VISSZA - VÁCI EGYHÁZMEGYEI TALÁLKOZÓ
Dunaharaszti, vagy, ahogyan a németek említik, Harast, Pest megyében a Szigetszentmiklósi járásban található város, a butapesti agglomeráció része. A fővárostól 17 km-re délre, az M0-s, a Budapest-Baja 510-es számú út és a Budapest-Kelebia 150-es számú vasútvonal mentén terül el. Határos települések: Budapest, Alsónémedi, Taksony, Szigetszentmiklós ez utóbbi természetes határ is, melyet a Ráckevei-Duna képez. Innen indul a Duna–Tisza-csatorna.
A terület már a bronzkor óta lakott. A római korban egy kereskedelmi út vezetett át a térségen. A IV. században a határok védelmével megbizott légióknak egy táborhelye volt itt, melyet Contraaquincum-nak is neveztek. E táborhely Diocletianus császárnak 293-ban kiadott rendeletére épült és a IV. század végéig állt fenn. Dunaharaszti, Haraszti nevét 1229-ben említik először az oklevelek Haraszti néven.
1270-ben V. István Taksony faluval és Ráda pusztával együtt, melyek azelőtt Lóránd nevű birtokosé voltak, a margitszigeti apácáknak adományozta.
A 14. században az Imregi család birtokába került; e család kihaltával 1453-ban a helység felét a Gecseiek nyerték adományul. 1482-ben Gecsei Esthre Kálmány felét Nagylucsei Orbán győri püspöknek adta el.
A török hódoltság alatt elpusztult, 1690-ben az elhagyott és lakatlan helyek között említették. Csak 1694-ben kezdett ismét benépesülni, ekkor Ráday Gáspár volt a birtokosa, aki hatodrészét Forster Kristófnak, hatodát pedig Semléki Ádámnak adta zálogba. 1701-ben pedig Koroncsay János és Battik Péter bírtoka volt. Közvetetlenül a szatmári békekötés után németek telepedtek le a helységbe, 1737-ben már német lakosai voltak és ekkor a báró Laffert család birtoka volt. Az 1754 évi vármegyei nemesi összeírás szerint báró Laffert Nándor Antal örökösei voltak a helység földesurai. A Laffert család 1864-ig volt itt birtokos, ekkor a birtokot Földváry Móricz vásárolta meg.
Petőfi Sándor két alkalommal, 1841 áprilisának első felében, illetve 1845. július 15-én rövid ideig a községben tartózkodott. Fellendülését a HÉV-vonal kiépítésének köszönheti (19. század vége). Ekkortól üdülőhely, gyorsan polgárosodott, gyárak épültek. 1900-tól hívják Dunaharasztinak, korábbi neve Haraszti volt. A 20. század elején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kispesti járásához tartozott.
1910-ben 3861 lakosából 3845 magyar volt. Ebből 3428 római katolikus, 249 református, 118 izraelita volt.
1956-ban földrengés volt a településen.
Dinamikus fejlődésének érdemeként 2000-ben városi rangot kapott.
RELIGIO-PORTAL
|
