Figyelmeztetés!

Sziasztok!

A mai nap első cikkeként egy vallási ünnep, a Szent Család Ünnepe kapcsán hoztam egy rövid bejegyzést, melyben igyekszem összefoglalni nektek az ünneppel kapcsolatos tudnivalókat. Íme:

SZENT CSALÁD ÜNNEPE

Szent Család Ünnepét a Karácsony utáni első vasárnapon üli meg a Római Katolikus Egyház. Szent Családnak a Szüz Mária, Szent József és Krisztus urunk által megformált családot nevezi az egyházi tanítás, mintegy a jelen kor keresztény családjai előtt példaként statuálva őket. Az ünnep középkori alapokon nyugszik, hiszen kezdetleges csírái a 17. században kezdtek el szárba szökni, viszont tényleges megünneplése először Kanada területén terjedt el.
Az ünnep világszintű elterjesztését XIII. Leó pápa 1893-ban kezdeményezte azért, hogy megerősítse a 19. század végére a nyugati világban meggyengült családeszményt. XV. Benedek pápa 1921-ben az egész világegyház számára előírta a Szent Család vasárnapja megünneplését. S miért ünneplik pontosan Vízkereszt nyolcadán? E kérdésre a válasz az, hogy hivatalosan XI. Pius pápa helyezte a nyolcad első vasárnapjára, s ünneplik 1969-től kezdve a Karácsony utáni első vasárnapon, ami 2025-ben december 28-ra esik.

Sziasztok!

Mai, második hírem a Görögkatolikus Egyház háza tájára kalauzol el benneteket, hiszen Nyírbogdány görökgkatolikus közössége örömteli eseményből vehette ki részét december 18-án. Az a cikkhez kapcsolván kiemelendő, hogy imént említett község parókiája nem önálló, hanem fiókegyházi szerepet tölt be, méghozzá a Nyírturai Görökgatolikus Parókia filiájaként működik. E parókiát látogatta meg Szócska Ábel, nyíregyházi megyéspüspök, aminek apropóját az adta, hogy nemrég megújult a helyi közösség temploma. Azonban a püspök nemcsak az épületben tett látogatást, hanem bepillantást nyert az itteni közösség működésébe is, melynek igazgatási feladatait Szabados Viktor, parókus látja el. Az ennek nyomán felajánlott szentmisén részt vett a település polgármestere és önkormányzati dolgozói és együtt imádkoztak a gyártelepről érkező hívek a hierarchával, a képviselő-testület tagjaival, a közösség korábbi szolgálattevőjével, Lipcsák Tamás atyával, a helyi római katolikus plébános atyával, valamint a római katolikus és görögkatolikus testvérekkel, amiből az fakadt, hogy közös adventi gyertyagyújtást is eszközöltek az esemény okán.
A szertartás evangéliumi mondanivalója a közös ünneplés, lakoma és az erre történő meghívás allegorikus ábrázolása volt, mely esetben a püspök kiemelte, hogy:

Egy meghívás elfogadása áldozat meghozására ösztökéli az embert, épp ezért sokszor megszokott ütemtervének megváltoztatására kényszerül, és arra, hogy a vendégségbe ne térjen be üres kézzel. De azt, hogy pontosan mivel ajándékozzuk meg Karácsony ünnepén a Kis Jézust, még van időnk elhatározni; viszont az nagyon fontos, hogy készüljünk tudatosan az ünnepre, s vele együtt az örökkévalóság ünneplésére is!

A liturgia végén a közösség nevében Szabados Viktor parókus és a képviselő-testület tagjai megköszönték a főpásztor tanítását és jelenétét, a meghívás elfogadását. A közösség kötetlen találkozása, együttléte a szertartás után folytatódott.

Sziasztok! 

Karácsony utáni első hírem ezúttal egy igen nívós egyházi eseményről, a Boldoggá avatásról fog szólni, melynek apropóját az adta, hogy összesen 50 francia mártírt avattak boldoggá. Az eseményre december 13-án került sor a párizsi Notre Dame-ban, minek keretei között vitte véghez az avatási ceremóniát Jean-Claude Hollerich SJ luxemburgi bíboros.
A boldoggá avatottak között szerepelt egy, a II. világháborúban elhunyt veterán, Victor Dillard is, aki, amint az I. világháborút túlélte, papi hivatásra adta fejét. Dillard ezt követően egészen bebörtönzéséig aktívan tevékenykedett papként, melynek legfőbb tevékenységi körét a szegények és ezzel egyidejűleg a rászorulók segítése jelentette. Emellett elismert közgazdász volt, ki száznál is több cikket írt, s ennek margóján tizenkét órás munka mellett Krisztus Igéjét hirdette. Igehirdető tevékenységét azonban kerékbe törte a II. világháború, minek során 1945-ben a németek elhurcolták, majd a Dachaui koncentrációs táborba zárták, ahol embertelen körülmények között vesztette életét.
Épp ezért Arturo Sosa, jezsuita generális az általa kiadott körlavélben arra buzdította a szerzetesi társaság minden tagját, hogy adjanak hálát Istennek ezért a társukért, aki sokféle erényét a fiatalok és a munkások rendelkezésére bocsátotta, szolidaritást tanúsítva irántuk és Krisztust jelenlévővé téve a rendkívül nehéz körülmények között.

Sziasztok!

Karácsony másnapjának második híre még mindig a karácsonyi koncertről fog szólni, ám ezúttal Vatikán központú témával érkeztem számotokra. Ezt annak apropója adta, hogy XIV. Leó pápa december 13-án karácsonyi koncerten vett részt Vatikánban. A rendezvény helyszínként a vatikáni Auditorium Conciliazione szolgált, és az itt fellépő művészekkel már a program megkezdése előtt találkozót ült meg a Szentatya. A vatikáni koncert kapcsán az fontos tényező, hogy már 33 éve minden évben megrendezik a Karácsonyra hangolódás jegyében, s során a pápa is beszédet tart a jelen lévő közönségnek. Ez jelen alkalommal sem alakult másképp, hiszen Leó pápa beszédet tartott az egybegyűlteknek, akik felé legfőbb közlendőként kihangsúlyozta a következőket:

A zene kíséri életünk útját, emlékeinket és erőfeszítéseinket; olyan, mint egy közös, bensőséges napló, amely megőrzi minden egyes ember érzéseit – a nosztalgiát, a vágyat, a várakozást, az irányvesztést, az újjászületést –, egyszerűen, ugyanakkor mélységgel meséli el történetünket.

A pápa emlékeztetett arra, hogy az idei koncert bevételéből egy szalézi missziós projektet támogatnak a Kongói Köztársaságban, ahol egy 350 férőhelyes általános iskolát építenek. A Szentatya megjegyezte:

Ez a projekt arra emlékeztet minket, hogy a szépség, „amikor hiteles, nem zárkózik be önmagába, hanem felelős döntéseket hoz a világért”.

Karácsony közeledtével a pápa reményét fejezte ki, hogy a zene a lélek lakhelye lehet – egy belső tér, ahol a szív megszólalhat, közelebb hozva minket Istenhez, és lehetővé téve, hogy szeretete egyre jobban inspirálja emberségünket”.

Sziasztok!

Bár Karácsonyra nem terveztem aktivitást az oldalra, mégis sikerült találnom olyan cikket a Vatican News oldalán, melyet érdemes pont Karácsony másnapján megosztanom veletek. Ez pedig az, hogy XIV. Leó pápa általános iskolai karácsonyi koncerten vett részt Castel Gandolfo-ban. Az eseményre december 16-án került sor a város, VI. Pálról elnevezett iskolakomplexumában, mely alkalomból koncertet adtak az itt tanuló diákok, akik mind farmerben és fehér felsőben, rendezett sorban, egyenként foglalták el helyüket a lépcsőzetes színpadon. Izgatottan és mosolyogva kezdtek énekelni, és néhányan kézmozdulatokkal kísérték az énekeket, jelnyelven is kifejezve az ének mondanivalóját. Az Adeste fideles, a Joy to the world, a Noël Noël és az Astro del ciel dallamai és szavai betöltötték az ünnepélyesen feldíszített tornatermet, amely zsúfolásig megtelt szülőkkel, tanárokkal, az iskola dolgozóival, sőt jelen volt még Vincenzo Viva, Albano püspöke, Giordano Piccinotti, az Apostoli Szék Vagyonkezelőségének elnöke, valamint a pápa, aki az első sor közepén foglalt helyet. Az ünnepség végén a pápa megjegyezte, hogy szívmelengető volt számára olasz, latin és spanyol nyelven hallani imént említett dallamokat, s azt kívánta a gyermekeknek, hogy még sok hasonló élményben legyen részük. A jókívánság után arra buzdította a hallgatóságot, hogy tegyenek többet a békéért, valamint nyissák meg szívüket családjaik felé, majd Isten áldását kérte a jelenlévő tömegre. Az erre következő interjújában az igazgató kihangsúlyozta, hogy a gandolfo-i VI. Pál Általános Iskola az egyetlen olyan oktatási intézmény a világon, melyet a Szentszék igazgat, ami egyet jelent azzal, hogy legfőbb igazgatója a pápa. Mikor számukra kiderült, hogy a Szentatya hétfői és keddi napokon a Villa Barberini-ben tartózkodik, levelet írtak részére, amelyben megkérték, vegyen részt rendezvényükön, ezzel meglepve a kisdiákokat, akik csak a főpróbán szereztek tudomást a pápa látogatásáról.