Figyelmeztetés!

Mielőtt elkezdjük boncolgatni a 3 szinoptikus evangéliumot, vagyis név szerint Máté-, Márk-és Lukács evangéliumát, illendő pár szót ejtenünk arrólk is, mi is az a szinopszis, íme:

A szinopszis görög eredetű szó, mely az irodalmi alkotások másolására használt nyomdatechnikai módszer eredeti vonatkozása szerint. Lényege, hogy az összehasonlítandó elemeket hasábokba rakják egymás mellé, hogy könnyebben értelmezhető szöveggé formálják. Ebben vonatkoztatásban született meg az ótestamentum két ismert szinopszisa a Krónikák-és Királyok könyve.
Újszövetségi szempontból ide sorolható az újtestamentum első három könyve, Máté-, Márk-és Lukács evangéliuma, ugyanis a három apostol könyve csak úgy értelmezhetőbb egyszerűen, ha összehasonlító elemzést készítenek róluk, mivel mondhatni, hogy egymásból következik a három evangéliumi cselekmény.

A szinopszis taglalása után ismerkedjünk meg a három szinoptiukus evangéliummal, íme:

MÁRK, MÁTÉ ÉS LUKÁCS EVANGÉLIUMA

A sorban elsőként említeném Márk evangéliumát, ugyanis már a zelején szembetűnik egy érdekes irodalmi műsítus, az in medias res, azaz a dolgok közepébe vágó evangéliumi kezdet. Az evangélium a Kr.u. 70-es évek előtt keletkezhetett, de fontos megjegyezni, hogy elemzése csak Máté és Lukács evangéliumával egybevéve lehetséges. A szerző teológiai szempontok alapján építi fel művét,  melyek főként Jézus életszakaszaiból merítenek történeteket olvasói elé. Lényeges még, hogy az evangélium a Mester beszédeit foglalja össze, akárcsak Máté és Lukács evangéliuma.
Lukács evangéliuma ezzel szemben szemtanukra hivatkozva próbálja elmagyarázni azt, hogy Krisztus üdvössége nem kerül semmibe, az Atya őt küldte az emberiség bűnöktől megmentésére. Alapjában véve a hellén zsidóságnak készült műről beszélünk, mely úgy mutatja be Jézust, mint a Szentlélek által felkent Üdvözítőt. Főbb szempontjait az határozza meg, hogy bizonyos történések között viszonylag sok idő telik el soraiban, miközben a hagyománytörténet szempontjait követi. Szerzőjeként több újszövetségi írás - Kolossei levél például - is Lukácsot nevezi meg.
A két evangéliummal ellentétben Máté evangéliumának írói mibenlétéről megoszlanak a vélemények, ugyanis nyelvezete alapján nem éppen tudják azt rábizonyítani, hogy valóban Máté apostol műve lenne, noha jóllehet őt tartják a szerzőjének. A könyv eredeti kézirata a keresztény hitet valló zsidóságnak készült, érdekes jellemvonása pedig az, hogy Jézus családfáját Dávid királyig vezeti le. Célkitűzése az, hogy bebizonyítsa, Jézus Krisztus az a megváltó ,akit a nép mindig is várt, s aki egy napon majd megváltja kereszthalálával és feltámadásával a világot. Érdekessége továbbá az is, hogy a könyv elejére a gyermekiség történetét, míg végére a szenvedéstörténetet írja le. Erősen zsidó-jellegű kézirat, mely hasonlóan Márk evangéliumához a Kr.u. 70-es években keletkezhetett.
A három evangélium hasonlósága abban rejlik, hogy mindegyik protokanonikus újszövetségi könyv, görög nyelven íródott a kutatók érvelései szerint.
Eltérésük még abban is kimutatkozik, hogy Lukács a szenvedéstörténet alapján úgy mutatja be Jézust, konkrét történeti személyiségén kívül, maga a példaértékű egyéniség. Habár az evangéliumban felismerhetők a különféle irodalomtörténeti műfajok, érdekes módon mégsem határozhatók meg ezek konkrétan. Máté evangéliuma különböző szóbeli hagyományokból táplálkozó történeti mű, míg Márk evangéliuma ezzel szemben keletkezéstörténetileg nem azonosítható, mivel eredeti, görög nyelvezetén kívül a latin és arám nyelvű részletek is keverednek benne,egyes részei ráadásul kölcsönösen megmagyarázzák egymást. Megjegyezendő, hogy Márk története inkább Jézus tetteit meséli el, a beszédeiből vajmi keveset merít csak. A könyvből továbbá az is szembeötlő, hogy Máté forrásait szinte nem is használja fel Márk.
Ezzel szemben Máté a Mester szájába ad bizonyos történeti elbeszéléseket, melyeket aztán igyekszik megmagyarázni, miközben próbál következtetéseket levonni az egyes történetekből. Lényeges momentuma az is, hogy a szenvedéstörténetet saját történetekkel is kiegészíti a szerző, míg a családfánál kihangsúlyozza, hogy Jézus Dávid király leszármazottja, miközben kiemeli, hogy hol született a Megváltó.
Utolsó szempont szerint Lukács evangéliuma egy bizonyos Teofilusnak címzett újszövetségi kézirat, mely Jézus élettörténetét azzal igyekszik kidomborítani, hogy belehelyezi azokat az üdvtörténetbe a helyszíneinek pontos meghatározásán keresztül megközelítve őket. A szerző elénk tárja pontos céljait, majd ezután a gyermekiség történetét ismerteti meg olvasójával. Végül a legutolsó érdekessége Lukács művének az, hogy úgy hirdeti Krisztus evangéliumát, mint az ószövetségben a próféták írták le próféciáikat.

RELIGIO-PORTAL