>>VISSZA-SZERZETESRENDEK
A Jezsuita Rend egyike a világ szabályozott rendi keretek között működő rendjeinek. Latin neve: Societas Jesu, rövidítése SJ. A rendet Loyolai Szent Ignác hozta létre 1534-ben, viszont jóváhagyására egészen 1540-ig kellett várnia az ide tartozó ifjaknak. Szerte a világban mintegy 18 ezer jezsuita él, 126 országban végeznek hittérítő tevékenységet, oktatási intézményeket tartanak fenn, valamint szociális és lelkipásztori feladatokat is ellátnak egyaránt. Csak férfiak lehetnek tagjai a rendnek.
A jezsuiták célja (saját megfogalmazásuk szerint), hogy nemcsak saját üdvösségükön és tökéletesedésükön, hanem a hit védelmén és terjesztésén, valamint másoknak a keresztény hitéletben való előrehaladásán is fáradozzanak. Újabb megfogalmazásban a jezsuiták küldetése a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása. A jezsuiták a hármas hagyományos szerzetesi fogadalom mellett (szegénység, tisztaság, engedelmesség) felajánlják szolgálatukat Róma püspökének, a pápának mint Krisztus helytartójának, hogy az egyházfő bármikor szabadon rendelkezhessen a jezsuitákkal, ahol belátása szerint a legnagyobb szükség mutatkozik rájuk. A jezsuitáknak így voltaképpen nincs sajátos munkaterületük, illetve minden munka jezsuita feladatnak számít, amely küldetésüknek megfelelően a hit szolgálata és az igazságosság előmozdítása.
A jezsuiták neve után szereplő SJ a rend latin nevének kezdőbetűi (Societas Jesu) a jezsuita rendhez tartozást jelzi. Jelszavuk latinul: Omnia ad maiorem Dei gloriam (O.A.M.D.G., azaz magyarul: Mindent Isten nagyobb dicsőségére M.I.N.D.) Címerükben az IHS Jézus görögösen írt nevének latin betűs átírásából származó rövidítés látható. Ez a középkortól elterjedt Krisztus monogram a domonkosoknál és a ferenceseknél is általános volt. Loyolai Szt. Ignác rendalapítót gyakran ábrázolják az IHS monogrammal, amelyet ő így oldott fel: Jesum habemus socium (Jézus a mi társunk), vagy Jesu humilis societas (Jézus alázatos társasága). Ehhez a monogramhoz később egy kereszt is járult, valamint három szeg a címer alján, amely Krisztus keresztre feszítésére emlékeztet.
A jezsuita képzés hosszú, 10-12 éves képzési folyamaton alapuló, 8 lépcsőből álló képzési folyamat.
-
1.) noviciátus (újoncidő): Rendszerint két év, leglényegesebb eleme a harmincnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlat elvégzése. Az újoncidő a fogadalmak letételével ér véget.
-
2.) juniorátus: Idegen nyelv tanulása, általános műveltség fejlesztése, mely egy évet vesz igénybe.
-
3.) Filozófia: Legalább két évig tart, és általában a rend saját egyetemein és főiskoláin folyik.
-
4.) Magisztérium: Két évig tartó gyakorlati időszak a rend intézményeiben.
-
5.) Teológia alaptanulmányok: Négy évig tartanak. Ekkor a skolasztikus (tanulmányait végző jezsuita rendtag) a papszentelésre készül, amely a teológiai és a lelkipásztori kiképzés végén következik be.
-
6.) Pasztorális gyakorlatok: A jezsuita rendtagok pappá szentelése után néhány éves kifejezetten lelkipásztori munka következik.
-
7.) Posztgraduális vagy speciális tanulmányok: A fiatal szerzetes adottságainak, valamint a lelkipásztori szükségleteknek megfelelően kettő-négy évig tarthatnak.
-
8.) Tercia: A két év noviciátus után a harmadik probációs idő következik. Ez egyben az eddigi jezsuita élet tapasztalatainak a kiértékelésére szánt idő is. A tercia lényeges eleme a 30 napos nagy lelkigyakorlat, amelyet a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. A tercia közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, amelyekkel a szerzetes nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett.
A jeuzsuita szervezet provinciákból áll, melyet a provinciális azaz a tartományfőnök vezet. A provinciális fölött a generális, azaz a rendházfőnök áll, akit élete végéig választanak meg a rendtagok. A nagyobb rendházak élére minisztert is választanak, aki azadott közösség pénzügyeit igazgatja.
A provinciális, mikor tisztsége lejár, szabbatikumra vonulhat el, mely kevésbé megerőltető munkakör, mint a sima szerzetesi életben végzettek bármelyike is, mivel főként szellemi munkavégzést igényel a jezsuitától. A szebbatikum után újra teljes körű társasági szolgálatot lát el az adott személy.Több rendtartomány ún. asszisztenciát alkot. A magyar jezsuita rendtartomány például a közép-európai asszisztencia tagja, a német, az osztrák, a svájci és a közös lett-litván jezsuita provinciával együtt. Az asszisztenciák élén az asszisztens áll. Az asszisztens feladata nem egyféle „szuper tartományfőnöki” szerepkör (például nincs végrehajtó hatalma), hanem tanácsaival a generális munkáját segíti, közvetít az egyes rendtartományok és a legfőbb rendi elöljáró között, és ennek megfelelően többnyire Rómában tartózkodik.
A Jézus Társaságának amúgy rendkívül viharos történelmi osztályrész jutott, ugyanis a középkorban és a második világháború után is alaposan rájuk járt a rúd. Az utóbbi esetben a világon mintegy 400 jezsuitát internáltak, munkatáborokba kényszerítettek, és rengeteget kivégeztek. Ismert jezsuita telológus például Pázmány Péter, akinak nevét egy budapesti egyetem is viseli, de a rendalapítóról, Loyolai Szent Ignácról sem illik megfeledkezni, akinek nevét az Esztergom-Vízivárosban emelkedő, kéttornyos templom vette magára.
RELIGIO-PORTAL
|
