Az Angolkisasszonyok rendje, vagy latinul Insitutum Beatae Mariae Virginis, egy oktató-nevelő, pápai joggal rendelkező női szerzetesrend.
A rend elődszervezetét Ward Mária (1585. január 23. – 1645, január 30.) alapította 1609-ben, a franciaországi Saint Omerben, ahol kollégiumot és iskolát nyitott Angliából menekült katolikus nemesi családok leányainak. Segíteni kívánta az egyházat a hit terjesztésében és védelmében:

- részben a leányifjúság nevelésével,
- részben más apostoli és szociális munkával.
Ward néhány munkatársai visszatért Angliába, hogy ott dolgozzon a katolikus hit megmentéséért. Ez az apostoli feladat új szerzetesi életformát igényelt, amire az alapítónő a jezsuitáknál talált mintát. Elhatározta, hogy olyan rendet alapít, amelynek főpapnője közvetlenül a pápának alárendelt, tagjait pedig nem kötelezi klauzúra. Ezt a tervét az angliai papság és a Római Kúria is ellenállással fogadta (részben a jezsuiták követése, részben a klauzúra elhagyása miatt).
VIII. Orbán 1631-ben föloszlatta a rendet, de a volt tagok folytathatták nevelő munkájukat. 1632-ben a pápa ismét engedélyezte, hogy Mária társaival Rómában közösségi életet kezdjen: a rend alapja ez az új közösség lett, aminek szabályzata lényegesen különbözik az alapítónő eredeti elgondolásától. 1700-ban az anyaházat Münchenbe helyezték át.
XI. Kelemen pápa 1703-ban megerősítette a rend szabályait; a végső jóváhagyást 1877-ben IX. Piustól kapták meg.

- 1929-ben az anyaházat visszahelyezték Rómába.
- 1953-ban egyesítették a római, mainzi és St. Pölten-i rendtartásokat.
- 1990-ben 158 rendházukban már 2623 apáca élt.
- 2002-ben a rend 22 tartományában 2192 angolkisasszony tevékenykedett.

Magyarországra Pázmány Péter hívta be a rendet 1628-ban, de az első rendházuk Pozsonyban csak hat évig működött. Végleges letelepítésük Mária Terézia műve. Az önálló magyar rendtartomány 1939-ben alakult meg; a magyar házak odáig az osztrák rendtartományhoz tartoztak.
1948-ban 430 angolkisasszony tanított mintegy hatezer gyereket, de ekkor az iskolákat államosították. 1950. június 18-ról 19-ére virradó éjjel a budapesti és az egri zárdából a nővéreket Máriabesnyőre hurcolták. A veszprémi és a nyíregyházi apácák elmenekültek az elhurcolás elől, de a veszprémiek egy csoportját Csopakról Piliscsabára, majd a zirci lágerbe vitték. A kecskeméti zárda láger lett. 1950. szeptember 22-én minden apácának megtiltották a habitus viselését, és november 1-jéig el kellett hagyniuk a lágerokat. Azoknak, akik hajlandóak kilépni a rendből, lakást és állást kínáltak, de az ajánlatot senki sem fogadta el. A rend 1989-ben éledt újjá, amikor november 19-én 4 nővér az üres pilisszentlászlói plébánián megkezdte a közösségi életet. 1990-ben a rendnek 138 tagja volt; azóta létszámuk lassan csökken. Rendházak, melyeket az Angolkisasszonyok vezetnek, 8 városban találhatók mindössze, amelyből kettő mára már Szlovák, illetve Román fennhatóság alá tartozik. Íme a városok névsora:

• Budapest
• Eger
• Eperjes (Szlovákia)
• Piliscsaba (Klotildliget)
• Veszprém
• Kecskemét
• Budapest-Zugliget
• Nyíregyháza
• Élesd

RELIGIO-PORTAL