Kórházlelkészség. Bizonyára, aki mélyen vallásos, már hallott erről a fogalomról, sőt nagyjából körül is tudja határolni, mit jelenthet a fogalom. Aki viszont most találkozik vele, annak segítség képpen elmondom, miről szól a fáma.
A kórházlelkészi "hivatás" tulajdonképpen vlalásonként eltérő dolog, mégis ugynaaz a végeredménye, ugynais a kórházakban tevékenykedő lelkészek is jogosultak a szentségek kiosztására, mint például a betegek kenete, gyóntatás, eucharisztia levezetése, de emellett lelkigondozásra is jogosultak. A református és evangélikus egyháznál a lelkészi gyakorlat egyik fontos állomása a szociális segítség a kórházakban lévő, már-már sok esetben magatehetetlen, tartósan ágyban fekvő betegek ellátása egyházi szinten, amely a zegy éves ún., kápláni gyakorlat részét képezi náluk.
A római katolikus rendszerű egyháznál felszentelt áldozópap végez elsősorban kórházlelkészi feladatokat, de ugyanolyan jogosultsága van egy diakónusnak is megtenni ugyanezeket a lépéseket, csak akkor a helyi plébános jóváhagyásával cselekedhet. A formaisága ettől ugyanúgy marad, mivel kioszthatja a szentségeket a zadott diakóniai szolgálatát végző lelkész is.
Ma már egyre több olyan kórházról tudunk, ahol a lelkészségnek ezen vállfaja tökéletesen működik, ugyanis a betegellátó intézetek nagy részében kápolnákat is létesítettek misetartásra ideális helyként, sőt a lalkigondozást is végző lelkészeknek saját szobát is adományoz a kórház, amelyben lebonyolíthatja a beteg lelkek gyógyítását, ápolását. Sok esetben azonban a helyi plébániai vezető jár ki a kórintézetekbe, hogy istentiszteletet tartson, áldoztasson, gyóntasson, esetleg feladja a nagyon beteg személyeknek az utolsó kenetet, vagy a betegek szentségéhez járultassa hozza a lábadozókat.
Akárhogy is közelítjük meg ezt a nemes szolgálatot, végeredményben mindig ugyanazt kapjuk: Istent szolgálni kórházlelkészként is hatalmas felelősség...
RELIGIO-PORTAL
|