<< VISSZA - RELIGIO
Ha valaki egy hívő embertől megkérdezi, mi a hitének alapja, sok esetben egyből rávágja nemhívő társának: "Isten!". Az ekkor őt értetlenül figyelő személynek azonban ez kínainak tűnik, ugyanis nemcsak valamiben kell hinni, hanem abba a valaimbe bele kell csampészni egy olyan dolgot, alapvető tényt, amelytől az hitté válik, méghozzá olyanná, ami lehetővé teszi az Istenhit fogalmának kialakulását.
Hittudós kutatók szerint a hit egy misztikus tudatalatti fejlődése az embernek, melyet már kiskorban az erre való vallásos gondolkodást elősegítő neveléssel el kell kezdeni kiépíteni benne, amely később a mélyen vallásos orientáltság központi eleme lesz. Hitünk alapkövét sokszor azonban negyban meghatározza az, hogy egyénileg vallásos vagy nem vallásos környezetben nevelkedünk, ha nem vallásos közegben növünk fel, melyek azok a sajátosságok, melyek hitünk kifejlesztésében esetleg segíthetnek, vagy épp hátrányt jelentenek. Mielőtt kitérnénk az ókori hitvilág egyes pontjaira, hogy az ott megfigyelhető politeizmusból hogyan alakult át monoteizmusba az Istenkép, elsőként rakjuk tisztába a hit fogalmát.
Mi a hit? Egy lelkigyakorlati hanganyagban az előadó kitér a hit fogalmára, amely egyszerű és nagyszerű megfogalmazásban annyit jelent: "Élő, személyes kapcsolatban vagyunk Istennel.". Az élő személyes kapcsolat pedig csak úgy jöhet létre, hogy napi rendszerességgel találkozunk Istennel - azaz vagy eljárunk minden misére, vagy, ha nem járunk el, akkor "párbeszédet" folytatunk vele különböző imádságok által.
AZ ÓKORI HITVILÁG - ÓKORI RÓMA, EGYIPTOM ÉS GÖRÖGORSZÁG
Történelmi tanulmányainkból talán jól tudjuk, hogy a legtöbb ókori kultúrában nagy jelentősséget tulajdonítottak az Istenhitnek, ezen belül is az úgynevezett politeista szemléletnek (magyar nevén többistenhit), melynek célja az volt mindenféle érzelemnak, tárgyi és természeti elemnek meg volt az istene, akinek gyakran templomokat emeltek, hogy minél jobban tiszteleghessenek a Nagybecsű előtt.
Megfigyelhető az is, hogyaz ókori római és görög hitvilágban 12 istenség neveit jegyezték fel, melyeknek a két ország jegyzéke által párjuk is volt. Így például a római mitológiában az aratás istennőjének, Ceres-nek a görög megfelelője Démétér, a bor és mámor istenének, Bacchus-nak, a görögöknél Dionüszosz felelt meg. Ugyanígy párhuzamba állíthatók a mennydörgés és villámlás istenei is: római mitológiában Jupiter még görögöknél Zeusz.
Egy kicsit délebbre, Egyiptomban még a düh és a harag is kapott istent, ugyanis az ókori egyiptomiak úgy vélték, a dühük és haragjuk is isteni befolyásoltság alatt van, melynek isteni alapjául magát a főisten, Széth gonosz, és királyi uralkodásra szert tenni akaró Szahmet nevű fivérét választották. Az egyiptomi civilizáció teljes egészében eltérő istenképeket állított fel, mint az előbbi kettő, ugyanis náluk a napistenből kettő is volt: Ré és Ámon. Ennek a hitvilágnak megfelelően a fáraók is így választottak nevet maguknak, mivel a napisten fiainak tartották magukat (pl. Tutanhamon, Amenhotep).
Az idők múlásával azonban az ókori civilizációk fokozatosan áttértek az egyistenhitre, így a fentiekben említett három népcsoport így lett politeistából monoteista (egyistenhívő). Bár az egyistenhit római oldalról nem ment zökkenőmentesen, mert a keresztényüldözések a megtérést nagyban befolyásolták. Az egyiptomiak egyistenhitét Allah isten tisztelete határozza meg, mely mindmáig egy lényeges momentuma a zsidó vallásnak is.
AZOK A CIVILIZÁLT INDIAIAK
Mindenki tudja, hogy a fentiekben említett három ókori civilizáció szerint ők is beleillenek a politeizmust "űző" civilizációk sorába, de egy fontos különbség mégis érződik a hitvilágán, vallásán. India lakói buddhisták, ami azt jelenti, hogy számukra a legfontosabb a teljes boldogságban élt élet, a testi-lelki egyensúly elérése egyaránt. Ám ennek a vallásnak is vannak különböző istenei, akiknek nagy jelentőséget tulajdonítanek. Így példának okáért megemlítem a szerelem istenét, Kámadevát, vagy a vállalkozások istenét, Ganeshát. A hindu civilizációnak mindmáig fontos alappilére a többistenhit, mivel a mai napig találkozhatunk a különböző istenségeknek felállított templomokkal, ahol szertartásokat végeznek, imádkoznak az emberek az adott istenek felé. Az indiaiak úgy vélik ezek az istenek létező egyének, akik meghallgatják és segítik őkat bármiféle vállalkozásuk kapcsán.
RELIGIO-PORTAL
|