Figyelmeztetés!

<< VISSZA - RÓMAI KATOLIKUS VALLÁS

A PAPI HIVATÁS KÉRDÉSEI

Bizonyára sokan voltak már olyan helyzetben, hogy egy újonnan megismert pappal szóváltásba keveredtek a megismerkedést követően, és valahogy eljutottak arra a pontra, hogy megkérdezzék: "Mi sarkallta az atyát arra, hogy pap legyen?". Vannak, akik tátott szájjal bámulnak, amint elmeséli nekik az adott atya, hogyan jutott el erre a megállapodásra, belőle pap lesz, vannak akik azonban ezt felfogni sem tudják, hiába kapják meg a megfelelő magyarázatot. Ez esetben engedjétek meg nekem, hogy saját példámmal élve meséljem el nektek, miféle tapasztalatok szükségesek ahhoz, hogy valaki kifejezetten a papi hivatásáért harcoljon már gyerekkorától, és ennek éljen felnőttként élete végső szakaszáig. Higgyétek el, megdöbbentő felfedezést tettem, de mindenképpen érdekes történet, amibe csöppentek majd.

1. KÉRDÉS: MIÉRT LETT PAP EZ A PAP?
Sokan erre a kérdésre rögtön a fejükhöz kapnának, vagy rohannának agy paphoz nekiszegezni az első központi kérdést, amit a fentiekben olvasnak biztos nem fogtok tudni mit kezdeni a következő címmel: VIII. Váci Egyházmegyei Találkozó; aminek meg is lehet az oka nagy valószínűséggel, hisz még nem derült ki mi a fenét is akarok ezzel mondani nektek, de amondó vagyok, kezdjünk bele a témába, hogy megtudjátok milyen élményt takar 2012. 06. 30, szombat időpontja.
Ez a nap átlagosan indult számomra, mégis volt benne átlagon felüli dolog. Egy pap-ismerősömmel ekkor kezdődött el kapcsolatom, mivel ő vitt le a találkozó helyszínére. Az út alatt rengeteget beszélgettünk erről-arról, és valahogyan kikötöttünk a hivatásának boncolgatásánál, és hagytam, hogy meséljen egy kicsit erről a dologról: hogyan alakult ki benne a hivatástudat? honnan érezte meg, hogy ez az ő élete? Az alábbiakban egy tőle vett mondattal szeretném ezt felvázolni: "Az ember előbb-utóbb rájön, hogy ez a boldogság útja számára. Meghallottam Krisztus hívását...". Én ezt egyből befejeztem helyette, amin csodálkozott: "Jézus hív: Jöjj!". Furcsa, de valamit ekkor értettem csak meg, hiszen eddig nem fért a fejembe egyáltalán, hogy lehet az, hogy sok helyes férfi - beleértve ismerősömet is - a papi hivatás mellett kötelezi el magát, mintsem találjon magának valakit, akivel egy életen át boldog lehet. Ismerősöm megtalálta a Boldogság útját, amit zsinórban tovább is tudok vezetni egy lelkigyakorlati anyagból vett idézettel: "Ezt a Krisztusi Életet én nem cserélném el semmiért, ez a Boldogság Útja." - és talán igazat is adhatunk ebben az ismerősömnek, ugyanis az tény és való, hogy az ember papként is igazán akkor lehet maradandóan boldog, ha engedi magában szétáradni az isteni kegyelem sugarait.
Ugyanebben a hanganyagban kiderült számomra, hogy Krisztus hívását már gyermekkorában megtapasztalta valamint a "hivatásának kialakulását".

Összefoglalás: A mai értelemben vett papi hivatás kialakulása sok pap szerint gyermekkori tapasztalatokon nyugszik, melyek elhatározást érlelnek a hivatás iránt bennük. Ők Krisztus Papságának megszemélyesítői, ők azok akik által kinyilatkoztatja az Úr az evangéliumát.

2. KÉRDÉS: LÉTEZIK-E HOGY SOKAN AZÉRT MENNEK PAPNAK, MERT CSALÓDTAK AZ ÉLET EGYES SZAKASZAIBAN?

Nos erre a  kérdésre laikus felfogások szerint már nem sok pap hajlandó kielégítő választ adni, mivel ez elvi kérdés számukra, és meglehet, hogy magánéletük egy sötét szakaszában kezdünk el kutakodni, ami persze nem vet ránk jó fényt a szemükben. Jó hír azonban, hogy vannak olyanok, akik őszintén bevallják, hogy azért válaszották a papi hivatást, mert számukra ez az egyetlen ideális létfennmaradási formula az életben, mivel csalódtak az élet nagy dolgaiban (pl. szerelem, családi berkeken belül valaki).

3. KÉRDÉS: SZERELEM, MINT ELVI KÉRDÉS...

A szerelem, mint elvi kérdés természetesen megintcsak tisztázandó dolog a papi hivatás terén, ugyanis az nem szégyen, ha az ember szerelmes lesz, sőt természetes "biológiai" folyamat. De mi van akkor, ha egy pap lesz szerelmes?
Megdöbbentő adatok alapján a papok többsége egyenesen őszinte vallomást tesz arról, hogy életében papként megsebezte Ámor nyila, és ezután jött a neheze (csaalád, vagy válás és papi hivatásának mibenléte felőli súlyos gondok). Vannak azonban olyanok is, akik a Sátán művének tartják ezt az állapotot, mert úgy vélik, papnak lenni nem játék, hanem sokkal inkább felelősségteljes feladatkör, amibe a szerelem nem fér bele. (Megvallom őszintén az utóbbiak vallanak helyesen ebben a kérdéskörben. :) )

4. KÉRDÉS: TESTISÉG KÉRDÉSE

Nos, azt hiszem, a testiség kérdésére mindenki felkapja a fejét, és tágra nyílt szemekkel várja a választ erre a kérdésre. Én azt vallom saját tapasztalatból, - ehhez sokfelől hallott dolgok társulnak - hogy a szex, mint biológiai éréshez hozzátartozó folyamat fontos dolog, ami nem elítélendő, mert ternészetes. Ám a csavar ott jön az egész dologba, hogy a papi hivatás a katolikusoknál semmi ilyesféle ügyet nem támogat, így egy papnak nincs könnyű dolga, ha néha a testiséget választja.
Természetesen itt is, mint a szerelemnél vannak, akik bevallják, hogy félrekacsintottak hivatásukból, vannak, akik ugyanúgy, mint a szerelmet a gonosz csáberejének tekintik. És valóban: a papok nagy része egyetért abban, hogy ha már pap, akkor nem keresi a kiskapukat egy kis etyem-petyemre, hanem a hivatásának él, amíg le nem áldozik a napja.

VÉGSZÓ:

Érdekes dolgok derültek ki a fentiekben a papi hivatás kérdéseiben, azt gondolom, de mégis úgy gondolom, akadnak olyanok katolikus pap létükre, akik felrúgják fogadalmukat, és elkötelezik magukat egy nő oldalán. Megnyugtatásul azoban ezek száma csekély, és bátran kimondható az, hogy vannak még köztük igazhitű papok is. :)

RELIGIO-PORTAL