A tiara az egyetlen olyan szimbólum, melynek alkalmazása idők hagyományába vész, mivel VI. Pál óta az újonnan választott egyházfők nem éltek viselési lehetőségével. Történészek kutatásai szerint a keleti egyházak papjai által viselt camelaucum vagy phrygium nevezetű süvegből fejlődött ki, melyet ennek értelmében az uralkodók is viseltek. Ebből fejlődött ki az idők során az ún. triregnum, azaz hármas korona, melynek szimbolikus jelentéstartalma a pápára tekintve a következő:

A fejedelmek és királyok atyja, a világ ura, Krisztus földi helytartója.

Fejlődéstörténete is érdekes abból a tekintetből, hogy pl. a XIII. századig csak koronaként volt jelen a pápák életében, azonban e századtól már a mai pápai süveghez hasonló infula (azaz két aranyszín szalag) is díszellett rajta. Ezt további fejlődése során egy, a csúcsán elhelyezett kereszt egészítette ki, s fontos kihangsúlyoznunk, hogy eredetileg az uralkodói szuverenitás, mintsem a pápa jelképeként volt ismert; azaz a pápa kizárólag ünnepi alkalmakkor, körmeneteken, felvonulásokon alkalmazta. Ennek tükrében – amint ismertetőnk elején is kitértünk rá – az utolsó pápa, akit még e koronával illettek, VI. Pál volt, viszont 1964-ben lemondott róla. Ugyanez az elutasítás igaz volt II. János Pálra is, akinek ugyan felajánlották, azonban ő visszautasította azt. Manapság a pápai tiara – habár használata homályba vész – mégis a pápai hatalom jelképe, hiszen címereikben mind idáig használják. A pápai címerekben ráadásul az Egyház keresztbe tett, vörös zsinórral összefogott kulcsai fölött látható, s ez a formula, mint a zászlóban, a Vatikán hivatalos fizetőeszközén és az imént tárgyalt pápai gyűrű pecsétjének hátoldalán is egyaránt szerepel. A tiara jelképének továbbviteli szokását azonban XVI. Benedek és utódai némileg átformálták, hiszen püspöki süveg látható a kulcsok felett, viszont az mellette szól, hogy mint Ferenc-, mint pedig XIV. Leó pápa kissé módosított a süveg kinézetén.

RELIGIO-PORTAL