A nap második bejegyzése a napokban lezajlott Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéhez kötődik majd, hiszen, mint tudjuk, február 2-án eme ünnepet ülte a Római-és Görögkatolikus egyház. Ez alkalomból jelenleg a Hajdúdorogi Főegyházmegyébe látogatunk el gondolatban, amelyen belül Debrecen városát célozzuk meg, ahol ünnepi liturgiára gyűlt össze a görögkatolikus közösség az Attila téri templomban. A hitközösség által más néven A Találkozás ünnepének nevezett ünnep keretei között Kocsis Fülöp, hajdúdorogi metropolita diakónussá szentelte Szakállas Csabát.
Az érsek-metropolita gondolatmenete szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe egyúttal nemzedékek találkozását is jelenti, ugyanis Simeon és Krisztus találkozása mindmáig megszólít bennünket. A világ gyors változásai miatt egyre nehezebb megértenünk egymást fiataloknak és időseknek, de az Egyháznak gyógyító hellyé kell válnia, ahol tanuljuk a kölcsönös nyitottságot, türelmet és meghallgatást. Simeon Máriának szóló próféciája emlékeztet arra, hogy az öröm és a szenvedés összetartozik. Mária boldog, mégis szenvedés vár rá. Kocsis Fülöp szentbeszédében rámutatott arra is, hogy a szolgálat öröme nem mentes a kereszttől, hiszen szenvedések közepette tanulhatjuk meg az engedelmességet és ott mélyül el igazán, Istenből fakadó öröm.
A nap első bejegyzése Nagyváradra vezet el minket gondolatban, ahol papi továbbképzést tartottak. A képzés megrendezésére január 27.-28.-án került sor, melyen a váradi, a szilágysomlyói és az élesdi esperesség, 28-án a bihari és az érmelléki esperesség papjai vettek részt.
A találkozókon jelen volt és megosztotta gondolatait Böcskei László nagyváradi megyéspüspök is. Pék Sándor székesegyházi esperes-plébános előadásában a szentség bibliai és történeti gyökereit, a dogmafejlődés főbb állomásait, valamint a jelenlegi liturgikus gyakorlat teológiai hangsúlyait ismertette, külön figyelmet szentelve annak, hogy a betegek kenete a gyógyító és megerősítő Krisztussal való találkozás szentsége. Az elméleti bevezetést követően a jelen lévő lelkipásztorok együtt keresték a válaszokat a szentség pasztorális gyakorlatát érintő kérdésekre, megosztva egymással tapasztalataikat, nehézségeiket és jó gyakorlataikat. A beszélgetések során kiemelt hangsúlyt kapott a hitoktatás szerepe, illetve az, hogy miként lehet a katekézisek alkalmával eloszlatni a betegek kenetével kapcsolatos félelmeket és tévhiteket. Hosszasan elbeszélgettek az elsőpéntekes betegek látogatásának gyakorlatáról, az ehhez vezető lelkipásztori útról, az esetleges ellenállások okairól, valamint a rutin veszélyeiről és annak elkerülésének lehetőségeiről. Szó esett a kórházakkal, idősek otthonával és más szociális intézményekkel való kapcsolattartás fontosságáról, illetve az orvosokkal, egészségügyi és szociális dolgozókkal való együttműködés lelkipásztori jelentőségéről. A résztvevők kiemelték a családtagok, hozzátartozók lelki kísérésének fontosságát, valamint a halállal való szembenézés segítését, illetve megosztották tapasztalataikat a betegek kenetének közösségi kiszolgáltatásáról, annak előkészítéséről, hangsúlyairól, valamint az ökumenikus érzékenységet igénylő helyzetekről. A beszélgetés érintette továbbá a temetések és a gyászpasztoráció kérdéskörét is, rámutatva arra, hogy ezek az alkalmak különösen fontos lehetőséget jelentenek az evangéliumi remény közvetítésére és a gyászolók lelki kísérésére. A találkozó megerősítette a lelkipásztorokat abban, hogy a betegek szentsége nem csupán liturgikus cselekmény, hanem a gyógyító, vigasztaló és reményt adó Krisztus irgalmas közelségének jele a mai lelkipásztori szolgálatban.
A nap második bejegyzése ezúttal Vatikánba repít el bennünket gondolatban, hiszen XIV. Leó pápa ismét találkozón vett részt. Az eseményre január 29-én került sor az Apostoli Palotában, ahol szívélyes fogadtatásban részesítette az Európai Parlament elnökét, Roberta Metsolát. Metsola öttagú kísérettel érkezett a találkozóra, majd később az Apostoli Államtitkárral, Pietro Parolinnal tárgyalt. Az elnökasszony háláját fejezte ki, hogy a Szentatyával találkozhatott, melyről bejegyzést is publikált X-profilján. Az alábbiakban Metsola X-bejegyzését olvashatjátok a pápával tartott audienciáról:
Jelentőségteljes délelőttöt töltöttem a Vatikánban Őszentsége, XIV. Leó pápa audienciáján. Hálás vagyok, amiért világosan megfogalmazta szándékát, és amiért osztozunk a béke párbeszédes úton való előmozdítására vonatkozó nézetekben Európa és a világ számára.
Habár már hivatalosan lezártnak tekintem az Ökumenikus imahéttel kapcsolatos információkat, egy kis ráadás sosem árt e téren. Ezúttal Vácra látogatunk el, és összegezzük a 2026. január 18.-25. között lezajlott eseménysorozatot.
A helyi imaalkalmak a városban működő négy keresztény felekezet - baptista, evangélikus, református és római katolikus - együttműködésével valósultak meg. A rendezvénysorozat keretében minden lelkipásztor egy másik felekezet közösségében hirdetett igét. Az évtizedek óta megszervezett esemény célja, hogy a különböző keresztény felekezetek közösen imádkozzanak a keresztények egységéért világszerte. Az idei év mottója:
Egy a test és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is.
Az Egyházmegye Youtube-csatornáján közzétett videóban Balázs András katolikus pap, Detre János evangélikus lelkész, dr. Borsi Attila református lelkipásztor és Meláth Attila baptista lelkipásztor osztotta meg gondolatait. A videót az alábbaikban mellékelem nektek:
A nap második bejegyzése a Pécsi Egyházmegyében repít el bennünket, ahol is kántoroknak szerveztek lelki töltődéssel egybe vont szakmai napot. Az program január 24-én ment végbe a Pécsi Egyházmegye főpásztorának kezdeményezésére, és legfőbb célja a liturgia iránt érdeklődő hívek és egyházzenészek találkozója, valamint a közös gondolkodás és tapasztalatcsere volt. A programot Felföldi László pécsi megyéspüspök nyitotta meg, aki köszöntőjében a következőképp fogalmazott:
A liturgikus ének nem pusztán kísérőelem, hanem az imádság egyik legmélyebb formája, amely egyszerre szólítja meg az értelmet, az érzelmeket és a közösséget.
A délelőtt központi előadásában Máger Róbert, a Pécsi Egyházmegye püspöki irodaigazgatója és Kovács Szilárd Ferenc, a pécsi bazilika zeneigazgatója együtt elemezték az ének liturgiában betöltött szerepét. Előadásuk teológiai és zenei megközelítésből világította meg, hogyan válhat az ének a liturgia szerves részévé, és miként segítheti a hívek aktív részvételét és befogadó jelenlétét a szent cselekmények során. Külön hangsúlyt kapott az a kérdés, hogyan lehet a liturgikus hagyományt a ma embere, a közösségek számára élő módon közvetíteni, figyelembe véve a helyi adottságokat és a reális lehetőségeket.
Fodor Gabriella egyházzenész, a pécs-havihegyi Havas Boldogasszony-templom orgonista-karnagya tartott előadást a magyar gregorián típusdallamokról mint a népének sajátos formájáról. Rámutatott, hogy ezek az énekek hidat képeznek a bibliai szövegek, a magasművészet és a hívek mindennapi liturgikus gyakorlata között. A napot kerekasztal-beszélgetés zárta, melynek során a résztvevők kérdéseket fogalmazhattak meg, tapasztalatokat oszthattak meg, és együtt keresték a válaszokat a kántori szolgálat mindennapi kihívásaira. A párbeszéd megerősítette:
Az egyházzene jövője a hagyomány és a jelen valóságának folyamatos, nyitott és szakmailag megalapozott találkozásában rejlik.
A Pécsi Egyházmegye kántornapja nem csupán szakmai továbbképzés volt, hanem megerősítő közösségi esemény is, amely hozzájárult a kántorok hivatásának újragondolásához és lelki megújulásához.
Az oldal az egyéb VILÁGVALLÁSOKKAL, VALLÁSI IRÁNYZATOKKAL FOGLALKOZIK, de nem áll kapcsolatban semmilyen vallási felekezettel, plébániával vagy azok vezetőivel. AZ ITT TALÁLHATÓ ANYAGOK SAJÁT TANULMÁNYOKBÓL, PAP-ISMERŐSEIMMEL VALÓ PÁRBESZÉDEK ALAPJÁN, ILLETVE KÜLÖNBÖZŐ INTERNETES FORRÁSOKBÓL KERÜLTEK A MODULOKBA, mindezt saját szavakkal átformálva, épp ezért más, vallással foglalkozó oldalak számára elvinni és sajátodként feltüntetni SZIGORÚAN TILOS!
