Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A napra érkeztem egy második hírrel is számotokra, melyben ezúttal az orosz-ukrán háború 4. évfordulójáról lesz szó, minek apropóján egy csodálatos gesztust tett a magyar nép Ukrajnáért. Ugyanis imádságban kérte Istent, hogy vessen véget végre a háborúnak és hozza el szomszédaink számára a hűn áhított békét. Az imaest megrendezésére a háború kitörésének előestéjén, azaz február 23-án került sor, s szervezője pedig a Saint'Egidio közösség volt, aminek tagjai hétfőnként minden alkalommal összegyűlnek egy Gát utcai piciny templomban, hogy imáikkal erősítsék az ukrán népet.
A Sant’Egidio nemzetközi testvéri közösség, bárhol is vannak a világon, különösen is egységben vannak szenvedő testvéreikkel. Ukrán közösségüket, amely a háború óta a befogadott menekültekkel nagyra nőtt, rendszeresen látogatják, a barátság jeleként. Példaképként tekintenek rájuk: az agresszió áldozatai, sokan maguk is menekültként élnek, de vallják, hogy a háború mindent elvehet, de a mások iránti szeretetet, szolidaritást nem veheti el tőlük.
A béke mielőbbi megteremtése végett XIV. Leó pápa is közleményt intézett a hívekhez és a világhoz, melyben tett kijelentéseit az alábbiakban közlöm veletek:

Már négy év telt el az Ukrajna elleni háború kezdete óta. Szívemben ismét afelé a drámai helyzet felé fordulok, amely mindenki szeme előtt áll: hány áldozat, hány tönkretett élet, hány szétszakított család, mennyi pusztítás, mennyi kimondhatatlan szenvedés! Minden háború az egész emberi családon ejtett seb: halált, rombolást, nemzedékeket sújtó fájdalmat hagy maga után. Nem lehet tovább halogatni a békét: sürgető követelmény, melynek helyet kell találnia a szívekben, és felelős döntésekben kell konkrét formát öltenie. Ezért ismét nyomatékos felhívást teszek közzé: tegyék le a fegyvert, hagyják abba a bombázásokat, késedelem nélkül állapodjanak meg a tűzszünetben, és elszántabban törekedjenek a párbeszédre, mely utat nyit a békének! Kérek mindenkit, hogy imádkozzon a meggyötört ukrán népért és mindazokért, akik e háború vagy bármely más fegyveres konfliktus miatt szenvednek, hogy beragyogja napjainkat a béke oly régóta várt ajándéka.

Közleményében hangsúlyozta továbbá azt is, hogy találkozott a háború viselt állam vezetőivel és lélekben az áldozatok mellett áll. A decemberi találkozáson megerősítette Zelenszkij ukrán elnöknek a Szentszék készségét a tárgyalások befogadására. Felvetette egy kijevi utazás lehetőségét is, óvatos realizmussal. Az egyre inkább hibrid jellegű, a civilekben és az infrastruktúrában jelentős károkat okozó konfliktus eszkalációjával szemben, első nemzetközi útjáról hazatérve hangsúlyozta Európa és Olaszország szerepvállalásának fontosságát.

Sziasztok!

A mai napon ismét egy csodálatos görögkatolikus nagyböjti bűnbánati szokásba vezetlek be benneteket, melynek kapcsán a jelenleg megjelenő bejegyzésem mellett holnap is készülök nektek cikkel. Jelen cikkemben Nyíregyházára látogatunk el gondolatban, ahol február 18-án a görögkatolikus közösség az Előszenteltek bűnbánati liturgiáját ülte meg. A szent liturgiát Kocsis Fülöp, hajdúdorogi érsek-metropolita vezette, s ez alkalommal a liturgikus alkalmon Szocska A. Ábel, nyíregyházi megyéspüspök is részt vett.
Szentbeszédében az érsek a metropolita a szertartás alatt felolvasott ószövetségi szakaszokra, különösen a Teremtés könyvére és a Példabeszédek könyvére utalva rámutatott, hogy bár a világ teremtésének bibliai leírása és a természettudományok megállapításai között látszólagos ellentmondások feszülnek, a Szentírás elsődleges célja nem fizikai magyarázat, hanem teológiai kinyilatkoztatás. E ponton hozzátette, hogy bár a bűnbeesés után a világ megromlott, és az ember szembefordult Teremtőjével, embertársaival, sőt önmagával is, a nagyböjti liturgia segít szembesülni saját bűneinkkel, hogy felismerhessük Isten irgalmát és jóságát, illetve kitért arra az örök emberi dilemmára is is, hogy:

Miért tűnik úgy, hogy a világban a „farkastörvények” uralkodnak, és miért boldogulnak a bűnösök?

E ponton a helyzet megértéséhez a kulcsot szerinte a 72. zsoltár üzenete adja meg, mely szerint a valódi megtérést a szentélybe történő belépés adja meg számunkra. Ebből fakadóan tehát:

A templom és a liturgia egy olyan „másik világot” tár elénk, amely már a mennyország előíze.

A szent liturgián egyébként a nyíregyházi megyéspüspökön kívül részt vett a papnövendékek újonnan alakult kórusa is, amely énekeivel segítette a hívek elmélyülését a nagyböjti misztériumban.

Sziasztok!

Mára egy érdekes vallási szokásról, a vesperásról hoztam nektek egy bejegyzést, melyet ezúttal ökumenikus imádsággal egybe kötött liturgiaként tartottak meg. A búnbánati liturgia február 18-án, Hamvazüszerdán került megrendezésre a Pannonhalmi Bencés Főapátság bazilikájában, melyet Fekete Károly, református püspök és Hortobágyi Cirill főapát vezetett, s a szertartáson a rümai katolikus és református gyülekezeteken kívül részt vettek még az ortodox, evangélikus, metodista, pünkösdi és Magyar Apostoli Egyház felekezeteinek tagjai is. A vesperás elején a főapát köszöntötte az egybegyűlteket, majd Fekete Károly, átvéve a szót egy fontos, az e napot körül író ószövetségi részlettel folytatta Cirill gondsolatait, ami pedig a hamvazkodás szokására öszpontosította a figyelmet. E részlet segítségével a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke rámutatott, hogy:

Bánatunk nem csak saját bűneink tudatából fakad, hanem abból is, hogy átéljük: elődeinkkel együtt mennyire hozzájárultunk mi is felekezeteink, közösségeink és az egy Krisztus teste, az egyetlen Egyház megosztottságához.

Ennek vonalán haladva kiemelte azt is, hogy azért gyűlt össze e napon a közösség, hogy közös imán keresztül megvallja bűneit és közösen vállalva azokat hálát adhassanak Isten végtelen irgalmáért. E gondolatokhoz hozzátett a napi evangélium, melyben a megbocsátáson volt a fő hangsúly. Ennek nyomán Péter apostol és Jézus párbeszédéből azt következtethetjük ki, hogy annak, aki vét ellenünk, nem hét hanem hrtvenhét alkalommal is illik megbocsátani vétkeit. Ezzel párhuzamba állította a

Kegyetlen szolga példázatát, aki több ezer talentummal volt adós uralkodója felé, ám azt egy alkalommal sem fizette meg. A példázatban, habár a király elengedte a szolga tartozását, az adott személy mégsem volt képes saját szolgálója vétkei felett szemet hunyni. 

A példázat szerint az adott szolga ugyanis tartozott a megdorogált egyénnek és az megkínoztatta embereivel. Jézus ehhez azt ttte hoztzá, hogy az esetben, ha képtelenek vagyunk megbocsátani felebarátainknak, mi is szenvedésre leszünk ítélve általa. 

Sziasztok!

A nap második bejegyzése Vatikánba repít el bennünket, ugyanis XIV. Leó pápa üzent a hívő embereknek Nagyböjt alkalmából. Üzenetét február 17-én nagyböjt előestéjén tették közzé, mely alapvetően három fontos kulcsszó, a "meghallani", "böjtölni" és "együtt" köré épül.
Ennek megfelelően a legkiemelkedőbb vallási szempont, meghallani Isten Igéjét, mivel a meghallgatás alapvetően annak a jele, hogy készen állunk a másikkal kapcsolatot teremteni. Értekezése szerint a szent liturgiában az Ige meghallgatása nevelő célzatú, hiszen arra tanít minket, hogy legyünk nyitottabbak a világ és igazság felé; azaz fel tudjuk ismerni a szenvedésből és igazságtalanságból kiemelkedő hangot, s méltassuk azt válaszra.

Ha a nagyböjt a hallás ideje, akkor a böjt olyan konkrét gyakorlat, amely alkalmassá tesz bennünket Isten igéjének befogadására. Az ételtől való tartózkodás ugyanis ősi és nélkülözhetetlen aszketikus gyakorlat a megtérés útján.

Egy szóval a Szentatya e két mondatban a böjt jelentőségére és az előzőkben hangsúlyozott hallgatás gyakorlatára hívja fel a figyelmet, s hozzáteszi, hogy ennek legfőbb eleme az ételtől való tartózkodás, ugyanis ebben mutatkozik meg igazán, mire is vágyik lelkünk valójában. Szerinte a böjt arra hív bennünket, felülvizsgálatot tartsunk vágyainkat illetően, és tartsuk eleven tűzzel égő tényezőként az igaságosságra való szomjazásunkat.
A földi élet folyamán az embereknek az a dolguk, hogy éhezzenek és szomjazzanak az igazságosságra, de a jóllakás a másik élethez tartozik. Az angyalok ezzel a kenyérrel, ezzel a táplálékkal laknak jól. Az emberek viszont éheznek rá, mindnyájan utána vágyakoznak. Ez a vágyakozó ráirányulás kitágítja a lelket, növeli annak befogadóképességét. Ahhoz azonban, hogy a böjt megőrizze evangéliumi igazságát és elkerülje a szív felfuvalkodásának kísértését, mindig hitben és alázatban kell megélnünk. Ez megkívánja, hogy szoros kapcsolatban maradjunk az Úrral, mert:

Nem böjtöl igazán, aki nem tud Isten igéjéből táplálkozni.

Sziasztok!

A nap első bejegyzése ezúttal hamvazószerdáról fog szólni, s arról, hogy miként ünnepelték Nagyböjt kezdetét a Győri Egyházmegyében. Esetünkben az ünnepi szentmisének helyszínt a győri Nagyboldogasszony Püspöki Székesegyház adott otthont, s a szent liturgiát pedig Veres András, győri megyéspüspök vezette. A mise elején a püspök megáldotta a 2025-ös évből begyűjtött és elhamvasztott barkák hamvait, majd sor került a "hamvazkodás" szertartására.
Homíliájában a püspök arról beszélt, hogy fontos önvizsgálatot tennünk annak kapcsán, mi az ami fogva tart, s képtelenek vagyunk tőle szabadulni. Ezek lehetnek pl. rossz cselekedetek, szokások, felesleges beszéd; e szokásokat ildomos magunk mögött hagyni, hogy számunkra a böjti időszak igazán üdvös legyen. Végszóképp kiemelte az őszinte bűnbánat fontosságát, mert az esetben, ha őszintén Isten bocsánatát kérjük, elnyerhetjük a lelki szabadságot és annak örömét. Ugyanakkor tartózkodásra intette a híveket a túlzott önszeretet ellen, ugyanis gondolatmenete szerint a bűnbánat nem öntetszelgésből végzett önsanyargatás, hanem ez mutatja meg a szeretet helyes útját és irányát számunkra.