Mint ezt már a római katolikus vallás papi hivatással kapcsolatos ismereteinkből tudjuk, a katolikus vallás szigorúan krisztusközpontú, ami azt jelenti, hogy Jézus Krisztus papságát hivatottak szolgálni életük végéig, akik ezt az utat választják. A Krisztusi papság magával vonja a papi nőtlenség elvét, ami azt jelenti, hogy egész életére szüzességet fogad, amiből kifolyólag nem lenne szabad párkapcsolatra irányuló tevékenységet folytatnia egy felszentelt áldozópapnak sem.
Ezt a krisztusközpontú felfogást reformálta meg Kálvin János a Református Egyház legkiemelkedőbb hittudósa, aki kijelentette, hinni ugyan szabad, meg kell is Krisztusban, az ő testének és vérének meglétében, mégis felesleges a cölibátus alapelve, mert ez egy rossz beidegződésű ideológia. Ebből kifolyólag a vallás követői, akik papi hivatásra szánják el magukat nem fogadnak szüzességet, vagyis lehetőségük nyílik arra, hogy akár házas felek, házasulandó párok, szerelmesek is lelkészek lehessenek, így lelkigondozóivá válva egymásnak és az általuk elvállalt egyházközösségnek is. Ez is az oka annak, hogy a világ második legnagyobb vallási irányzatának, a Református Vallásnak oly sok lelkészi hivatását űző fiatal és középkorú férfi valamint nő az igehirdetője Isten szent templomában.
RELIGIO-PORTAL
|
