<< VISSZA - VALLÁSOK

A cölibátus latin kifejezés, (mely eredetileg így írandó: coelybathus), és jelentése: agglegény. A kialakulása Jézushoz és a tanítványaihoz köthető, akik önmegtartóztatásuk lévén tettek szert a szüzességre. Az 1. században nagy tiszteletnek örvendett az a személy, aki hivatásából adódóan a szűziesség mellett döntött, de csak később lett kötelező a papi nőtlenség, szüzesség elve.
Már a 3. században arra tanítottak a keresztény írók, hogy a papság számára a legfontosabb a nőtlen állapot megtartása, hiszen így tudják csak teljes odaadással szolgálni Krisztust. Később szigorú dogmatikus szabályokban kezdték el lefektetni a nőtlenség elvét, mely szerint a felszentelt áldozópapnak nem szabad nősülnie. Az 1059-es Latheráni Zsinat szigorította a hívek misére járását, ugyanis megtiltotta, hogy a már nős papok miséire eljárjanak. A Tridenti Zsinat dogmát fogalmazott meg, mely szerint a szűzi élet a papi hivatásban sokkal boldogabb, mint a házas. Bár ettől eltekintve a cölibátus újabb megszüntetéséig a felszentelés érvényes lenne.

RELIGIO-PORTAL