E két téma tekintetében eltérő szokások alakultak ki az elmúlt évtizedekben Magyarország különféle részein, ugyanis más a helyzet faluhelyen és más például egy városi közegben. Az első témakörünk a Halálhír hírül adása, mely faluhelyen a legfigyelemfelkeltőbb, hiszen ott általában a templom legkisebb harangjával nemcsak a halott személy lelkiüdvéért történő imára buzdítanak, hanem azt is megtudhatjuk, milyen nemű, korú, családiállapotú volt az eltávozott fél. Pl. ha egy alkalommal szakítják meg a lélekharang harangozását, gyermek, ha kétszer nő; ha háromszor, akkor pedig férfi az elhunyt. A halálhírt hírül adó csendítés után jön a plenum, vagyis az az eset, amikor összehúzzák a templom harangjait mindaddig, míg a tenetés le nem zajlik. A mezőberényi Evangélikus templomban halálhír tudatásakor először a lélekharang, majd a nagyharang szólal meg egymagában; ez utóbbi női elhunyt esetén megszakítással, férfi esetén pedig anélkül tudatja a hírt, végül a templom tornyában lakó összes harangot összehúzzák. A kecskeméti Református Nagytemplomban ezzel ellentétben csak két alkalommal verik félre a harangokat ilyen esetekben: temetés megkezdése előtt és akkor, ha a gyászoló egybegyűltek elindulnak, hogy utolsó útjára kísérjék az elhunytat. S végül, de nem utolsó sorban megmelítendő még a debreceni Református Nagytemplom is, ahol a nagyharang váratlanul bekövetkező megkondítása jelzi a lakosság számára, hogy elhunyt van a városban.
RELIGIO-PORTAL
|