<<VISSZA-MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRDEKESSÉGEK
Szent Mihály-templom homlokzata és belső terének egy részlete (Dunakeszi)
 
A barokk stílus az 1600-as évektől az 1750-es évekig tartó építészeti irányzat volt, mely az olasz barocco-szóból ered, aminek jelenése: nyakatekert okoskodás. Az irányzat a reneszánsz építészeti stílust váltotta fel, és maradt meg főként az egyházi építészet terén. Az építészeti stílust elsősorban a nyugtalan, túldíszített kialakítás jellemzi, ugyanakkor az egyes kegytárgyak, támpillérek aranyozása is szembetűnő. Tulajdonképpen a templomok a beléjük lépő híveket voltak hivatottak elkápráztatni szépségükkel, és az Anyaszentegyház hatalmasságára felhívni a figyelmet. Egyik alapmotívumaként ismert a csigavonal, az addigi egyszerűbb formákat a túlbonyolított hajlított formák váltják fel mind az alaprajzok, mind az épületbelsők esetében. Gyakran életek az e stílus képviselői az illúziókeltés módszerével, amely azt jelenti, hogy sokszor megnövelték a teret egyéb szobrok, festmények alkalmazásával. Ilyen megoldás például a templomok homlokzatának volutája, ami a tornyot köti össze hullámvonalban a főhajó teljes szélességével, hogy úgy tűnjön, mögötte is tart az épület.
RELIGIO-PORTAL
|
