fontosnak tartják a világbéke megteremtését, valamint elbeszélgetés tárgyát képezte a pápa spanyolországi útja is. További fontos tényezőként az is felvetődött, hogy kölcsönösen jók a kapcsolatok a Szentszék és Spanyolország között, ezen belül kiemelkedő esemény lesz a Szentatya júniusi apostoli útja. Véleményt cseréltek aktuális kérdésekről, amelyek a spanyolországi helyzetet, valamint az Egyháznak a társadalomban folytatott küldetését érintik.
Fülöp király és Letícia királyné egy XVI. századi imakönyvet ajándékoztak a Szentatyának, ami II. Fülöpé volt. Az Escorial királyi kolostor műhelyének legszebb darabjáról van szó, melyet gazdag képillusztrációk díszítenek. A vatikáni látogatás után a spanyol királyi pár a Santa Maria Maggiore-bazilikába ment, ahol VI. Fülöp átvette a bazilikai káptalan protodiakónusi címét.

Sziasztok!

Mielőtt megjelenik a nap videómegosztása a a tari Szent Mihály-templomról, Vatikánban kalauzollak el benneteket, ahol XIV. Leó pápa egy római nő levelére adott választ fogalmazott meg a minap. Egész pontosan a Piazza San Pietro c. magazin márciusi számának hasábjain jelentek meg válaszlevelében közölt gondolatai. E válaszban a pápa mély szomorúságát fejezte ki a kapcsolatokban jelen lévő erőszak, különösen a nők elleni bántalmazás miatt. Emlékeztetett arra is, amelyet II. János Pál pápa fogalmazott meg a „női géniuszról” – arról az egyedi képességről és érzékenységről, amellyel a nők gazdagítják az emberi közösséget. A pápa szerint a nők fontos szerepet játszanak abban, hogy a társadalomban erősödjön a gondoskodás, az együttérzés és a testvériség kultúrája. Éppen ezért nélkülözhetetlenek az emberiség jövője szempontjából. Ugyanakkor sokszor éppen emiatt válnak az erőszak célpontjaivá, hiszen olyan értékeket képviselnek, mint a hit, a szabadság, az egyenlőség, a remény, a szolidaritás és az igazságosság.
A Szentatya hangsúlyozta, hogy az erőszak minden formája elfogadhatatlan. Szerinte az erőszak az a határ, amely elválasztja a civilizációt a barbárságtól. Ezért egyetlen erőszakos cselekedetet sem szabad jelentéktelennek tekinteni, és fontos, hogy az áldozatok vagy a tanúk ne féljenek segítséget kérni vagy bejelentést tenni. Kiemelte azt is, hogy a nők elleni erőszak elleni küzdelemben kulcsfontosságú a nevelés. Már fiatal korban meg kell tanítani a gyerekeket a tiszteletre, az egyenlőségre és arra, hogy a kapcsolatokat nem uralom vagy birtoklás, hanem kölcsönös megbecsülés kell hogy jellemezze. Ebben a munkában fontos szerepet játszhat az iskola, a család és az Egyház együttműködése. Ha ezek az intézmények közösen dolgoznak, akkor hozzájárulhatnak egy olyan társadalom kialakításához, amelyben a nők elleni erőszaknak nincs helye. A pápa végül arra hívta az embereket, hogy változtassanak gondolkodásmódjukon, és olyan közösségeket építsenek, amelyek a békét, a tiszteletet és az egymás iránti felelősséget erősítik.

Sziasztok!

Mára második bejegyzésként egy újabb hírt hoztam nektek XIV. Leó pápa háza tájáról, ugyanis a Szentatya az osztrák szövetségi elnökkel, Alexander Von der Bellennel találkozott az Apostoli Palotában. A találkozóra március 5-én került sor, melyen a felek megelégedésüknek adtak hangot a Szentszék és Ausztria között fennálló jó kétoldalú kapcsolatok miatt. Aláhúzták, hogy a Katolikus Egyház pozitívan hozzájárul a társadalmi közjó előmozdításához. Olyan aktuális kérdéseket is megvitattak, mint a migráció és a vallások közötti kapcsolat. A megbeszélés során a jelenlegi nemzetközi helyzetre, azon belül kiemelten a konfliktushelyzetekre tértek át, a nemzetközi közösség nagyobb szerepvállalását hangsúlyozva a békés megoldások keresésében. 

Sziasztok!

A mai napon XIV. Leó pápa háza táján barangolunk kicsit, és felfedjük, milyen munkálatot teljesített az elmúlt pár napban. Ezúton a közel-keleti és iráni háború ellen is erőteljesen felszólaló Szentatya irodalmi tehetségét csillogtatta meg ismét az által, hogy előszót írt a Peace Be With You! (A Béke legyen mindnyájatokkal!) c. könyvhöz. A könyvet Harper Collins szerkesztette és egyelőre csak az angolszász országokban, így pl. az USA-ban kapható hivatalosan a kötet. A pápa előszavának soraiban olyan témákat feszeget, mint a tisztelet és béke, illetve felszólal amellett is, hogy a szívben megfogalmazódott őszinte béke megteremtése a legfontosabb a mai világban. Ez utóbbi kapcsán rámutatott, hogy a legfőbb csatatér a szívünk, s ott kell megtanulnunk a vértelen, ám szükségszerű győzelmet a halál és uralkodás késztetései felett. Ebből fakadóan kihangsúlyozta, hogy abban az esetben, ha háború zajlik bárhol a világban, tehetetlennek érezzük magunkat, s e tehetetlenséget csakis imával lehet ellensúlyozni. Visszacsatolva a szívünk, mint csatatér-szemponthoz, kiemelte, hogy csakis a békés szív képes világot építeni, s képes meghallgatni és megérteni a másikat mindenféle elzárkózás nélkül.
Végszóképp hozzátette azt is, hogy a politika és a nemzetközi közösség felelőssége, hogy elősegítse a közvetítést a konfliktusokban, a párbeszéd és a diplomácia művészetével élve. Az alábbiakban imádságos lelkülettel megfogalmazott kérését olvashatjátok, melyet Istenhez intézett Szent Ágoston szavai által:

Urunk, Istenünk! Adj nekünk békét, add meg a pihenés békéjét, a szombat békéjét, a le nem nyugvó békét!

Sziasztok!

A nap második bejegyzése Vatikánba repít el bennünket, ugyanis XIV. Leó pápa üzent a hívő embereknek Nagyböjt alkalmából. Üzenetét február 17-én nagyböjt előestéjén tették közzé, mely alapvetően három fontos kulcsszó, a "meghallani", "böjtölni" és "együtt" köré épül.
Ennek megfelelően a legkiemelkedőbb vallási szempont, meghallani Isten Igéjét, mivel a meghallgatás alapvetően annak a jele, hogy készen állunk a másikkal kapcsolatot teremteni. Értekezése szerint a szent liturgiában az Ige meghallgatása nevelő célzatú, hiszen arra tanít minket, hogy legyünk nyitottabbak a világ és igazság felé; azaz fel tudjuk ismerni a szenvedésből és igazságtalanságból kiemelkedő hangot, s méltassuk azt válaszra.

Ha a nagyböjt a hallás ideje, akkor a böjt olyan konkrét gyakorlat, amely alkalmassá tesz bennünket Isten igéjének befogadására. Az ételtől való tartózkodás ugyanis ősi és nélkülözhetetlen aszketikus gyakorlat a megtérés útján.

Egy szóval a Szentatya e két mondatban a böjt jelentőségére és az előzőkben hangsúlyozott hallgatás gyakorlatára hívja fel a figyelmet, s hozzáteszi, hogy ennek legfőbb eleme az ételtől való tartózkodás, ugyanis ebben mutatkozik meg igazán, mire is vágyik lelkünk valójában. Szerinte a böjt arra hív bennünket, felülvizsgálatot tartsunk vágyainkat illetően, és tartsuk eleven tűzzel égő tényezőként az igaságosságra való szomjazásunkat.
A földi élet folyamán az embereknek az a dolguk, hogy éhezzenek és szomjazzanak az igazságosságra, de a jóllakás a másik élethez tartozik. Az angyalok ezzel a kenyérrel, ezzel a táplálékkal laknak jól. Az emberek viszont éheznek rá, mindnyájan utána vágyakoznak. Ez a vágyakozó ráirányulás kitágítja a lelket, növeli annak befogadóképességét. Ahhoz azonban, hogy a böjt megőrizze evangéliumi igazságát és elkerülje a szív felfuvalkodásának kísértését, mindig hitben és alázatban kell megélnünk. Ez megkívánja, hogy szoros kapcsolatban maradjunk az Úrral, mert:

Nem böjtöl igazán, aki nem tud Isten igéjéből táplálkozni.